1,7 millió szegény országa

A válság kitörése óta közel harmadával, mintegy 420 ezer fővel emelkedett Magyarországon a (relatív) szegénységi küszöb alatt élő népesség száma – derül ki Gábos András, Szívós Péter és Tátrai Annamária nemrég megjelent közös tanulmányából¹. A nemzetközi szakirodalom alapján 2012-ben a szegénységi küszöb² évi nettó 792 ezer forint, azaz havi 66 ezer forint volt.

Míg 2007-ben csupán a teljes népesség 12,6 százaléka élt a relatív szegénységi küszöb alatt, addig ez a mutató 2012-re 17 százalékra emelkedett, ami azt jelenti, hogy a szegények száma tavaly már 1,7 millió volt. Ezzel gyakorlatilag „sikerült” felzárkóznunk Európához, hiszen míg korábban (egészen 2009-ig) a szegénység kockázata Magyarországon lényegesen az európai átlag alatt maradt, addig a legfrissebb mutató már tökéletesen illeszkedik az európai trendekhez.

A Tárki kutatói emellett arra is felhívják a figyelmet, hogy a szegények számának emelkedése mellett az elmúlt években a szegénység mélysége is növekedett. Azaz aki korábban is szegény volt, az még szegényebb lett a válság kitörése óta. Ezt jelzi, hogy a szegénységben élők mediánjövedelme a szegénységi küszöb 74 százalékára csökkent, míg ez az érték 2007-ben 82 százalék volt.

Ki a felelős?

Bár a kedvezőtlen társadalmi folyamatokért hajlamosak vagyunk a gazdasági válságot, illetve a piaci mechanizmusokat hibáztatni, a közvetlen nyomok ezúttal más irányba vezetnek. Erre utal legalábbis, hogy a különböző készpénzes állami transzferek (nyugdíj, családi pótlék, stb) nélkül számított piaci jövedelmek szintjén a szegénységi küszöb alatt élők aránya tavaly pontosan annyi volt (45,7 százalék), mint 2007-ben.

Ebből egyrészt az következik, hogy általában az állami újraelosztás segítségével a társadalom 25-30 százalékát sikerül kiemelni a relatív szegénységi küszöb fölé, másrészt viszont a számok azt jelzik, hogy (részben a válság hatására) az elmúlt években az állam éppen ezen a területen fogta vissza a teljesítményét. Ebben pedig jelentős szerepe lehet a 13. havi nyugdíj eltörlésének és a különböző családi támogatások nominális befagyasztásának.

100-ból 98-an küzdenek anyagi gondokkal

A lakosság is érzékeli az elszegényedést: míg 2007-ben a népesség 3,8 százaléka mondta, hogy nélkülözések között él, addig ez az arány 2012-re 9 százalékra emelkedett. De nehogy azt higgyük, hogy a többiek semmiben nem szenvednek hiányt. Tavaly mindössze a lakosság 1,6 százaléka állította, hogy anyagi gondok nélkül él, és 23,3 százaléka, hogy beosztással jól kijön a jövedelméből. A többiek vagy éppen, hogy kijönnek a pénzükből (40,5%), vagy hónapról hónapra anyagi gondjaik vannak (25,6%).

Nem a nyugdíjasok közül kerül ki a legtöbb szegény - a romák a válság legnagyobb vesztesei

Az elmúlt évek szomorú tapasztalata, hogy a legmagasabb szegénységi kockázatú korcsoport a gyermekeké és a fiataloké. Az általános, 17 százalékos szegénységi rátával szemben tavaly a 17 éven aluliak esetében a szegénységi küszöb alatt élők aránya 26 százalék volt, és a mutató az életkor emelkedésével fokozatosan csökken, a 65 év felettiek esetében 8 százalék.

Nagyobbak az eltérések, ha az iskolai végzettség alapján vizsgáljuk meg a kérdést, ráadásul ebből szempontból az elmúlt években tovább nyílt az olló. Míg 2007-ben a legfeljebb általános iskolát végzettek közül „csupán” minden negyedik számított szegénynek, addig tavaly már 10-ből 4-en a relatív szegénységi küszöb alatti jövedelemből éltek. A diplomások relatív helyzete eközben még némileg javult is: míg a válság előtt 100-ból hárman számítottak szegénynek, addig tavaly már csak ketten éltek a szegénységi küszöb alatti jövedelemből. A válság legnagyobb vesztesei azonban a romák: a válság előtt minden második roma számított szegénynek, tavaly pedig már négyből három!

Az említett folyamatok eredményeképpen azt lehet mondani, hogy tíz szegénységben élő közül négy gyermek vagy a fiatal (25 éven aluli), és mindössze egy nyugdíjas korú – állapítják meg a kutatók. Tíz szegényből három roma, és maximum egy fővárosi. A szegénységben élők közel fele községben él, és majdnem ugyanennyi vidéki városokban. A szegények közel fele olyan háztartásban él, ahol a háztartásfő munkanélküli, vagy inaktív.

A lakosság negyedének nincs pénze fűtésre

A vizsgálat a relatív szegénység mérése mellett kitér a társadalmi kirekesztettség egyéb formáira is. A nemzetközi szakirodalom alapján anyagilag depriváltnak (anyagi javaktól megfosztottnak) tekinthető valaki akkor, ha a táblázatban is felsorolt kilenc tétel közül háromban hiányt szenved és súlyosan depriváltnak akkor, ha legalább négy tételről kénytelen lemondani.

Mindezek alapján 2012-ben a népesség 56 százaléka volt anyagilag depriváltnak tekinthető, több mint egyharmada (37 százalék) pedig súlyosan depriváltnak. A mutató mindkét esetben enyhén emelkedett a 2009-es felmérés óta, ami alapvetően a jövedelmi tartalékok csökkenésével magyarázható. Ezt jelzi, hogy 80 százalékra emelkedett azoknak az aránya, akik képtelenek egy váratlan kiadás fedezetére, a magyar népesség több mint a negyedének pedig nincs annyi pénze, hogy megfelelően befűtse a lakását. 44 százalékra emelkedett azoknak az aránya is akik nem tudnak legalább kétnaponta húst enni.

_{1 A Szegénység és társadalmi kirekesztettség című tanulmány a TÁRKI Monitor jelentések 2012 "Egyenlőtlenség és polarizálódás a magyar társadalomban" című kiadványában jelent meg. Link >>}

_{2 Az OECD2-skálával számított éves háztartásjövedelem mediánértékén a 60 százaléka.}