Az a 10 ismérv, ami a jó bankrendszer alapelemeként definiált a jegybank, egyesével is megérne egy-egy külön tanulmányt - mondta Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója az Átalakulóban a magyar bankrendszer című tanulmány hivatalos bemutatóján. A hangsúlyozottan vitatindítónak szánt tanulmány célja a szerzők szerint az, hogy konszenzusos jövőkép alakuljon ki a hazai bankrendszer jövőjével kapcsolatban. Nagy szerint a szakmai anyagot több, mint féléves munkával készítették el a jegybankban, ám a megfogalmazott referenciaértékek ugyanakkor nem kőbe vésettek - ezek vélhetően sajtócikkekben, fórumokon, konferenciákon finomulnak majd.
Vitatéma lesz - de az erő is bejátszhat
|
| Nagy Márton |
Nagy Márton arra is felhívta a figyelmet, hogy a jegybank e területen nem pusztán kezdeményezőként, hanem bizonyos területen szabályozóként, fogyasztóvédelmi hatóságként eljárva bizonyos ismérveket kötelezővé tud tenni, más ismérvek esetében a jogalkotó "égethet be" feltételeket jogszabályba, más területeken pedig a Gazdasági Versenyhivatal bír jogosítványokkal, hogy a tanulmány egyes pontjaival kapcsolatban véleményt mondjon, szabályt alkosson.
Bár a jegybank saját kútfőből indult neki a tanulmány elkészítésének, ám időközben kiderült, hogy például a holland kormány hasonló tanulmányokat készít.
A mostani tanulmány hosszú távra lő, ezen az sem változtat, hogy rövid távon érhetik sokkhatások a bankrendszert - Nagy Márton ennek kapcsán a hétfői alkotmánybírósági döntést idézte, amely kapcsán azt mondta, hogy egy éven belül megoldásnak kell születnie a devizahitelek kérdésében.
A bankrendszer a jegybank értékelése szerint a válság előtt túlzott kockázatokat vállalt - enélkül a válság előtt 1 százalékkal alacsonyabb lett volna a GDP-növekedés -, most viszont a kockázatvállalástól való túlzó félelmek miatt visszafogja a gazdasági növekedést - ennek hatását a GDP-re szintén egy százalékosra teszik a kutatók, ami a bankrendszer erős prociklikusságát jelzi. A fő prolémákat a jegybank a lakossági és a kkv-devizahitelezésben és a kereskedelmi ingatlan-finanszírozásban detektálta leginkább.
A gazdaságpolitikai környezet hibái mellett a szabályozói kontroll is felelős a helyzet kialakulásáért, de a túlzott kockázatvállalásban a bankrendszer felelőssége sem kerülhető meg.
Ki felel a banki veszteségért?
Az elmúlt 5 évben 2393 milliárd forint veszteség keletkezett a bankrendszerben. Ezt a jegybanki szakértők igyekeztek megbontani. Szerintük ebből normál üzletmenet mellett (értékvesztés okán - évi 1 százalékos céltartalékolással számolva) 510 milliárd forintot, a veszteség 21 százalékát vesztettek volna a bankok. A recesszió 15 százalékban, 350 milliárd forintban felelős a banki veszteségekért, vagyis az elhibázott gazdaságpolitika az elmúlt öt évben a banki veszteségek 36 százalékáért tehető felelőssé. A hibás banki döntések, a felelőtlen hitelezés az MNB szerint a veszteségek 19 százalékát, 450 milliárd forint veszteséget okozott. Van egy 17 százalékos, mintegy 400 milliárdos tétel, amely ugyan összefügghet a banki rossz hitelezési politikával, de közvetlen hatásuk nem bizonyítható. Ezért a jegybank ezt megbontva tünteti fel, ám összességében a teljes banki veszteség 20-36 százalékáért bizonyosan felelősek a hazai hitelintézetek. A bankadó és a végtörlesztés a veszteségek 28 százalékáért, összesen 675 milliárd forintért felelősek a felbontás szerint, amellyel kapcsolatban ugyanakkor Nagy Márton arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a felbontás is erőteljesen önkényes, hiszen az egyes tényezők összefüggnek egymással.
Veszteséget hozott a magyar bankvásárlás a külföldieknek
A jegybanki tanulmány az 1997 és 2013 közötti banki tőkeemelések és kivett osztalékok, valamint a jelenlegi saját tőke összevetése alapján egyértelműsítette, hogy a külföldi tulajdonú nagybankok a jelenlegi helyzetben veszteségesek, ezzel szemben a kis- és közepes bankok és a takarékszövetkezetek stabil nyereséget termeltek. A fentiek okán Nagy Márton szerint az egyes banki szakértők más helyzetben érkeztek a válságba és ezért másképp is jönnek ki belőle. Ennek nyomán gondolja azt a Magyar Nemzeti Bank, hogy a kisebb szereplőkre kell összpontosítani, merthogy ők azok, akik rövid távon jobban tudják támogatni a gazdasági növekedést. E tekintetben ugyanakkor nem jó hír, hogy a jegybanki kimutatás szerint a vállalati hitelezésben a hazai bankok aránya alig éri el a 25 százalékos szintet.
Irányított bankvásárlás?
A piacról távozni szándékozó nagybankokkal kapcsolatban komoly probléma, hogy az itthoni nagybankok - főleg a piacvezető három - jelentős szinergia hatásokat tudnának érvényesíteni a vásárláskor, azaz az MNB szerint a vételkor az itt lévő kisebb szereplők és a piacra szándékozó külföldi bankok sem tudnának versenyezni árban. Ráadásul egy ilyen vásárlás erősítené a piactorzító helyzetet, ráadásul a komolyabb lenne a too big to fall helyzetet erősítené. Nagy Márton ezzel kapcsolatban azt a kemény mondatot is megfogalmazta, hogy ebben a piaci környezetben nem biztos, hogy szabadon megengedhető, hogy pusztán a piaci szereplők döntsék el, hogy bankot vásárolnak hazánkban.
Túl sok díj- vagy kamatbevétel?
A korábbi cikkünkben már véleményezett 10 pontos javaslat kapcsán a helyszínen lévők megvétózták a kutatók azon véleményét, mely szerint európai összehasonlításban is magas a díjbevételek aránya (az MNB a tranzakciós illetéktől nem szűrte meg az adatot), illetve azt is, hogy a lakossági fedezett hitelek esetében nehezen érthető, hogy miért nő a kamatmarzs (ahogy korábban jeleztük: a jelzáloghitelek közel harmadát tavaly folyósító Fundamenta saját - fixált - kamatszintjét nem a 3 hónapos Buborhoz, hanem a 3 éves instrumentumokhoz árazza, amely alaposan torzítja a képet).
Megkapta az engedélyt a Mol. 
