Ezek az olykor bizony ellentmondásosnak tűnő elvárások nemcsak magukat a nőket, hanem a számukra ruhákat alkotó divattervezőket is nagy feladat elé állítják, hiszen a kreációknak egyszerre kell megfelelniük az üzleti protokoll követelményeinek, a praktikus elvárásoknak, valamint a nők egyéni igényeinek. És mindezt úgy, hogy a divattervező mindig eredetit alkosson, olyat, amire csak ő képes, ami magán viseli saját művészi eszközrendszerének jellegzetességeit.
Minden nő tisztában van vele, hogy a jó megjelenés az üzleti és a magánéletben egyaránt rendkívül fontos. A személyükről kialakuló képet nemcsak az alakítja, ahogyan viselkednek, ahogyan beszélnek, hanem az is, ahogyan öltözködnek. Egy nőről az első benyomást az határozza meg, hogy milyen ruhát visel, és ezáltal mit kommunikál magáról. A színek, az anyagok, a szabás nagyon sok mindent elárul a ruha viselőjéről már akkor, amikor még meg sem szólalt. Egy finom, jó minőségű szövetből készült kosztüm, egy könnyű, elegáns muszlin blúz fontos metakommunikatív eszköz! A divat követése vagy éppen figyelmen kívül hagyása szintén a személyiséget jellemző információ.
Anyaként, üzletasszonyként átérzem a mai nő által betöltendő társadalmi szerepek összetettségét, divattervezőként pedig arra törekszem, hogy olyan öltözékek kerüljenek ki a kezem alól, amelyek mintegy beleillesztik a nőket a különböző élethelyzetekbe. Nőies darabokat tervezek, amelyek az üzleti élet szabályrendszerének is megfelelnek, ugyanakkor egyediek és tükrözik viselőjük személyiségét. Összetett életet élünk és mindenben részt veszünk, amiben csak szeretnénk – ám nem szükségszerű, hogy ruházatunk, stílusunk emiatt zilált, heterogén legyen. Hiszek abban, hogy az öltözködéssel megteremthető a harmónia, az egyensúly a személyiségen belül épp úgy, mint a ruha viselője és a környezet között.
Tóth Bori
(x)