Egykulcsos adó: mi lehet a régiós őrület mögött?

Egy vagy több: mi a választék?

Az adórendszer az adóalap és az adókulcs figyelembe vétele alapján háromféle lehet. Progresszívnek abban az esetben nevezzük,  ha az adókulcs az adóalap növekedésével együtt nő, magyarán aki többet keres, az több adót is fizet. Lineáris vagy proporcionális az az adórendszer, melyben adóalaptól függetlenül egységes adókulcs érvényesül - ebbe a csoportba tartozik az egykulcsos adó is abban az esetben, ha nem kapcsolódnak hozzá kedvezmények.

Degresszív adórendszer esetén az adóalap emelkedése az adókulcs csökkenésével jár együtt, vagyis aki többet keres, az kevesebbet fizet. Az adórendszer társadalmi igazságossága erősen megkérdőjelezhető, így vélhetően nagy ellenállásba ütközne – jelenleg egyetlen országban sem alkalmazzák.

Az adórendszert általában több alapelv szerint lehet értékelni, ezek közül közül a hatékonyság, a méltányosság és az igazságosság elve a leggyakoribb szempont. Az adórendszernek a lehetőségekhez mérten hatékonynak kell lennie, vagyis arra kell törekedni, hogy a legkisebb mértékben zavarja meg az erőforrások allokációját. Ez azt is magában foglalja, hogy a beszedés, az adminisztráció, és az adóhatóság fenntartásának költségei a befizetett adónak a lehető legalacsonyabb hányadát vigyék el.

A méltányosság, avagy fizetőképesség elvének értelmében az azonos összegű jövedelmek azonos módon adóznak, valamint különböző nagyságú jövedelemmel rendelkezők eltérő mértékű adót fizetnek - ez azt jelenti, hogy a tehetősebbeknek magasabb adót kell fizetniük. Az igazságosság elve arra vonatkozik, hogy az állampolgárok között arányosan osztja el az adóterheket, amelyek arányban állnak vagy a szerzett jövedelemmel, vagy a közjavakból elvett, elhasznált résszel.

A degresszív típusú adórendszer ellentmond a méltányosság elvének: nagyobb hozzájárulásra kötelezné az alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozókat. A progresszív adót a lineáris adóval szemben rendszerint azért részesítik előnyben, mert a fizetőképesség elvére helyezi a hangsúlyt, és alkalmazásával jövedelemarány-változást is el lehet érni, vagyis a jövedelmek átcsoportosítását a szegényebb rétegek irányába - a progresszív adó nagyobb arányban terheli a magasabb adóalapot, mint az alacsonyabbat.

Ugyanakkor a progresszív rendszer hátránya, hogy nem ösztönzi a munkavállalót teljesítményének növelésére, hogy több jövedelmet vigyen haza - hiszen lehet, hogy akkor a növekvő terhek miatt rosszabbul jár, az adóalap növelésével a jövedelem egyre kisebb hányada marad az adózónál. Esetlegesen a feketegazdaságot is élénkítheti, a plusz jövedelmet a munkavállaló nem hivatalos formában, csupán „kézbe” kapja, így az nem növeli az adóalapját, nem kell utána több adót befizetni.

Egykulcsos érvek - pro és kontra

Az egykulcsos rendszer elsődleges előnye, hogy megerősíti a munkavállalók adófizetési hajlandóságát, és motiválja az adózókat arra, hogy hatékonyabban dolgozzanak. Elviekben az egykulcsos adórendszer egyszerűsödéssel jár együtt, így az adófizetés tranzakciós költségei mérséklődnének, amely egy hatékonyabb adórendszert eredményezhet. Abban az esetben, ha az szja és a társasági adó kulcsa megegyezik, azzal a kiskapuk is bezárulnának, így nem lenne érdemes a vállalkozás státuszát a kedvezőbb adózási feltételek miatt megváltoztatni. Az alacsony társasági adó a külföldi cégek számára is vonzó lehet, így elősegítheti az országban történő letelepedést, amely kedvezően hat a gazdasági növekedésre.

Az egykulcsos adó kedvező hatásaként szokták említeni a gazdaságra gyakorolt „olajozó hatást”: javítja a versenyképességet, növeli a fogyasztást és ezeken a hatásokon keresztül járul hozzá a gazdasági növekedéshez.

