“Ez nem egy mai történet; ezért kellett radikálisan újragondolni az egészségügyet, mert az a fenntarthatóság szélére sodródott ágazat volt ” – így reagált Szócska Miklós egészségügyi államtitkár egy friss közvélemény-kutatás eredményeire, mely szerint az orvosok és a lakosság véleménye is romlott a hazai egészségügyről, és már az előttünk álló öt évre sem várnak javulást, mivel elsősorban terveket látnak, a megvalósítást nem tapasztalják, forráskivonást viszont igen.
A Semmelweis Terv elég jól kijelöli az újragondolás és a megújítás kereteit, ebben a szakma egyetért, és mindenki várja a cselekvést; de mi nem is mondtunk mást, mint amit teszünk – tette hozzá az államtitkár. Emlékeztetett: a kormányzat a tavalyi évet a fenntarthatóság évének, az ideit a fenntartható átrendeződés évének szánta – ennek megfelelően idén az egészségügyi kormányzat nekilát a struktúra átrendezésének.
“A cselekvés, amit hiányoltak, most elég látványosan megindul. Például az a döntés, hogy a kormány állami tulajdonba veszi a budapesti fekvőbeteg-intézményeket, óriási változást hoz majd a budapesti ellátásban, ami az ellátórendszer legalább negyven százalékát teszi ki” - emlékeztetett Szócska Miklós.
A Nyugat elszívó ereje valóban óriási
Van-e még idő ezeknek a lépéseknek a megtételére? Hiszen az egészségügyben mindig kongatják a vészharangot, mondván,az ágazat az utolsó utáni pillanatban van. A rezidensek által meglebegtetett tömeges felmondás lehetősége is azt vetíti előre, hogy nincs túl sok ideje cselekedni a kormányzatnak – vetette fel a Közbeszéd.
Ugyanezt megtehetné az egészségügy több, egységes életpálya-csoportja is – reagált Szócska Miklós, hozzátéve, hogy lassú erózió volt tapasztalható az elmúlt években az ágazatban, ráadásul egy "borzasztó negatív pályakép" alakult ki az egészségügyi dolgozókban; ez egyik pillanatról a másikra nem változtatható meg – érvelt az államtitkár.
Szócska Miklós kérdésre válaszolva kijelentette: valóban “nincs miről beszélni”, ha összevetjük az itthoni orvosi fizetéseket azokkal a pénzekkel, amik Nyugat-Európában várnak rájuk. “Az orvosi réteget tízezer számra képes felvenni Nyugat-Európa, ez tehát egy nagyon komoly kihívás, az egészségügy sorsfordító kérdése”.
Az államtitkár megjegyezte ugyanakkor: nem szokott visszautalni a témáról beszélgetve arra, hogy ez a helyzet valahogyan kialakult. “Ne felejtsük el, hogy mikor Gerő Ernő beárazta az orvosok fizetését, akkor a paraszolvencia világába bekényszerítette őket; a különböző konvergencia csomagok, a választások megnyerése céljából tett túlköltekezések majd költségvetési vágások nyomán mi egy olyan állapotban vettük át az egészségügyet, hogy 4,3 százalék az egészségügyi közkiadás. A V4-államok átlaga hat százalék, az EU-átlag 7,7 százalék” - érvelt Szócska Miklós.
Kevesebb forrásból is nekivágnak az átalakításnak
Az államtitkár szerint itthon ugyan nem áll rendelkezésre ennyi forrás, de ennek ellenére, néhány tízmilliárd forintból is elindítják az életpályákat, miközben keresik az alternatív forrásokat és próbálják kiaknázni a még tartalékokat rejtő forrásokat.
Szócska Miklós példaként említette, hogy több intézményben is egyedileg intézik a gyógyszerek beszerzését, miközben a folyamatban tíz-húsz százalékos tartalék is lehet, ha nem így intézik a beszerzést. Másik példaként az elektromos áram közbeszerzését említette; ha ezt a folyamatot sikerrel központosítják az egészségügyi intézmények esetében, számítások szerint öt-hat milliárd forintos megtakarítást lehet elérni évente. Ezzel például a rezidensi életpálya rendezhető is lenne – hangzott az interjúban.
A mostani többletforrás csak az elinduláshoz elég
Mikorra lesz mindennek látható eredménye? És elég lehet az alternatív forrásokból és az ésszerűbb megoldásokkal teremtett plusz pénz az ágazati gondok orvoslására? - kérdezte a Közbeszéd.
Hosszú távon biztos nem lesz elég az így előteremthető többletforrás, de ez nem is egy hosszú távú életpálya-modell megoldása; ez az induláshoz lesz elég – reagált az államtitkár. Arra lesz elég, hogy a kormányzat megtegye azokat a jelképes beavatkozásokat, amik már előrevetíti az egészségügyben dolgozóknak, hogy érdemes “beruházniuk” (maradniuk) ebben az ágazatban. Kijelentette: a kormánydöntés része az is, hogy az ágazatban felszabaduló tartalékokat a hiányterületekre, elsősorban a bérekre kell visszaforgatni.
Az államtitkár megerősítette: a néhány tízmilliárd forintos értékű visszaforgatás a felszabaduló forrásokból, illetve az alternatív források megteremtése “szimbolikus kezdő érték” csupán, hosszú távon nagymértékű beavatkozásokra van szükség. Ez utóbbi azonban az ország gazdasági teljesítőképességétől függ. “A tönkretett egészségügyet egy tönkretett gazdaság és egy túléléséért küzdő ország állapotában vettük át” - nyilatkozta Szócska Miklós.
A közeli átalakítás költségeire megvan a pénz
Az átalakítás költségeire vonatkozó kérdésre az államtitkár úgy reagált: a strukturális átalakítási költségek rendelkezésre állnak; kormánydöntés értelmében csakis a rendszerstratégia mentén használhatják fel az uniós fejlesztési forrásokat az ágazatban, tehát létezik hatvan-százmilliárd forint közötti összeg, ami az infrastruktúra-fejlesztésre és váltásra áll rendelkezésre.
Szócska Miklós példaként említette azokat a helyeket, ahol a lakosság közeli ellátás kialakítása a cél, és ahol a rosszul működő városi kórház helyett kistérségi kórházat hoznak létre, amelyben járóbeteg-ellátás formájában férnek hozzá a betegek az ellátásokhoz. Ezekről a fejlesztésekről hamarosan pontos lista készül majd – tette hozzá.
Az államtitkár kiemelte: eddig mindig az volt a baj az egészségügyi átalakításokkal, hogy előkészítés nélkül nekiestek a rendszernek. “Most megvolt az előkészítés, megvolt az elemzés, jelenleg zajlanak az egyeztetések. Őszre ki lesznek írva azok a pályázatok, ahol ezek a funkcióváltásra, fejlesztésre törekvő intézmények pályázni tudnak” - nyilatkozta Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár a Közbeszéd stúdiójában.
Privátbankár