Mély szakadékot hozott létre az információs társadalom

Nem a digitális íráskészségben, hanem az információs írástudásban van lemaradva a világtól Magyarország. Elveszett a kreativitás, a kíváncsiság és ez magával vonta az önbizalom és a tudatosság hiányát is - rajzolta meg az internetező magyar felhasználókon keresztül a társadalom pillanatképét kérdésünkre válaszolva Rab Árpád Szörény, a téma kutatója.

A Budapesti Műszaki és Gazdálkodástudományi Egyetem (BME)  Információs Társadalom- és Trendkutató Központjában (ITTK) jártunk, ahol arra voltunk kíváncsiak, hogy a versenyképességünk egyik alapját képező informatikában mennyire járatosak a hazai felhasználók és ez milyen jövőképet vetít előre. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) iparágaiba kevés befektetés történt az elmúlt években Magyarországon, vagy ezek a befektetések rossz irányba mutattak.

Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 1998-ban alapított kutatóintézete. A központ régóta lobbizik a kormányzatnál, hogy elkészüljön egy komplex hazai felmérés a hazai nethasználók számáról és viselkedéséről - jelenleg ugyanis csak részadatok állnak rendelkezésre. Az ITTK ezen és  számos saját projektjén kívül nemzetközi kutatásban is részt vesz.

Nem a digitális írástusában maradtunk le a világtól

Az információs írástudás nem újkeletű fogalom, jóformán a 1970-es évek óta használatos, szorosan kapcsolódik az 1974-es amerikai oktatási reformhoz. A fogalom lényegében annyit tesz, hogy az egyén felismeri, hogy valamilyen információ hiányában van, rájön, milyen forrásból tudja azt beszerezni, majd hasznosítja az így megszerzett ismereteket. Ha például valaki rájön, hogy angol nyelvtudásra szüksége van, de annak nincs a birtokában, és keres magának egy iskolát, mondjuk a weben, majd megtanul angolul, akkor az illető jól használta az információs írástudását. Ezzel összefüggő, de nem szinoním fogalom a digitális írástudás, ami tulajdonképpen az eszközhasználatot jelenti. Rab Árpád szerint utóbbiban nem vagyunk jelentősen lemaradva a világtól, ami viszont az információs írástudást illeti, abban nagyon is. "Hiába lehet szinte bármire rákeresni az interneten, ha nincs kíváncsiság" - mondja az igazgató.

Rab Árpád először is két részre osztja a magyar információs társadalmat: "ON"-ra és "OFF"-ra, vagyis azokra akik rendelkeznek internet előfizetéssel, és akik nem (ugyanakkor az információs társadalomnak ők is a tagjai).

Intelligensen buták "Azt tudom mondani a magyar nebulókra, mint a számítógépekre. Intelligensen buták, de erről nem tehetnek. Vagy olyan tudást adtak a kezükbe, amivel semmire se mennek, vagy olyat, amit nem tudnak később hasznosítani. Hiába dinamikusak, és akarnak új dolgokat tanulni a hallgatók, ha nem tudják, merre induljanak" - összegezte tapasztalatait Rab Árpád.

A felismerés, hogy a közoktatási intézményeket számítógépekkel és internet-előfizetésekkel kell ellátni tulajdonképpen már 1985-ben megtörtént, amikor is a közoktatási törvény megengedte, hogy  az intézmények eltérjenek az alaptantervtől. Ez pedig sokat lendített a hazai informatika-oktatáson, de gyakorlatilag annyit jelentett, hogy lelkes és magukat képző tanárok diákjaikkal együtt merültek el például a BASIC nyelv ismeretében. A nagyobb pályázatokra és állami ösztönzésre a 90-es évek második feléig kellett várni, az akkor önálló tárcaként működő Művelődési és Közoktatási Minisztérium egy 1997-es tanulmányában megállapította, hogy 901 középiskolában mintegy 17 ezer számítógép volt, de ezek közül csak 1601 olyan volt, ahol internetezni is lehetett. A mindenkori kormányok célja az volt, hogy "az ON/OFF" arányt javítsák, és ez tulajdonképpen sikeres is volt. "Nálunk is volt egy felfutás, ami már 3 éve stagnálásba fordult át, ma a lakosság közel 53%-a éri el a webet, ez az arány azért annyira nem jó. Máshol is bekövetkezett a stagnálás egy hirtelen felfutás után, de például az Egyesült Államokban ez 80%-os aránynál történt meg" - magyarázza Rab Árpád.

