Íme, a tíz legnagyobb kockázat, amitől a magyar cégek félnek

Az üzleti élet számos új kihívással szembesül az egyre inkább összekapcsolódó vállalati környezetben a negyedik alkalommal kiadott, 2015-ös Allianz Kockázati Barométer szerint. Emellett a hagyományos, listavezető ipari kockázatok, mint az üzletmenet-folytonosság és a beszállítói lánc megszakadása (a válaszadók 46 százalékánál), a természeti katasztrófák (30 százalék), valamint a tűz és a robbanás kockázata (27 százalék) aggasztják továbbra is leginkább a kockázati szakértőket. A kiber- (17 százalék) és a politikai kockázat (11 százalék) léptek előre a legnagyobbat a rangsorban. A felmérés 47 ország 500 kockázati és vállalati biztosítási szakértőjének bevonásával készült.

Dől a dominó

Az egyre erősödő kölcsönös függőség az iparágakon belül és azok között azt eredményezi, hogy a vállalatok jobban ki vannak szolgáltatva a zavarkeltő fennakadásoknak. A negatív hatások gyorsabban megsokszorozódhatnak; egyetlen kockázat is egy sor másikat eredményezhet.

A kockázati jelentés szerint Magyarországon a tűz és a robbanás, az üzemszünet, és az ellátási lánc zavarai, valamint a természeti katasztrófák jelentik a legnagyobb kockázatot. A top 10 félelem közé a tavalyi évhez képest négy új elem került be, a kiberbűnözéssel, informatikai hibákkal, kémkedéssel, adatlopással összefüggésbe hozható kockázatok, a környezetszennyezés, a politikai eseményekkel kapcsolatos forrongások, valamint a hitelfelvételi nehézségek.

A legfontosabb üzleti kockázatok Magyarországon 2015-ben. Forrás: Allinaz

Idén kikerültek a top 10-es listából a piaci stagnálással, hanyatlással valamint a törvényi és szabályozási változással kapcsolatos félelmek, a válaszok alapján a cégek kevésbé tartanak a piaci ingadozástól, valamint az egészségügyi problémákkal, járványokkal kapcsolatos kockázatoktól. Három helyet léptek előre a terrorizmussal, valamint a hírnév és márkaérték romlásával kapcsolatos félelmek, viszont tavalyhoz képest a lopást, csalást és korrupciót illető aggodalmak egy hellyel hátrébb kerültek.

A költségvetési megszorítások is nagy kárt okoznak

A kiberbűnözés és az informatikai meghibásodás is nagyot ugrottak a rangsorban, első alkalommal kerültek az első 5 globális vállalati kockázati tényező közé (2014-ben a kibertámadások a 6., 2013-ban csupán a 15. helyen szerepeltek). Németországban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban a kiberkockázat már a top 3 vállalati kockázat közé tartozik. Egy incidenst követően pedig a jó hírnév elvesztését (61 százalék) és az üzletmenet folytonosságának megszakadását (49%) tekintik a kialakuló gazdasági veszteség legfőbb okának.

A kiberkockázatokat egyre nagyobb figyelem övezi, ugyanakkor a válaszadók 73 százaléka szerint sok vállalat még mindig alábecsüli a lehetséges következményeket.

A másik ok a költségvetési megszorítás, ami miatt nem kellőképpen felkészültek a vállalatok a kiberkockázatok leküzdésére.  Jens Krickhahn, az AGCS Németország és Közép-Európa pénzügyi szolgáltatásainak kiber- és hűségprogramjának vezetője elmondta: „Ezek a kockázatok igen komplexek. A vállalatok különböző funkcionális egységeinek kellene megosztani tudásukat a fenyegetések azonosítása és a lehetséges forgatókönyvek felvázolása érdekében. A leghatékonyabb az lenne, ha a korábban megszerzett, szétforgácsolt ismereteket összesítve, holisztikusan tekinthetnénk át a kockázatokat. Nem szabad ugyanakkor alábecsülni az emberi tényezőt sem, hiszen a munkavállalók is okozhatnak informatikai incidenseket, véletlenül vagy akár szándékosan is.”

Növekvő politikai kockázatok

A politikai, társadalmi elégedetlenség a 2015-ös Allianz Kockázati Barométer szerint jóval nagyobb kockázatot jelent a vállalatoknak, mint a korábbi években, a globális ranglistán 9 helyet előrelépve a 9. helyet foglalja el. Az EMEA (Európa, Közel-Kelet és Afrika) régióban ma már az első 10-ben – 8. helyen – tartják számon. Brazíliában először került az első 10-be, Oroszországban és Svájcban már a top 3 kockázat közé tartozik, Ukrajnában pedig az első helyre került. Továbbá a természeti katasztrófák után ez a kockázat a második legfőbb oka a beszállítói lánc fennakadásainak. Christof Bentele, az AGCS válságkezelési részlegének vezetője szerint a geopolitikai helyzet romlik, és ez sérülékenyebbé teszi a vállalatokat.

