Alsóbb szinteken gyakoribb a vállalati visszaélés

Meglepő eredményeket hozott a Deloitte Zrt. és a Belső Ellenőrök Magyarországi Szervezetének közös, hiánypótló felmérése

Habár a vállalatok túlnyomó többségénél ma már működik belső ellenőrzési funkció, a csalások felderítése továbbra is kihívást jelent számukra. A Deloitte Zrt. és a Belső Ellenőrök Magyarországi Szervezetének friss felmérése képet ad a visszaélés-megelőzés és csalásfelderítés hazai színvonalának, fejlettségének állapotáról, illetve arról, hogy a világgazdasági válság milyen hatással volt a szervezeti felépítésre, eredménycélokra, a visszaélések számára és jellemzőire. A megkérdezett vállalatok mintegy 300-500 visszaélési esetről szereztek tudomást, melyek nagyságrendileg 1 milliárd forint kárt okoztak a cégeknek.

A felmérésben Antal Lajos, a Deloitte Zrt. Informatikai biztonság és adatvédelem üzletágának vezetője elmondta: a belső ellenőrzés minőségéről és a vállalati visszaélésekről eddig jellemzően csak nyugat-európai vagy tengerentúli statisztikák álltak rendelkezésre. A Deloitte Zrt. ezért idén hiánypótló felmérést indított a Belső Ellenőrök Magyarországi Szervezetével (BEMSZ) együttműködve, amelynek célja a hazai belső ellenőrzési szakma jelenlegi helyzetének, kihívásainak, érettségének feltérképezése volt.  A felmérés célja volt továbbá az is, hogy a szakma képviselői visszajelzést kaphassanak saját munkájukról és összemérhessék magukat kollégáikkal, így meghatározva a legjobb gyakorlatot a belső ellenőrzés területén.

Habár a válaszadó vállalatok túlnyomó többségénél (96%) belső ellenőrzés, közel felénél (47%) pedig önálló csalásfelderítési funkció is működik, az eredmények azt mutatják, hogy a vállalati belső ellenőrzés ma még több kulcsproblémával szembesül. Az egyik ilyen problémakör a belső ellenőrzésre, csalásfelderítésre fordított alacsony költségvetéssel és ennek következményeivel, azaz a szakértő kollégák és a korszerű eszközök hiányával függ össze.

A belső ellenőrzési funkció

bevezetésének akadályaként a Deloitte és a BEMSZ felmérésében a válaszadók 28 százaléka jelölte meg az erőforráshiányt, további 28 százalék pedig a visszaélésekkel kapcsolatos, IT- vagy egyéb szakismeret hiányát említette. Gondot okoz a vállalatoknak az is, hogy a válság hatására tovább csökkentek a források, ugyanakkor jelentősen szaporodtak a feladatok. Ahogyan arra számítani lehetett, a válaszadók 72 százaléka jelezte, hogy jelentős hatással volt a vállalatára a krízis. A legjellemzőbb következmények a költségcsökkentés, visszaeső értékesítés, a bérek befagyasztása voltak. A felmérés szerint az ellenőrzési funkciók kétharmadának költségvetése nem haladja meg az éves árbevétel 0,25 százalékát, de egy esetben sem érte el az 1 százalékot.

A nem korszerű eszközök alkalmazása a szervezetek felénél jelent problémát, ugyanakkor bíztató tendencia, hogy negyedüknél folyamatban van a korszerűsítés, és többen jelezték belső ellenőrzést támogató alkalmazás, vagy automatizált adatelemzés bevezetését.

Okok és felelősök

Antal Lajos elmondta, hogy a Deloitte Zrt. és a BEMSZ felmérésében válaszolók szerint az elégtelen kontrollkörnyezet és a csalásfelderítés fejletlensége az, ami elsősorban lehetővé teszi a visszaéléseket, csalásokat. A kiváltó ok általában természetesen valamilyen pénzügyi előny elérése, amit sok esetben az elégtelen bérszínvonal motivál. Jellemző magyarázatként jelenik meg a csalás elkövetésére az is, hogy „mindenki más is csinálja”, és továbbra is sok elkövetőben él az feltételezés, hogy ő valamilyen okból majd elkerülheti a lebukást.