Így is igaz, hogy a magyar fiatalok 100%-a hozzáfér a világhálóhoz, vagy otthon vagy tanintézményben vagy közkönyvtárakban. Az eszközöket elérjük tehát és nagyjából a használatukkal sincs gond, annak ellenére, hogy rendelkezhetnének többen interneteléréssel.

Nemzeti attitűd

Az információs írástudás hiánya azonban itt is előjön. Hogy a magyar felhasználók ezen képessége miért "kétségbeejtően" rossz, annak persze több, sőt mélyebb társadalmi okai is vannak a kutatóközpont igazgatója szerint. Az informatika oktatásban kezdetben jellemző volt, hogy a magukat rendszergazda szintre fejlesztő tanárok nem felhasználókat hanem "kis rendszergazdákat" akartak kinevelni. És már ekkor is megmutatkozott a lemaradás: amikor már nem volt felhasználói igény a DOS-programokra, az ilyen jellegű oktatás még bőven "virágzott" hazánkban.

Az magyar információs írástudás hiánya - az említett előzmények mellett - nemzeti attitűd is egyben Rab szerint, aki rögtön hozzáfűzi, nem akar behaviorista lenni. A társadalmi okokat vizsgálva visszamehetünk akár a szocializmusig is, "ami kiölte az emberekből a kíváncsiságot", de ez már más téma lenne.

Pozitív példa Az uniós agrártámogatások elosztásához az EU egy informatikai rendszer kialakítását kötötte, hogy a pénzmozgások pontosan és utólag is lekövethetőek legyenek. A magyarországi fejlesztések sikerrel jártak, és bevált az egyszerűbb, gyorsabb és átláthatóbb pénzosztás - hangsúlyozta  Csótó Mihály, a központ vezető kutatója.

Annyi bizonyos, hogy a magyar felhasználók legtöbbje sokszor nem is tudja, mit kezdjen az internet adta lehetőségekkel. Rab "kutatói intuícióra" alapozva úgy véli, hogy a magyar netezők közel 30%-a lehet értékteremtőnek tekinteni, akik tehát rendszeresen ki is használják a web multifunkcionalitását és/vagy tartalmakat állítanak elő. A maradék 70% "egyirányú felhasználónak" tekinthető, tehát ők általában egy konkrét célra használják a netet. A felhasználókra az is igaz, hogy "nem képesek a finomhangolásra": valaki vagy csak neten bankol, vagy egyáltalán nem bankol a weben - mutat rá tapasztalataira Rab Árpád, aki szerint sok ehhez hasonló példával lehet találkozni a honi internetezők kapcsán.

Rab hiányolja a felhasználói tudatosságot is. A közösségi portálok legtöbb tagján látszik, hogy tulajdonképpen nincs azzal tisztában, hogy a nagy nyilvánosság elé tárja saját adatait, képeit. "Ha egy fiatal csinos lányt megkérdeznénk, hogy osztogatna-e magáról >>szexi De vegyünk egy másik példát, a magyarok közel 20%-a használ vírusírtó szoftvert, holott renfeteg ilyen program ingyenesen is elérhető a weben. Miért? Mert túl bonyolultnak tartják, nem járnak utána, hogyan kell telepíteni ezeket, és hogyan kell karbantartaniuk saját számítógépüket.

A mobiltelefonunkat jobban szeretjük, mint az internetet? Bár az internetpenetráción még jócskán van mit javítani, Magyarországról elmondható, hogy nagy "mobilos nemzet vagyunk". Tulajdonképpen a maroktelefonok megjelenése óta így van ez, kutatások is alátámasztják, hogy honfitársaink sokkal szívesebben költenek a mobiltelefonjukra, mint mondjuk az internetre. "A több tízezres mobilszámla nem gond, de az internet csomagunkat mindig drágálljuk" - mondja Rab Árpád. A lakosság 80%-a rendelkezik mobiltelefonnal, az NMHH gyorsjelentése szerint 2010 októberében a hívásfogadásra alkalmas kártyák száma alapján 100 főre 118,6 SIM-kártya jutott. A mobiltelefonok között persze egyre több az okos készülék, mely alkalmas az internetezésre is.

