Az IMF bírálja a devizaadósok megsegítését célzó programunkat

Bírálatokat fogalmazott meg az eladósodott ingatlantulajdonosok megsegítését célzó magyar programmal kapcsolatban a kedden nyilvánosságra hozott Világgazdasági Kilátások (World Economic Outlook) című elemzésének egyik fejezetében a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Az ingatlanpiaci válság és gazdasági recesszió súlyosabb és hosszabb ideig tart, ha azt a háztarások eladósodása előzi meg, állapította meg a jelentés a fejlett gazdaságok elmúlt három évtizedének tapasztalataira hivatkozva.

Veszélybe sodorhatjuk az egész pénzügyi rendszert

A valutaalap szerint a kormányzati politika elejét tudja venni a gazdaság tartós visszaesésének, ha fellép a háztartások túlzott eladósodása ellen. A jelentés pozitív példaként hozta fel az Egyesült Államoknak a 30-as években és Izlandnak a ma alkalmazott adósság-szerkezetátalakítási programjait, amelyek jelentősen csökkentették a törlesztés terhét, valamint a háztartási csődök és a jelzálog-érvényesítések számát.

Az ilyen kormányzati intézkedések - az IMF szerint - segíthetnek a háztartási csődök, az ingatlanár-csökkenés és a további gazdasági visszaesés egymást erősítő ciklusának elhárításában. A magyar példa azt mutatja be, hogy egy kötelező program, ha rosszul célzott és az adósság-átütemezés terhét a törékeny bankszektorra helyezi, "veszélybe tudja sodorni a pénzügyi rendszert anélkül, hogy elérné a kívánt gazdasági célkitűzéseket" - fogalmaz az IMF jelentése.

Az adósságok aláássák a fogyasztást

A valutaalap szakérői megállapították, hogy a magyar háztartások deviza eladósodottsága a legmagasabb Európa keleti részén, noha a háztartások összes adóssága viszonylag szerény szintet, a GDP 40 százalékát érte el és mintegy 800 ezer háztartásban (vagyis az összes háztartás 20 százalékában) koncentrálódott. Mire 2008-ban megérkezett a válság, a háztartások jelzálog hitelállományának 50 százaléka svájci frankban volt.

A magyar forintnak a globális pénzügyi válság kitörése után bekövetkezett meredek leértékelődése, valamint azok az aggodalmak, hogy a növekvő adósságszolgálat aláássa a magánfogyasztást, arra kényszerítette a kormányt, hogy megsegítse a devizában eladósodott háztartásokat. Az IMF 2011-es adatai szerint a devizában denominált hitelek tulajdonosainak adósságszolgálati kötelezettsége több mint 50 százalékkal megnövekedett. Az IMF elemzői szerint a kormány 2011 szeptemberében egy kötelező adósságátstrukturálási programba kezdett, anélkül, hogy az érintettekkel előzetesen konzultált volna.

Három alapvető híja van a programnak

"Egy meghatározott (mintegy 5 hónapos) időszak alatt a bankokat arra kényszerítették, hogy megengedjék az ügyfeleknek, hogy kedvezményes árfolyamon, a piaci ár alatt mintegy 30 százalékkal fizessék vissza a jelzáloghiteleket". A szóban forgó adósságcsökkentésből eredő összes veszteséget a bankoknak egyedül kellett viselniük - olvasható az IMF elemzésében. A kötelező adósságátstrukturálási program, az előzetes becslések szerint magas részvételt ért el - az összes jelzáloghitel mintegy 15 százalékát érinti.

A programnak azonban az elemzők szerint három alapvető korlátja van. Először is rosszul célzott, abban a tekintetben, hogy csak a jómódú háztartások képesek visszafizetni fennálló jelzáloghitel-állományt egyszeri forintbefizetéssel. Másodszor, a kötelező program a veszteségek teljes terhét a bankokra helyezi, amelyek közül több is kevéssé felkészült arra, hogy felszívja az ilyen veszteségeket. Következésképpen a további tőkeáttétel-csökkenés valamint a hitelválság elmélyülése kapcsolódó árfolyamnyomást eredményezhet. A tanulmány szerzői hozzátették, hogy a kormány 2011 decemberében, felismerve a jogszabálynak a bankszektorra gyakorolt lehetséges káros hatását, további intézkedéseket fogadott el a terhek megosztása érdekében. És végül, a magánszerződések visszamenőleges és a banki szektorral való konzultáció nélküli felülvizsgálata kárt okoz az általános befektetési klímának.

Már Kolumbiában sem jött be az, amivel próbálkozunk

A jelentés felhívta a figyelmet, hogy a háztartások adósságállományának átstrukturáláshoz erős banki szektorra van szükség. Izlandon, az új bankok elfogadható értéken szerezték be hitelportfólióikat, ami azt jelentette, hogy a bankok tőkeállományának sérülése nélkül lehetett messzemenő háztartási adósság-átütemezést végrehajtani. Ez egyben arra is ösztönözte a bankokat, hogy tárgyalásokat kezdeményezzenek a hitelfelvevőkkel.

Ezzel szemben a 90-es évek Kolumbiájában és a mai Magyarországon az alultőkésített bankrendszer nem tudta felszívni a (kötelező) háztartási adósság-átstrukturáláshoz kapcsolódó veszteségeket, aminek következtében zavar keletkezett a hitelkínálatban - írták elemzésükben az IMF szakértői.