„Nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy mennyi pénz áramlott a magyar sportba az elmúlt 16 évben” – így reagált Szabados Gábor sportközgazdász laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor.hu kérdésére a hazai sportfinanszírozási rendszer mögöttünk hagyott éveivel és kilátásaival kapcsolatban.
Fotó: Facebook/Magyar Labdarúgó Szövetség
A sajtóban megjelent adatok szerint a 2011-2026 közötti időszakban a teljes sportcélú állami ráfordítás durván 5500 milliárd forint volt. Minden évben jellemzően a GDP 1 százaléka körül alakult, 2020-ban pedig a 2 százalékot is megközelítette. Ez európai összehasonlításban is kifejezetten magasnak számít. A Tisza szerint 2010 óta a környező országoknál jelentősen többet költött a magyar kormány sportcélokra.
Ugyanakkor ezen a soron nem csak a sportszövetségekhez érkező, közvetlen költségvetési támogatásokra vagy a 2011-ben indult tao-rendszer forrásaira kell gondolni. Ezért is nehéz megbecsülni a pontos összeget.
Szürke zónának, másképp fogalmazva bújtatott állami támogatásnak minősülhet, ha egy sportklubot egy állami vagy önkormányzati cég szponzorál. De akár az MTVA által a Magyar Labdarúgó Szövetségnek (MLSZ) a közvetítési jogokért fizetett díjakat (amit az MLSZ utána a sportklubok között szétoszt), vagy a különböző létesítményberuházásokra adott támogatásokat is ide számíthatjuk.
A teljes cikkből kiderül, hogy bár kétségkívül számos előnye volt a tao-rendszernek, sok visszaélésre is teret adott és nagyon alacsony hatékonysággal működött. De arról is olvashatnak, hogy a Tisza, kormányra kerülve milyen szempontok szerint alakíthatja át a sporttámogatást.
Akár életfogytiglan is várhat a volt venezuelai elnökre. 
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
