Zászlót bontott az új magyar külügyminiszter, de hagyott még néhány fehér foltot

A jövőbeni magyar külpolitika irányvonalát tekintve nagy meglepetésekkel nem szolgált Orbán Anita a kinevezése előtti meghallgatásán az Országgyűlés külügyi bizottságának hétfői ülésén. Az akkor még külügyminiszterjelölt – aki kedden már hivatalosan is külügyminiszter lett – nagyrészt azokat az irányelveket ismételte meg, illetve részletezte, amelyek már a Tisza Párt választási programjában is szerepeltek.

Vissza Európába 

Az mindenképp üdvözlendő, hogy Orbán Anita itt is egyértelművé tette – lezárva az Orbán-korszak kvázi Putyin-barátságának és kimondottan rossz uniós viszonyának korszakát – Magyarország visszavezetését Nyugatra, ezen belül az uniós integráció és a NATO-tagság megerősítését és a nemzetközi bizalom helyreállítását.

Magyarország új külpolitikája „egyértelműen Európát helyezi a középpontba, és a nyugati szövetségi rendszer keretein belül biztosítja a nemzeti érdekek hatékony érvényesítését” – fogalmazott.

Többször is hangsúlyozta: a kormány a nemzeti érdekeket képviseli, amiket szerinte az európai közösség keretein belül tud a leghatékonyabban érvényesíteni. A tagállami ellentétek megoldására fog törekedni, de egyúttal – konstruktív módon – kiáll a magyar érdekekért, ígérte.

Irány Varsó, már a jövő héten   

Szintén csak helyeselni lehet, hogy regionális szinten a legfontosabb célnak nevezte a Visegrádi Négyek (V4), tehát Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország együttműködésének felélesztését, amely jelentős részben az Orbán-kormány ukrajnai háborúval kapcsolatos politikája és az emiatt támadt feszültség miatt futott vakvágányra az elmúlt években.

Pozitívum, hogy Magyar Péter kormányfő első útja Varsóba, Donald Tusk lengyel miniszterelnökhöz vezet majd – Orbán Anita szerint az útra már jövő héten sor fog kerülni –, majd Bécs és Brüsszel következik a sorban.

Maximum a sorrenden lehet vitatkozni, hiszen stratégiai szempontból a legsürgetőbb feladat – és egyben a Magyar-kormány deklaráltan kiemelt célja – az uniós viszony javítása és a még befagyasztott uniós pénzek „hazatalicskázása”.

Ennek érdekében már közvetlenül a Tisza Párt választási győzelmét követően, az április 13-i héten megindultak a tárgyalások, és a Magyar-kormányt kitörő örömmel fogadó uniós vezetés aligha sértődik meg azon, hogy „csak” harmadik lesz a sorban. (Tavaly ilyenkor egyébként Friedrich Merz német kancellár első útja sem Brüsszelbe, hanem – ahogy ez már hagyomány a német politikában – Párizsba vezetett, és csak ezután ment Varsóba, majd az uniós fővárosba.)

És természetesen pozitívum az is, hogy Orbán Anita a fő célok között említette a jó viszony fenntartását, illetve helyreállítását az összes szomszédos országgal – így Ukrajnával is –, valamint a fellépést a határon túli magyarok jogaiért.

Van azonban még néhány olyan fontos téma, amellyel kapcsolatban továbbra is számos megválaszolatlan kérdés merülhet fel – ezekre a jelenlévő képviselők, bár részben rákérdeztek, a meghallgatáson sem kaptak egyértelmű választ.

Uniós vétók és szankciók    

Mikor fog például a Magyar-kormány vétózni az EU-ban? „Nem leszünk többé bot a küllők között, hanem küllő a kerékben” – ígérte Orbán Anita arra utalva, hogy az Orbán-kormánnyal ellentétben nem kívánják megakasztani az uniós döntéshozatalt. A vétót „a legutolsó eszköznek” tartja, ameddig nem kell eljutni, hanem előtte egyéb szinteken kell rendezni a vitás kérdéseket.

Arra a felvetésre ugyanakkor, hogy megszavazza-e majd az új kormány az Oroszországgal szembeni újabb szankciókat, azt válaszolta: harmadik ország érdekében nem fognak vétózni, de nem fognak engedni olyan kérdésekben, amelyek magyar érdekeket, „magyar cégek és energiacégek” érdekeit sértik.

Ez persze elsőre jól hangzik, de hogyan és milyen áron tudja ezt elérni a kormány, ha egyáltalán?