Figyelemre méltó, hogy a felmérésben résztvevő válaszadók véleménye és tapasztalatai szerint az elkövetők leginkább a beosztottak, középvezetők közül kerülnek ki – ez azért is érdekes, mert a tapasztalatok szerint minél magasabb pozícióból követik el a visszaélést, annál több ideig tart, amíg felfedezés nélkül működhet egy módszer. A visszaélésekre a válaszadók szerint elsősorban bejelentés alapján derül fény - ennek ellenére meglepő, hogy csak a megkérdezett vállalatok mintegy felénél működtetnek bejelentővonalat, és közel harmaduknál nem is tervezik a bevezetését.

A fent említett okok együttesen sajnos ronthatják a belső ellenőrzés elismertségét és pozícióját egy vállalati szervezeten belül, tovább csökkentve a rendelkezésre álló forrásokat, ami végül egy lefelé vezető spirálhoz vezethet. A vállalatok számára éppen ezért kulcsfontosságú lenne az IIA (Nemzetközi Belső Ellenőrzési Szervezet) standardjainak való megfelelés biztosítása, a belső ellenőrzés külső minőségbiztosításának rendszeres elvégzése, és a visszaélésekkel szembeni tudatos fellépés - mind a módszertan, mind pedig az eszközök és szakértők fejlesztésével.

A visszaélések leggyakoribb fajtái

Ralph van Uden, a Deloitte Zrt. Vállalati kockázatkezelési üzletágának igazgatója elmondta: Az egyes iparágakat tekintve a válaszadók nagy része nyilatkozott úgy, hogy véleménye szerint iparágában rendszeresen előfordulhatnak (53%), vagy tudomása szerint előfordulnak (25%) visszaélések. A kereskedelmi/logisztikai és távközlési iparágakban a résztvevők mindegyike a fenti két kategóriát jelölte meg; a pénzintézetek és egyéb pénzügyi szolgáltatások területén pedig a válaszadók 94 százaléka nyilatkozott úgy, hogy rendszeresen előfordulhatnak, vagy tudomása szerint előfordultak visszaélések.

Az iparági visszaélések leggyakoribb típusaként a beszerzésekkel kapcsolatban elkövetett visszaéléseket, lopást-sikkasztást és a vállalati eszközökkel való visszaéléseket nevezték meg a vállalatok. A kérdőívet kitöltők válaszai alapján a vállalatok 300-500 visszaélési esetről szereztek tudomást, melyek nagyságrendileg 1 milliárd forint kárt okoztak a cégeknek.

A nemzetközi felmérésekben az elkövetett visszaélések arányát tekintve hasonló a kép, ugyanakkor a veszteség kétharmadát nem a korrupció és a vállalati erőforrásokkal való visszaélés, hanem jellemzően a dokumentumok, jelentések meghamisítása okozza. Ez a veszteség az ACFE (Csaláskivizsgálók Nemzetközi Egyesülete) felmérésében cégenként átlagosan 1,7 millió dollár (USD), míg a másik két kategóriára összesen mindössze 275 ezer dollár jut.

Az ellenőrzési vizsgálatok fókuszában hagyományosan az első helyen áll az ellenőrzési pontok (kontrollok) kialakításának és működésének vizsgálata, ezt a válaszadók 84 százaléka jelölte meg. Második helyen, a cégek 74 százalékánál a jogszabályi megfelelés szerepel, és ezt követik az IT megfelelőségi, működési hatékonysággal kapcsolatos és visszaélés-ellenes vizsgálatok.


A belső ellenőrzési munkaterv szerinti, tehát tervezett auditok száma a cégek 32 százalékánál évi 10 alatt marad, 25 százalékánál évi 10-19, 23 százalékánál pedig évi 20-29 vizsgálatot hajtanak végre. Ehhez a cégek 39 százalékánál további évi 1-2, 32 százalékánál pedig évi 3-5 olyan vizsgálat járul, amely nem része a munkatervnek.

Privátbankár