Czeizel Endre orvos-genetikus véleménye szerint háromszintű történelmi kiválogatódásnak köszönhető, hogy a százméteres síkfutás döntőjében az afroamerikaiak sportolói alkotják az élmezőnyt. A szakember véleménye szerint őseik Afrikából kerültek mai hazájukba. A hajóút volt számukra az első próbatétel. Sokukat embertelen körülmények között szállították Amerikába, és közülük minden harmadik meghalt az utazás közben, tehát a gyengék már akkor kiválogatódtak - tette hozzá.
Az életben maradottakat rabszolgaként dolgoztatták, amelyben a fizikai erőnek megint meghatározó jelentősége volt. A harmadik ok kulturális jellegű: míg Európában inkább a szellemi produktumot értékelik, náluk a testi teljesítménynek van nagyobb becsülete - emelte ki.
A hosszútávfutásban pedig az afrikaiak jeleskednek, az etiópok, a kenyaiak és társaik, akik évezredek óta kietlen és oxigénben szegényebb környezetben élnek, ráadásul a közlekedési eszközök hiánya miatt mindig is rá voltak kényszerítve arra, hogy a futásban, gyaloglásban kiválogatódjanak - mutatott rá Czeizel Endre. A külső hatások nem változtatják meg a géneket - mondta, de felhívta a figyelmet arra, hogy akiknek az adott földrajzi, történelmi viszonyok megkövetelte készségük jobbnak bizonyult, azoknak nagyobbak esélyeik voltak a túlélésre, így a gyereknemzésre, adottságaik továbbörökítésére.
A kutatók egyébként DNS-analízist végeztek a 100 méteres síkfutás bajnokainál és maratoni világrekordereknél, s meg is találták a kíváló teljesítményért felelős gént. Ma már majdnem a születés pillanatában meg lehetne mondani DNS-vizsgálat alapján, hogy potenciálisan melyik csecsemő esélyes arra, hogy felnőven ezekben az olimpiai számokban kiugróan sikeres legyen. Ez pedig kétségkívül előnyt jelent a tehetségkutatásra áldozni tudó nemzetek számára.
A mai sport - Czeizel Endre véleménye szerint - már gladiátorság, hiszen a versenyzők az életüket és az egészségüket áldozzák föl kivételes tehetségük kibontakoztatása érdekében. A következő olimpián már génteszt is lesz - hívta fel rá a szakember a figyelmet. Mivel már tudják, hogy a rövidtávfutás világrekordereinek milyen génje van, s milyen a maratoni futónak, ezt egy vírusba oltva génterápiaként be lehet vinni a szervezetbe, amivel a sportoló teljesítménye valószínűleg hihetetlen mértékben fokozható.
Ez véleménye szerint egyrészt borzasztóan sportszerűtlen, mint általában a dopping, másrészt Czeizel félti azoknak a versenyzőknek az egészségét, akiket netán ilyesminek vetnek majd alá. A génterápiának az volt eddig a legfontosabb tanulsága, hogy ha megbontjuk a genetikai egyensúlyt, megbolondulnak a gének, elindulnak valami nagyon rossz irányba - mondta.
E tekintetben nagy gond, hogy a szereket előállító tudomány mindig három-négy évvel előtte jár a doppingellenőrzésnek - emelte ki a genetikus. Mindig ki tudnak találni olyasmit, ami még nem kimutatható. Ilyen volt az EPO, amivel az amerikai gyorsfutónő, Marion Jones bukott le, évekkel azután, hogy Sidney-ben öt érmet zsebelt be.
A doppingellenőrzésre átadott mintákat ugyanis ma már évekig megőrzik, s ha később új anyagok jelenlétére is rá tudnak jönni, utólag is visszavonhatják az érmet. Magam még mindig reménykedem, hogy Cseh Laci háromszoros olimpiai bajnok lesz - tette hozzá az orvos-genetikus.
Gyógyszerrel tornáztatnák a sportolók agyát
Aranyos remények: már az öltözőben eldől minden
A magyar betegség: miért bukunk el már az elején?
MTI