Előny kovácsolható az esélyegyenlőségi tervből?

Esélyegyenlőségi tervet - a Munka törvénykönyve értelmében - az 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató költségvetési szervek és a többségi állami vagy önkormányzati tulajdonban álló vállalatok kötelesek elfogadni a 2004-es uniós csatlakozás óta.

2010-ben a versenyszférába tartozó munkahelyek 7 százalékában esélyegyenlőségi tervvel, 11 százalékban pedig más ezzel foglalkozó dokumentummal - például az általános vagy alapszabály, etikai kódex, a diszkriminációt tiltó belső eljárások és az előnyben részesítő különböző szabályzatok - rendezik az esélyegyenlőség kérdését, valamint a különböző hátrányos helyzetű csoportok előnyben részesítését.

Az esélyegyenlőségi terv tehát csak az intézmények egy kisebb része számára törvényi előírás, azonban az esélyegyenlőséggel foglalkozó írásos dokumentum számos multinacionális cégnél a külföldi vállalatközpont elvárása, illetve a különböző EU-s pályázatok elbírálásánál is előnyt jelenthet.

Ahol nincs esélyegyenlőségi terv (vagy az esélyegyenlőséggel kapcsolatos más írásos dokumentum), ott ezt a vállalati vezetők közel fele azzal indokolja, hogy ilyenre nincs is szükség (41 százalék), körülbelül egynegyedük pedig arra hivatkozott, hogy van esélyegyenlőségi politikájuk, de nem írták le. Az esélyegyenlőségi terv hiányának gyakori oka még az is, hogy a vállalatnál - vezetőik elmondása szerint - nincs, vagy alig van néhány hátrányos helyzetű dolgozó. A vezetők körülbelül negyede elismerte, hogy kellene ilyen szabályozás, de még nem foglalkoztak vele. A válaszoló vezetők egyötöde viszont egyszerűen csak arra hivatkozott, hogy nincs esélyegyenlőségi tervük, mert nem kötelező. (ld. alábbi ábra)

Az esélyegyenlőségi terv hiányának indoklásában a cégek tulajdonosi háttere és mérete szerint némi különbségek mutathatók ki. A vegyesen külföldi és magyar tulajdonban lévő vállalatok az átlagosnál (3 százalék) háromszor nagyobb arányban (9 százalék) említették, hogy egy ilyen dokumentum létrehozása (és feltehetőleg megvalósítása) jelentős többletköltséget okozna, de az átlagosnál (5 százalék) többen mondták e körben azt is, hogy már folyamatban van az esélyegyenlőségi terv kidolgozása (12 százalék).

A „létező, de nem leírt” esélyegyenlőségi politika a közepes (50-249 főt foglalkoztató) és a nagyobb (250 főnél több munkavállalót foglalkoztató) vállalatok esetében jelentősen meghaladja az átlagot (28 százalék): a foglalkoztatottak száma alapján közepes cégek 34 százaléka, a nagyobbaknak pedig 37 százaléka érvelt úgy, hogy az esélyegyenlőséget biztosítják ugyan, de nem leírt dokumentumok alapján.

Privátbankár