Nincs arról közmegegyezés, mennyit ér itt egy emberélet

Nagy bajban lenne a költségvetés és az egészségügyi ellátás is, ha a magyarok tömegesen élnének az ingyenes szűrővizsgálatok elvben biztosított jogával – írja a Figyelő. Így viszont a krónikus betegségben eltöltött, az európai átlagot jóval meghaladó életévek árát utólagosan fizeti meg az állam. Azt is, hogy Magyarországon nincs közmegegyezés arról, évente mennyit ér egy ember élete, és a társadalom meg tudja-e fizetni ezt.

Vajon mit szólnának a háziorvosok, ha pácienseik nagyobb számban azt kérnék tőlük, hogy kérdezzék ki az életmódjukról, végezzenek részletes fizikai, szájüregi és látásvizsgálatot, mérjék fel a teljes szív- és érrendszeri kockázatot, illetve adjanak beutalót egy laborvizsgálatra is, aztán majd értékeljék ki annak eredményeit? A háziorvosok döntő többsége valószínűleg egy cifra káromkodást is elmorzsolna a bajsza alatt, hogy ezzel kell foglalkoznia, miközben tele a váró „tényleges” betegekkel. Pedig a felsorolt vizsgálatok minden 21 évnél idősebb felnőttnek járnak, akkor is, ha nem beteg, ráadásul az életkor előrehaladtával egyre sűrűbben.


Ingyen van - nagy bajban lennénk, ha kellene is

De mi lenne, ha ez megtörténne? Korántsem egyértelmű, hogy üdvös lenne, ha mindenki teljes mértékben kihasználná az őt megillető szűrési lehetőségeket. „Ebben az esetben nagy bajban lennénk” – jegyzi meg egy, a Figyelőtől nevének elhallgatását kérő szakértő –, „hiszen az ellátórendszer egyszerűen nem bírná el a sok öngondoskodó állampolgár rohamát.” A probléma nem csak a háziorvosi rendszerben jelentkezne, hanem minden bizonnyal a szakorvosi ellátásban is, mert vélhetően a jelenleginél sokkal több diagnosztikai vizsgálatot kellene elvégezni a felmerült gyanús esetek tisztázására, és ekkor a várólisták hossza hirtelen a végtelenbe nyúlna.
„Biztos például, hogy az összes magyar patológus kapacitása nem lenne elég, ha mindenkit szűrnének vastagbélrákra, és a gyanús eseteket diagnosztizálni szeretnék” – állítja a Figyelő forrása. A lehetőségeknek nagyon kemény határt szab a költségvetés és az ellátórendszer teherbíró képessége.

Az öngondoskodásra alapozott, szűrési lehetőségeket nagyon kevesen ismerik és használják ki, a lakosság döntő része szűrésen jobbára a szervezett, nagy programokat érti. A közvélekedés szerint az állam ezekkel a szolgáltatásokkal gondoskodik a polgárairól, ami ugyan igaz, de az a vetülete már kevésbé ismert, hogy ezeket a programokat egyfajta befektetésként is kezeli az állam, indításukat pedig alapos költségszámításokkal támasztja alá.

Szűrés: 100 ezer helyett 17 ezer forintból

Az egészségügyi kiadások teljes összege (beleértve az állami, és a privát kiadásokat is) 2009-ben a hazai GDP 7,4 százalékát tette ki Magyarországon, amely elmarad az OECD-országok 9,5 százalékos átlagától. Részletek >>>

A Figyelő az OEP-et arra kérte, hogy egy magánklinika menedzserszűrésének vizsgálati sorát tételesen átnézve, adja meg azokat az összegeket, amelyeket az állami rendelőknek kifizetne, ha azokat valaki elvégeztetné (a példában a hetilap tehát feltételezi, hogy az adott személyt a háziorvosa valamilyen indokkal beutalja EKG-ra is és hasi ultrahangra is). Az OEP-től kapott válaszból kitűnik, hogy a költségvetés összességében körülbelül 17 ezer forintért tud elvégeztetni egy olyan átfogó szűrést, amelyet a magánszolgáltatók manapság 70–100 ezer forint közé áraznak be. Természetesen egy magánklinika az államinál jobb körülmények között és nagyságrendekkel jobb szervezettséggel működik, de többnyire ugyanazokat az orvosokat alkalmazza, akik az állami kórházakban is dolgoznak.
Egyszerű számítással tehát kiderül, hogy egymillió magyar állampolgár „menedzserszűrése” 17 milliárd forintba kerülne, ami a teljes egészségügyi büdzsé szempontjából nem igazán nagy tétel, ám a fent említett okok miatt kezelhetetlen logisztikai problémát okozna, és annyi betegséget tárna fel, ami viszont már megroppantaná az ellátórendszert. Aki pedig az adózott keresetéből, az öngondoskodás zászlaja alatt rendszeresen jár magánklinikára, az meglehetősen nagy szívességet tesz az államnak, hiszen a költségvetésnek egy fillérjébe sem kerül a szűrése, miközben annak minden pénzügyi előnyét élvezni fogja, hogy az illető nem betegszik meg.

Privátbankár, Figyelő