Ötmillió forintos kárt okozott egy többemeletes ház egyik nyaralólakásában a télen szétfagyott vízcső. Az esettel a tulajdonos a napokban, az ingatlan tavaszi ellenőrzésekor szembesült: a lakásban térdig állt a víz, gyakorlatilag minden tönkrement. A többmilliós veszteségből a biztosító csak minimálisat téríthetett meg, a lakásra ugyanis nem, csak a többemeletes épületre volt biztosítás.
Miután az elázott lakás kapcsán kiderült a hiba, a ház többi tulajdonosa fejvesztve kereste a biztosítókat, s megkötötték a saját szerződésüket is, ugyanis az épület több tucat ingatlantulajdonosa közül senkinek nem volt. Amennyiben szerencséjük van, addig nem történik hasonló eset az épület más lakásában, míg a szolgáltató által megszabott, átlagosan 30 napos moratórium tart. Ez idő alatt ugyanis a kockázatviselők többsége a legjobb biztosításra sem fizet – figyelmeztet Hiányos, elavult a nyaralókra kötött biztosítások többsége, s ezekkel ilyenkor tavasszal szembesülnek tömegével a tulajdonosok. Ekkor derül ki ugyanis, hogy a régi, rossz szerződés miatt például a téli elfagyásokat sem fedezi a kártérítés. De az sem jó, ha túl friss a biztosítás, mert az aláírástól számított 30 napon belül bekövetkezett esetleges elemi kárra nem fizet a szolgáltató. Elkezdődött a tavaszi szélsőséges időjárás közeledtével szokásos kapkodás a biztosítás terén – állítja egy biztosítási alkusz., a huszonöt biztosítóval szerződött CLB Független Biztosítási Alkusz Kft. kommunikációs vezetője.

Tipikus hiba a tavaszi kapkodás

A szakember felhívja a figyelmet a nyaralók meglévő, ám elavult, hiányos biztosítására is, amellyel általában már csak az utolsó pillanatban, vagy annál is később, egy esetleges természeti csapás után szembesülnek a károsultak. Tapasztalatok szerint hamarosan számolni kell az idei árvízveszéllyel, valamint az ugyancsak a szezonhoz köthető villámcsapással járó szélsőséges viharokkal is, amelyek külön-külön is több millió forintos kárt tehetnek az ingatlanokban. De meglepetés érheti a nyaralótulajdonosokat a tavaszi szezonnyitáskor is, mert akkor derül ki, hogy esetleg elfagyott a vízvezeték, feltörték, kirabolták télen a nyaralót, vagy egyéb kárt tett a házakban a tél. Ilyenkor nagy veszteség éri azokat, akiknek nincs biztosításuk. Németh tipikus hibaként említi a tavaszi kapkodást a biztosítás terén, ami az árvíz és a viharok közeledtével érezhetően erősödik. A baj csak az – mondja a szakértő –, hogy késő akkor elszaladni a legközelebbi biztosítóhoz egy jó szerződésért, amikor már a falu határában van a víz, mert a szolgáltatók többsége – éppen az ilyen gyakorlat kivédése miatt – ebben az esetben is többhetes moratóriummal dolgozik. Vagyis: a ma megkötött szerződés csak a kockázatviselő által meghatározott idő múlva lép életbe. Németh úgy véli, ezek az utolsó „pillanatok” arra, hogy a kora tavaszi viharok, a villámcsapás és vízbetörések ellen még biztonsággal lehessen szerződni úgy, hogy abból még legyen kártérítési pénz, ha szükséges.