Fordulópont előtt: gondban a szociális rendszerek

Európában, sőt Kínában is egyre nagyobb gondot okoz a szociális rendszerek fenntarthatósága szempontból a társadalom öregedése.

A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Kína lakossága 1,34 milliárd fő, bár az utóbbi évtizedben a lakosság növekedése az előző évtizedhez képest majdnem megfeleződött. A lakosság öregedése főleg amiatt nőtt tovább, hogy az 1978-ban bevezetett egygyermekes családmodell követelményének eredményeképpen a becslések szerint mintegy 400 millióval kevesebb gyermek született. Ennek hatása a kínai munkaerőpiacon már ebben az évtizedben érezhetővé válik.

Michael Heise professzor, az Allianz vezető közgazdásza és vállalati fejlesztési vezetője szerint még ha az egygyermekes családmodellre vonatkozó követelményeken lazítanának is, vagy azt megszüntetnék, a munkaerő-potenciál csökkenése enyhíthető lenne ugyan, de megakadályozni már nem lehetne.

Az Allianz Demographic Pulse által a közelmúltban végzett kutatás eredményei szerint a kínai munkaerőpiac 2013-ban érkezik majd el fordulópontjához. A további béremelések végrehajtása csak idő kérdése, míg a kínai társaságok munkaerő-intenzív termelési egységeiket már elkezdték áttelepíteni az ország belsejébe, sőt még Vietnámba, Bangladesbe, ill. Kambodzsába is, mivel a tengerparti régiókban emelkednek a munkaerőköltségek.

Az egygyermekes családmodell a hibás?

Fogy a magyar - továbbra is nagyon kevés gyermek születik Egyre kevesebb gyermek születik, miközben nő a halálozások száma: az első négy hónapban 17955 fő volt a természetes népességfogyás, 9,972 millióan maradtunk. Részletek>>

Mivel egyrészt csökken a munkaképes lakosság száma, másrészt pedig emelkedik a várható élettartam, az öregedési folyamat egyre gyorsul. Ma 100 munkaképes korú emberre 19, legalább 60 éves személy esik, és ez az arányszám 2050-re várhatóan eléri a 64/100 fő értéket. E körülmények között a kritikusok arra szólítják a politikusokat, hogy lazítsanak az egygyermekes családmodellre vonatkozó elváráson, vagy szüntessék meg azt. Mivel azonban a születési ráták a világon majdnem mindenütt csökkenő tendenciát mutatnak, az a kérdés vetődik fel, hogy a kínai születési rátában tapasztalható tendenciákért egyedül csak az egygyermekes családmodell hibáztatható-e, vagy azért a gazdasági tendenciák is felelősek.

Öregszenek a társadalmak

A Szovjetunió összeomlása és az 1990-es gazdasági reformok bevezetése óta például a kelet-európai országok születési rátája is jelentős mértékben csökkent. Az olyan országokban, mint amilyen például Thaiföld, Törökország vagy Tunézia, ahol az egy főre eső bruttó hazai termék megközelítőleg egy szinten van Kínáéval, a születésszámok mára az egy nőre jutó 2,1 gyermek reprodukciós arány alá estek, amire pedig az állandó lakosságszám fenntartásához szükség lenne.

A születések aránya Németországban is csökken 1997 óta, miután az ország éppen felépült az 1994-es, 1,24-es átlag gyermekszámú történelmi mélypontból, most az egy nőre jutó gyermekszám a becslések szerint 1,33 és 1,38 között van. A születések száma így manapság csak a fele az 1960-as években jellemzőnek, és távol van attól a szinttől, amely a hosszú távú népességcsökkenést megállíthatná.

A kulcs a demográfiailag fenntartható szociális rendszerekben rejlik

A kínai tartományokban érvényes szabályozások, amelyek úgy próbálják megállítani a lakosság öregedési folyamatát, hogy enyhítik az egygyermekes családmodellre vonatkozó követelményt - valószínűleg ugyanazokkal a problémákkal fognak szembesülni, mint a németországi, ausztriai vagy olaszországi családjogi törvényhozók, akiknek az országaiban a születési ráták alacsony szinten stagnálnak.

A pénzügyi ösztönzők bevezetése, ami Kínában az egygyermekes követelmény megszegése miatt fizetendő bírságok összegének csökkentését, vagy például Németországban a gyermekgondozási segélyek összegének növelését jelenti, valószínűleg nem lesz elégséges a tendencia megfordításához. Heise szerint ezért még fontosabb egy olyan demográfiailag fenntartható szociális rendszer mielőbbi létrehozása, amelyben a tőkealapú magánellátás kulcsszerepet játszik. A professzor úgy látja, hogy Kínában ennek részét képezheti a nyugdíjkorhatár 65 évre való felemelése, így halasztva el a demográfiai fordulópontot még újabb három évvel és hosszú távon jelentős mértékben csökkentve a korosztályi arányt. Az Európai Unióban a 65 éves nyugdíj korhatár ellenére a fordulópontot már 2012-ben elérik.

Privátbankár