Magyarország végleg lemaradhat

Nem lebecsülendő problémáról van szó. Magyarországnak minél hamarabb át kell vennie az új technológiákat, de ehhez attidtűdváltozásra is szükség van. Hiába építik ki az e-kormányzatot, hiába lehet online bankolni - ha ugyanannyi állampolgár és ügyfél igényli, hogy az állam és az önkormányzati szektor vagy bármely más piaci szereplő irodákat, kirendeltségeket tartson fent. Ezek szimultán fenntartás ráadásul drágább is. Az IKT-szektorba való befektetéssel az állam rengeteget spórolhatna, gondoljunk csak a sárga csekkek és a banki online utalás költségvonzata közti különbségre. Egyszerűbb lenne az állampolgároknak is, csökkennének az adminisztratív terhek.

Rossz beidegződések "Ezt a váltás az is nehezíti, hogy az IKT iparágak azontúl, hogy hatékonyak, igen átláthatóak, minden művelet visszakövethető, és ez ma nem szolgálja mindenki érdekét. "Milyen jó a távoktatás, de ha vissza lehet követni egy online felületen, hogy a leckémet mikor töltöttem fel, akkor már annyira nem is tetszik - ezt tapasztaljuk. De mondok egy másik jellemző példát. Nem utalok online, mert az is visszakövethető, és majd rám száll az adóhatóság, inkább egy marék pénzzel járkálok a zsebemben, és borítékokat osztogatok. Ismerős történetek ezek" - sorolta Rab Árpád.

"Senkit sem érdekel rajtunk kívül, ha lemaradunk"

NÉVJEGY Rab Árpád Szörény Kulturális antropológus és etnográfus, szociológus doktorandusz hallgató. Tizenegy éve foglalkozik az információs társadalom kutatásával, különös tekintettel a digitális kultúra szerteágazó új és régi jelenségeivel. Kedvenc témái az információs írástudás, a digitális úton létrejött kulturális jelenségek, a virtuális világok és környezetek, az identitásjátékok, az életminőség-növelő IKT eszközök, a komoly játékok, a fenntartható fejlődés és az e-egészségügy. Kutatásai során nagy hangsúlyt helyez mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati megközelítésre.

"Ez a tipikusan magyar hozzáállás - és valóban nem akarok tipizálni, ahogy az előbb említettem már - is nehezíti, hogy a hazai információs társadalom tovább fejlődjön" - így Rab. Pedig a változás elkerülhetetlen, az, hogy mi nem tartjuk a tempót és lemaradunk, rajtunk kívül senkit sem fog érdekelni - hívta fel rá a figyelmet az igazgató. Véleménye szerint, az hogy Magyarország végleg lemarad-e, öt éven belül eldőlhet, jelenleg 10  évvel vagyunk elmaradva az ideális állapottól.

Rab Árpád e tekintetben igen pesszimista. "Itthon az információs társadalom létrehozott egy egyenlőtlenséget, az eddigi legnagyobbat - nem látszik, hogyan lehetne ezt felszámolni".

Egy biztos, az erőltetett fejlesztésben az államnak katalizátor szerepet kellene vállalnia, hiszen más szereplő nem is jöhet szóba. A civil szféra gyenge és átpolitizált, az Akadémia, mely egykor a fejlesztések iránymutatója volt,  innovációi nem jelennek meg a mindennapokban. A teher a mindenkori kormány vállát nyomja. Ezen belül is az információs írástudás fejlesztésére lenne szükség, hogy megváltozzon a magyar internetezők hozzáállása. Az IKT-fejlesztéseket pedig szűkebb, de jól menedzselhető területekre kellene irányítani, hiszen ezek lényege, hogy egy jól körvonalazható problémát oldalnak meg. "Olyan befektetésekről beszélünk, amelyeket 8-10 éves távlatban kell megvalósítani, de behozzák az árukat, bőven" - mondta Rab Árpád.

"Meg kell mutatni annak az 50%-nak, aki most az >>OFF-mezőbenvan értelme tovább képezniük magukat, újabb ismeretekre szert tenniük, mert az elvezet a sikerhez" - összegezte véleményét Rab. Az igazgató hozzá tette, hogy egy ilyen stratégia megalkotásához és véghezviteléhez, nagyon erős kormányzati akarat és persze sok-sok pénz kell. "De az időnk véges" - mondta.

Privátbankár - Zsiborás Gergő