Ezen a területen ugyanis borítékolható a konfliktus Brüsszellel: míg például az EU már 2027 őszétől kitiltaná az orosz gázt területéről, addig a Tisza Párt programja szerint csak jóval később, 2035-ben szüntetné meg Magyarország orosz energiafüggőségét.

Feszültség a Benes-dekrétumok miatt 

Konfliktus körvonalazódik Szlovákiával is, amely továbbra sem kíván engedni a II. világháború után a kollektív bűnösség elve alapján hozott Benes-dekrétumok ügyében – ezek ma is érvényesek, megkérdőjelezésük pedig akár börtönnel is járhat egy múlt év végén életbe lépett törvényi szigorítás szerint.

Orbán Anita kérdésre válaszolva azt mondta, hogy a kollektív bűnösség elve elfogadhatatlan.

Szerinte Magyar Péter a júniusi EU-csúcs peremén személyesen is tárgyal majd erről Robert Fico szlovák miniszterelnökkel (néhány héttel ezelőtt telefonon már egyeztetett, nem sok sikerrel).

Kérdés, hogyha nem sikerül ezt a kérdést rendezni, az mennyiben gátolja majd a V4 újjáéledését.     

Letartóztatják-e Netanjahut?  

És legalább ekkora kérdés, hogy mi lesz a magyar-izraeli viszonnyal kormányzati szinten. Magyar Péter még áprilisban meghívta Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt az 1956-os forradalom 70. évfordulójára szervezett budapesti megemlékezésre – azt a Netanjahut, akit a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) köröz. Az ICC szerint ugyanis „alapos okkal” állítható, hogy „bűnügyi felelősség” terheli „háborús és emberiesség elleni bűncselekmények” elkövetéséért Gázában. 

Magyar Péter korábban azt közölte, hogy Magyarország nem fog kilépni az ICC-ből, és utalt arra, hogyha Netanjahu eljön az ünnepségre, letartóztatják.

Arra a burkoltan megfogalmazott felvetésre, hogy ez valóban így lesz-e, Orbán Anita nem válaszolt a meghallgatásán.

Annyit közölt, hogy Izrael 1956-ban 8700 honfitársunkat fogadta be, a meghívás az ünnepségre pedig minden olyan partnerország demokratikusan megválasztott állam- és kormányfőjének szól, amely 1956 után magyar menekülteket fogadott be. Kitért arra is, hogy a magyar-izraeli kapcsolatok a magyar külpolitika „kiemelt kapcsolatrendszeréhez” fognak tartozni.  

A Magyar-kormánynak ugyanakkor előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy a Netanjahu vezette Izraelt számos emberi jogi szervezet, köztük az Amnesty International és a Human Rights Watch is népirtással vádolta meg (Izrael ezt tagadja).

Mint ahogy azzal is, hogy az EU-ban az elmúlt években megfordult a hangulat, és már nemcsak a palesztinokkal szemben a megszállt Ciszjordániában napi szinten erőszakosan fellépő izraeli telepeseket szankcionálná Brüsszel, hanem egyéb, átfogóbb büntetőintézkedések is időről időre felmerülnek Izraellel szemben a gázai és ciszjordániai politikája miatt.

Az Orbán-kormány Izrael legfőbb uniós szövetségesének számított, és rendszeresen megvétózta a Netanjahu-kormány politikáját elítélő uniós állásfoglalásokat és határozatokat. De vajon mit lép majd ezen a téren a Magyar-kormány? Orbán Anita erről nem beszélt a meghallgatásán, és a Tisza-programban sem szerepelt erről semmi.

Mindenesetre a változás irányába mutat, hogy hétfőn már Magyarország is megszavazta az izraeli telepesek elleni újabb uniós szankciókat.   

Mindenben új korszak jön?      

A külügyminiszter kinevezését végül 6 igen és 3 tartózkodás mellett támogatta a Külügyi Bizottság. Németh Zsolt, a bizottság fideszes alelnöke – aki megjegyezte, hogy anno évekig együtt dolgozott Orbán Anitával a Martonyi János vezette Külügyminisztériumban – jelezte, hogy nyitottak az együttműködésre, és a fideszes tartózkodás valójában „pozitív tartózkodás”.

Összegezve: Orbán Anita bemutatkozása alapvetően jól sikerült, a puding próbája ugyanakkor az evés, néhány fontos kérdést pedig, amint lehet, tisztázni kellene.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.