2015-ben politikai feszültséget okozhat az alacsony olajár is, ami komoly költségvetési problémát jelenthet a kőolaj-bevételektől függő országokban. A következő öt év legjelentősebb kockázatkezelési kihívásai között a szakértők a politikai kockázatok és a terrorizmus leküzdését nevezték meg.

Az üzemszünet következményei még súlyosabbak

Immár harmadik éve szerepel az első 3 kockázat között az üzemszünet és a beszállítói lánc megszakadása: a megkérdezettek 46 százaléka jelölte meg ezt a kockázatot az első három között, ami évi 3 százalékos növekedést jelent. A tűz és robbanás a válaszadók 43, a természeti katasztrófák a 41 százaléka szerint jelentik a legnagyobb fenyegetést az üzletmenetre. Ezeknek a vállalatot, a beszállítókat és az ügyfeleket is érintő zavaroknak a hatásai általában felülmúlják a fizikai károk nagyságát.

A jelentés szerint az átlagos, 1,36 millió dolláros üzemszünet biztosítási kárösszeg 32 százalékkal magasabb, mint a közvetlen vagyoni kár, aminek átlagos összege 1,03 millió dollár. „A vállalatok sok időt töltenek azzal, hogy felmérjék, mekkora közvetlen káruk keletkezik az üzemszünetből, azonban a beszállítókkal és a fogyasztókkal kapcsolatos kockázatokat is mérlegelni kell” – magyarázza Paul Carter, az AGCS globális kockázati konzultációs vezetője.

A beszállítói láncok kockázatmenedzsmentje ma még sok multinacionális vállalatnál is hiányzik, sokan nem rendelkeznek alternatív beszállítókkal. „A beszállítói lánc gyenge pontjainak beazonosításához komplex folyamatokat kell kialakítani a vállalat különböző területeinek együttműködése révén” – magyarázza Volker Muench, az AGCS vagyonbiztosítási globális ügyviteli csoportvezetője.

Egyre nagyobb aggodalom a szakképzett munkaerő hiánya

Noha a globális lista első három helyét elfoglaló kockázatok az EMEA régiótól kezdve az amerikai, ázsiai, és csendes-óceáni régiókig mindenütt azonosak, így is jelentős eltérések figyelhetőek meg a rangsorban. A kiberkockázatokat például sokkal előrébb sorolták idén az EMEA régióban és Amerikában, míg az ázsiai-csendes-óceáni régióban ez nem szerepel az első 10-ben, ami csak annyit jelent, hogy a vállalatok még nem mérték fel ezen kockázatok lehetséges hatásait. A szakképzett munkaerő hiánya, valamint az idősödő munkaerő-állomány az USA-ban jelent egyre nagyobb kockázatot, ami idén először szerepel az első 10-ben. Ázsiában a vállalatok a kereskedelmi környezetben rejlő kockázatoktól és a piac stagnálásától félnek jobban, így ezek bekerültek az első 10-be.

Iparági trendek

A földrengéshez hasonló természeti katasztrófák (42 százalék) jelentik továbbra is a legnagyobb kockázatot az építőiparban. A gyártók esetében pedig az üzemszünet (68 százalék) jelenti a legnagyobb fenyegetettséget, még inkább, mint egy évvel ezelőtt (60 százalék), ami nem csoda, ha azt nézzük, hogy például a félvezető- vagy az autógyártás esetén a hatalmas kárigények lehetősége nő.

A pénzügyi szolgáltatók esetében a jogszabályi változások (33 százalék) kockázata jelenti a legfőbb veszélyt, nem véletlenül, hiszen mindenütt komoly felügyeleti beavatkozás folyik a világban. A hajózási ágazat a verseny fokozódásától (29 százalék) fél leginkább, míg a közlekedés és áruszállítás terén a lopás (47 százalék) kockázata a legfenyegetőbb a vállalatok számára.

Kettős kockázat

Hosszú távon két kockázat dominálja az elemzéseket: a klímaváltozás nyomán kialakuló természeti katasztrófák, és az olyan forradalmi technológiai újítások, mint például a 3D-s nyomtatás és a nanotechnológia. „A vállalatok számíthatnak arra, hogy újabb forradalmi újításokkal kell versenyezniük, és ki vannak téve a klímaváltozás hatásainak, amelyek olyan kockázatot jelentenek számukra, amit nem tudnak kezelni – fejti ki Axel Theis, az Allianz SE igazgatósági tagja. – Az egyéni legjobb gyakorlatok, valamint a vállalati, iparági és regionális együttműködés hozzájárulhat a környezeti károk enyhítéséhez, a biztonságos jövő megteremtéséhez, a növekedéshez és az innovációhoz egy fenntarthatóbb világban.”