Az OECD adatai alapján 2008-ban Magyarország egészségügyi kiadásai összesen a GDP 7,3 százalékát tették ki, melynek a közfinanszírozás (OEP, állami és önkormányzati kiadások) 71 százalékát, a szervezett magánkiadások (egészségpénztári, egészségbiztosítási, foglalkozás-egészségügyi kiadások, alapítványok kiadásai) 5 százalékát, a zsebből fizetett kiadások pedig 24 százalékát tették ki. Ebből a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közlemény szerint egyenesen következik, hogy az egészségügyben továbbra is meghatározó a hálapénzrendszer szerepe, annak minden káros és torzító szakmai és gazdasági hatásával együtt.
A fenti adatok tükrében a közlemény szerint megállapítható, hogy Magyarországon az egészségügy magánfinanszírozásának aránya – a GDP mértékét is figyelembe véve – megfelel az OECD országok átlagának, ugyanakkor a zsebből fizetett kiadások magas, és a szervezett magánkiadások alacsony szintje az önkéntes alapú kockázatkezelés, valamint az öngondoskodás fejletlenségére utal.
Az egészségpénztárak tagjainak száma egyébként dinamikusan növekszik, jelenleg több mint 940 ezer fős tagsággal rendelkeznek a kasszák, a hozzátartozókkal együtt körülbelül 2 millió fő jogosult az egészségpénztárak szolgáltatásaira. |
Lehoczky László kiemelte: az egészségpolitikában betöltött szerep erősítése érdekében az egészségpénztárak célja, hogy együttműködjenek a társadalombiztosítás rendszerével, feladatokat vállaljanak át oly módon, hogy azokat a magánforrás bevonásával hatékonyabban és jobb színvonalon tudják nyújtani. Ezzel terhet vesznek le az állami rendszer válláról, valamint növelik az öngondoskodási hajlandóságot a társadalom tagjaiban – tette hozzá.
Privátbankár