Másfél éve állnak az állami informatikai projektek

Jó ideig az átvilágítások, a szekrényben lapuló csontvázak keresése kötött le minden energiát. Az állam emberei és az auditálással megbízott magáncégek sok beszállítót végigjártak, kemény feltételeket diktálva kértek árcsökkentést. Ha a költségvetés oldaláról nézzük, adófizetői pénzeket igyekeztek menteni. Ha a korábbi szállítókat hallgatjuk, az állam megbízottai erőfölényükkel visszaélve zsaroltak. A kormányváltás után egy évvel szórványosan már indulnak az új projektek is, de a nagy kiéheztetésben sokan, elsősorban a magyar középvállalkozások már annyira legyengültek, hogy kevés az esélyük a túlélésre.

Tárgyaljuk újra a szerződéseteket! Gyakorlatilag minden nagy informatikai szállítót ezzel a felhívással kerestek meg az állam által megbízott magáncégek képviselői 2010 júliusa és decembere között – derül ki a Figyelő cikkéből. Arról, hogy e belépő után mi következett, számos történetet hallott a hetilap az érintettektől, mindenesetre annyiban egységesek a beszámolók, hogy sok jót nem várhatott az, aki nagyon ragaszkodott a korábbi pozíciójához, ne adj isten, perrel fenyegetőzött.

A Figyelő egyik forrása szerint „anno a szociknál az informatikai outsourcing volt a főirány, most jellemzőbb lett az insourcing, vagyis bizonyos projektek visszakerültek az államhoz”. A Figyelő munkatársainak jó néhány hazai IT-vezető adott helyzetértékelést, de közülük a kritikusabban fogalmazók ragaszkodtak ahhoz, hogy a nevük ne jelenjen meg e cikkben. Több Figyelő forrás szerint valóban jó szándékú kezdeményezésnek indult a széleskörű audit, hiszen az új rezsim jól látta, hogy az elmúlt évtizedben tengernyi közpénz folyt el. Ám a felülvizsgálati folyamatot bizonyos lobbikörök arra igyekeztek felhasználni, hogy átrajzolják az informatikai cégtérképet.

Legyünk jóhiszeműek, és tételezzük fel, hogy a kormány reprezentánsai nem nyilvános ügyeket szeretnének, hanem inkább közpénzt megfogni az államnak. Ez azonban – mutatott rá egy, az állammal amúgy nem üzletelő informatikai vezető – azért igazságtalan, mert így éppen az marad benne a pikszisben, az tud jelentős anyagi áldozatot, árengedményt vállalni, aki valóban extraprofittal volt haszonélvezője a korábbi szerződéseknek. Aki normális profittal dolgozott, az nem tud eleget engedni, így elzavarják az állami szerződések közeléből.

Az állam oldalán sok döntési központ van, de ezek közül néhány kiemelkedik: mindenekelőtt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM), de azért komoly pénzekről dönthetnek például a Nemzeti Adó- és Vámhivatalban (NAV) is. Az állam és az informatika új kapcsolatában amúgy két kormányhatározat tekinthető meghatározónak.

Az auditok végeredménye nem túl változatos, a szakemberek vagy semmisnek vélnek szerződéseket, vagy túlárazottnak projekteket, majd az auditor erős követelésekkel, árcsökkentési javaslatokkal lép fel, aztán „kinyit az isztambuli nagybazár”, indulhat az alkudozás.

Az átvilágítások mentén – természetesen kimondatlanul – némi multiellenességet véltek felfedezni a Figyelő forrásai. Preferáltabbnak tűnnek például a rendszerintegráció területén a hazai cégek, s közülük is főleg azok, amelyek az elmaradott térségekben is munkahelyeket teremtenek. Az NFM informatikai és távközlési „bibliájában”, a múlt év végén társadalmi vitára bocsátott Digitális Megújulás Cselekvési Tervben is az a cél szerepel, hogy „emelkedjen a kkv-k digitális gazdaságban való részvétele”. Csak éppen amíg a multi könnyebben átvészeli a szűkebb esztendőket, addig a magyar tulajdonú informatikai kkv-k számára nehezebb a túlélés.

A Figyelő multis forrásai szerint az állam sajnos jó szerződéseket is felbontott, mert még nem körvonalazódott pontosan, mi az, amire tényleg szüksége van az államnak. Ám mindig lesznek olyan projektek, amelyeket csak multi tud elvégezni, csipet például nem fog gyártani hazai cég. Valójában – hangsúlyozta a Figyelő forrása – az átvilágításokat a szerződés átnézésével kell kezdeni, nem pedig azzal, ki a partner. Az egyik multinál erről azt mondták a Figyelőnek, hogy sok mindent lehet, és bizonyos szerződésekben valóban volt némi játéktér, máshol a műszaki tartalom átírásával hozható ki diszkont, de a felezés irreális, ennyi puffer semmilyen szerződésben nem volt. Ráadásul az informatikai cég nem is mindig mondhatta azt, hogy köszönöm, viszlát.

Nem minden multi panaszkodott azonban a Figyelőnek. Ablonczy Balázs, az SAP Hungary Kft. ügyvezetője nem érzékel multiellenes hangulatot az informatikai tenderek kiírásánál, sőt, az állam kifejezetten nyitott megoldásaikra. Igaz, szerinte is a magyar cégek felé húz a jelenlegi kormányzat. „Az is tény persze, hogy ma alig vannak futó ügyek, így messzemenő következtetéseket azért nem vonnék le” – tette hozzá. Sokan, sokfélét meséltek nekünk arról, miként alakulhat át az informatikai beszállítók térképe, de az igazsághoz tartozik az is, hogy preferált hazai cégekről addig nagyon nehéz beszélni, amíg nincsenek tenderek.

Laufer Tamás, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnöke úgy véli, a legtöbb informatikai vállalkozás számára valóban rosszabb volt a múlt év, mint a megelőző. Ez normálisnak mondható, hiszen amikor „nagy” kormányváltás van, akkor a folyamatokat átvilágítják. Ráadásul az informatikában amúgy is mindig a második félév az erősebb, de 2010-ben a költségvetési hiány olyan magas volt, hogy egy kormányrendelet alapján beszerzési megszorítások voltak, ráadásul a központi keretszerződések is kifutottak. Nehezen állt fel az új szervezet, előbb lejártak a korábbi szerződések, és csak később jelentek meg az új kiírások, s látszott azért némi kezdeti rutintalanság is. Laufer szerint az IVSZ sokat tárgyalt a nemzeti fejlesztési tárcával és a Központi Szolgáltatási Főigazgatósággal, hogy kissé felgyorsítsa, megolajozza a folyamatokat - olvasható a Figyelő cikkében.