Az eddigi fémből készült energiaátalakítókhoz képest jóval könnyebb, és előállításának költségei is összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak - derül ki a német Die Welt című napilap írásából.
A vízzel töltött tömlő mindkét végén zárt, egyik vége a tengerfenékhez rögzített lánchoz csatlakozik a vízfelszín közelében, a másik vége pedig szabadon lebeg a vízben. Ennek ütköznek a hullámok, összenyomják, és így a tömlőben lévő víz is összenyomódik - ez a nyomás pedig egy, a tengerfenékhez közeli turbinát hajt meg. Az energiát ezután egy kábel közvetíti a parti hálózatba.
A southamptoni egyetem mérnökei most az Anakonda feltalálójával együtt egy olyan programot próbálnak kifejleszteni, amely meg tudná mérni a találmány teljesítőképességét. Megpróbálják felmérni, hogy a negyed illetve fél méter átmérőjű tömlők mennyire képesek ellenállni az átlagos, erős és nagyon erős hullámoknak.
Az Anakondát ugyanis még csak most fejlesztik - eddig csak egyszerű laborhullámokon tesztelték. A fontos kérdések, mint például a lehetséges hozamé, még válaszra várnak.
Nem tudják fizetni a rezsit a németek
MVM: külön cég a virtuális árampiacra
Ingünk-gatyánk rámegy a megújuló energiákra?
Izzó kérdés: az MDF megszabadulna a körtéktől
MTI