Számos hátránya is van azonban az egykulcsos szja-nak. A magasabb keresetűek a korábbihoz képest kevesebb adót fizetnek, így a kormány szja-ból származó adóbevételei jelentősen csökkenhetnek. Ezt a hatást ellensúlyozhatja az adófizetési morál javulása, azonban ez országonként és reformonként változik, egyértelműen nem érhető tetten, hiszen az adófizetési morált is több tényező befolyásolja. Ugyanígy nem bizonyított még, hogy az egykulcsos, családi kedvezményekkel kiegészített adó pozitív hatással van a gyermekvállalási kedvre. A bevezetést tovább hátráltatja, hogy az átlagember véleménye szerint a nagyobb jövedelemmel rendelkező személynek több adót is kell fizetnie, mint annak, aki alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik.

Az egykulcsos adórendszer kritikusai legtöbbször azzal érvelnek, hogy a rendszer elsősorban a magasabb jövedelműeknek kedvez, míg az alacsony jövedelműek rosszabbul járnak vele, és mindezen tényezőket figyelembe véve növeli a társadalmi csoportok közötti jövedelemegyenlőtlenséget, vagyis a szegények és a gazdagok közötti szakadék tovább mélyül.

Akik az elsők között szálltak fel az egykulcsos hajóra

A felfokozott érdeklődés a proporcionális adórendszer iránt már az 1990-es évek közepén elkezdődött, és úgy tűnik, hogy máig tart. Már a 90-es évek közepén több európai állam is bevezette, többek között Lettország, Litvánia és Észtország is. Az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert alkalmazók táborát erősítette Szlovákia 2004-től, Románia 2005-től, Csehország és Bulgária pedig 2008-tól. Magyarország sem maradt ki a sorból, 2011. január elsején bevezettük a korábbi lépcsőzetesen progresszív adórendszert felváltó egykulcsos szja-t.

Egyértelmű eredmények sem a pro, sem pedig a kontra oldalon nem születtek. Az első három országban a bevezetést követően jelentős gazdasági növekedést regisztráltak, ez azonban biztosan nem egyedül az egykulcsos szja-nak volt köszönhető, a gazdaság azt megelőzően a rendszerváltás időszakában nagyot zuhant, így mélyről nem volt nehéz látványos növekedést produkálni.

A balti államokat követve Szlovákia is bevezette az egykulcsos adót, azonban a szlovák a gazdaság sikertörténete sem vezethető vissza egyértelműen az adórendszer olajozó hatására, ugyanis ebben az időszakban a szlovák gazdaság fő hajtóerejét az autóipari beruházások biztosították. Több ország esetében az adóreform nem csak az egykulcsos szja-rendszer bevezetésével járt együtt, társasági adóreformot is végrehajtottak, valamint szigorúbbá vált az adóellenőrzés, és igyekeztek javítani az adómorálon. Magyarországhoz hasonlóan több ország is bevezette a családi kedvezményeket, így végeredményben az egykulcsos jövedelemadó már legfeljebb erős jóindulattal tekinthető egykulcsosnak.

A reform évében a legtöbb országban csökkent az szja-ból származó bevételek nagysága, kivéve Lettországot, Litvániát és Oroszországot. A többi ország esetében jelentősen csökkentek az adóbevételek a reformot megelőző évhez képest GDP-arányosan, melynek fényében a korábban megfogalmazott kritika valósnak tekinthető. A bevételek csökkenése akkor jelent egy ország költségvetésére fokozott veszélyt, ha a kormány nem készült fel kellőképpen a kedvezőtlen hatásokra és nem növelte más oldalról a bevételeit.

Az EU az adórendszer hatékonyságának növelése érdekében elsősorban azt tartja követendő példának, hogy ha minden ország mérsékli a munkát illetve a vállalati bevételeket terhelő adókat, így növelve a versenyképességet és a munkaerőpiaci aktivitást. Ennek fényében az unió azt szorgalmazza, hogy a tagállamok inkább az indirekt, illetve a zöld adókra helyezzék a hangsúlyt. Az indirekt és a zöld adók ugyanis Brüsszel szerint nem torzítják a munakerőpiaci és befektetési döntéseket. (Az indirekt adók csoportjába tartozik többek között az áfa, a jövedéki adó, és a regisztrációs adó.)