Kimberley Wade, a Warwicki Egyetem pszichológusa hatvan kísérleti alannyal végzett el egy tesztsorozatot, amelyről a résztvevők annyit tudtak, hogy egy számítógépes játék értékeléséhez kérték segítségüket a kutatók.
A játszma alatt minden játékos mellett egy beavatott ember ült, a történteket pedig filmre vették a szervezők. A játékosoknak a feltett kérdések után először licitálniuk kellett, hány zsetont tesznek fel, majd az alapján, hogy helyes vagy téves volt válaszuk, a kockáztatott zsetont megnyerték vagy át kellett tenniük a bankot jelképező kupacba.
A játék befejezte után az emberek egyharmadának csak annyit mondtak, hogy a mellettük ülő játékost csalással gyanúsítják, mert nem tette be a banknak járó zsetont. Az emberek másik harmadát arról tájékoztatták, hogy erről videófelvétel is van, míg a fennmaradó harmadnak egy hamisított videót mutattak, melyen a beavatott szomszéd magánál tartotta a zsetonokat.
A kísérlet következő lépésében írásos tanúvallomásra kérték fel a résztvevőket, de csak akkor, ha valóban látták az esetet. Azoknak, akik csak hallomásból értesültek a csalásról, 5 százaléka írta alá a nyilatkozatot, azoknak pedig, akiknek beszéltek a film létéről, 10 százaléka tette ezt meg. Ezzel szemben azok közül, akiknek a hamisított videót megmutatták, 40 százalék első kérésre, további 10 százalék pedig második kérésre aláírta a hamis nyilatkozatot.
"Kutatásunk azt mutatja, hogy amennyiben meggyőző a videófelvétel, olyan dolog tanúsítására bírhatja rá az embereket, amit soha nem is láttak" - jelzi közleményében Wade. A mai technológiával szinte bárki létrehozhat hamis, ám meggyőző videófelvételt - figyelmeztet a kutató. A tanulmány az Applied Cognitive Pscychology című szakfolyóirat legutóbbi számában jelent meg.
Kína képes lenne csak "szélből" ellátni magát
Rendszeresen igyon, ha nem akar sörhasat!
Egy ágyban az ellenséggel
Szórakozás vagy erőszak - ez a fiatalok veszte
Veszélyesen vezet? Fogja az ujjára!
MTI