Ne várja meg a könyvvizsgálót - 5 tipp az éves beszámolóhoz

1. A zárási folyamat hatékonysága

Molnár Gábor, a Deloitte Számviteli tanácsadás üzletágának igazgatója elmondta: A globális válság következtében Magyarországon is számos vállalat döntött úgy az elmúlt években, hogy költségcsökkentési okokból leépíti belső, adminisztratív erőforrásait. Ugyanazokra a feladatokra így kevesebb munkaidő jut, mint néhány évvel ezelőtt, sőt az egyre szigorodó szabályozás miatt valamelyest még nőtt is az egyes feladatok munkaigénye. A leépítések egyenes következménye, hogy a napi működés fenntartása mellett az éves beszámoló készítése, és az audit előkészítése a cégek számára egyre nagyobb kihívást jelent, nő a hibák előfordulásának veszélye, nő a könyvvizsgálathoz szükséges idő, tehát végeredményben nőnek az ezzel összefüggő költségek is.
A szűkös belső erőforrások miatt előfordulhat, hogy a cég nem tudja időre elkészíteni beszámolóját, amivel azt kockáztatja, hogy felfüggesztik az adószámát. Mindeközben a vezetőség sem jut időben az üzleti döntésekhez szükséges, hiteles információkhoz. A cégeknek ennek megfelelően érdemes felülvizsgálniuk a beszámolókészítési gyakorlatukat, feltárniuk az abban rejlő kockázatokat, majd átszervezéssel, racionalizálással, esetleg külső erőforrásokra támaszkodva megpróbálniuk pontosabbá és hatékonyabbá tenni a beszámoló készítését.

2. Tőkehiány kezelése

Számos cég tőkehelyzete kapcsán merült fel probléma az utóbbi időszakban. Amennyiben egy vállalkozás a beszámolójában foglaltak alapján két egymást követő üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével, a gazdasági társaságokról szóló törvény értelmében három hónapon belül gondoskodnia kell a szükséges saját tőke biztosításáról, negatív saját tőke esetén pedig a tulajdonosoknak haladéktalanul cselekedniük kell.
A helyzet kezelésére a legegyszerűbb módszer a készpénzes tőkeemelés, illetve korlátolt felelősségű társaságok esetében a pótbefizetés lehet, de ez nem jelent minden esetben hosszú távon is optimális megoldást. A tapasztalatok szerint az apport, a vagyonfelértékeléssel járó átalakulás, vagy a tulajdonosi hitelek tőkévé konvertálása meg tudja oldani a kialakult problémát, a vállalatoknak ugyanakkor már a döntésük pillanatában tisztában kell lenniük azzal, hogy az általuk választott módszer milyen hosszú távú következményekkel járhat.

3. Iránytűvel a szabályozás sűrűjében

A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) szerinti beszámolót készítő vállalatoknak gyakran okoz problémát, hogy részben a pénzügyi válság miatt, részben az IFRS és az amerikai számviteli standard (US GAAP) egységesítése miatt szinte folyamatos a változás az IFRS alkalmazásának szabályaiban. A naprakész ismeretek hiányából eredő problémák, jellemzően az üzleti év végén, a könyvvizsgálói audit során kerülnek felszínre, ismét csak kellemetlen meglepetéssel szembesítve a cégvezetőket és a tulajdonosokat. A várttól eltérő eredmény könnyen megrendítheti a helyi cégvezetésbe vetett anyavállalati bizalmat, de közvetlen hátrányokkal is járhat abban az esetben, ha emiatt nem teljesülnek például a prémium-elvárások.

A vállalatok könnyebb eligazodását segítheti, hogy ma már léteznek olyan, megbízható magyar nyelvű szakmai anyagok, amely a nemzetközi beszámolási standardok helyes alkalmazásában támogatják őket.

4. Az értékeléseket év közben is napirenden kell tartani

Gyakran csak az év végén jelentkező hiba, ha a vállalatok év közben nem terveznek elég alaposan, és előzetesen nem bizonyosodnak meg arról, hogy rendelkeznek elegendő tartalékkal a különféle várható veszteségek, értékvesztések (például készletek értékvesztése, vevőkövetelések értékvesztése) kezelésére. A válság óta eltelt időszakban minden korábbinál érzékenyebb ez a probléma, mert számos (gyártással-forgalmazással foglalkozó) vállalatnál halmozódott fel nagy mennyiségű elfekvő készlet, amelynek megfelelő számviteli kezelése jelentős terhet jelenthet a cégnek.

5. Fedezeti ügyletek kezelése

A Deloitte Kft. szakértője elmondta: Érdemes odafigyelni az árfolyam-ingadozások kiküszöbölését célzó fedezeti ügyletek kezelésére is. Mivel ezek sokszor mérlegen kívüli tételt jelentenek, a cégek hajlamosak megfeledkezni a hatásukról a beszámoló elkészítése során. Az IFRS előírásai szerint ezen ügyleteket mindig a piaci értéken kell értékelni a beszámolóban, szemben azzal az alap üzleti tevékenységgel, amire a fedezeti ügyletet – kvázi biztosítékul – kötötték. Ha a vállalatnak a fedezeti ügyletből nem realizált nyeresége származik, akkor ez a nem tervezett időleges nyereség akár többlet adófizetést is eredményezhet, ha viszont veszteség keletkezik ezeken, akár negatívba is fordulhat a cég tőkeállománya. Könnyen előfordulhat, hogy a tulajdonosok így végül nem kapják meg az elvárt eredményt, vagy osztalékfizetést. (Az IFRS és a magyar számviteli szabályozás megegyezik abban, hogy az ilyen ügyletek kapcsán a várható veszteségeket el kell számolni.)
Éppen ezért a vállalatoknak érdemes megfontolnia az úgynevezett fedezeti számvitel alkalmazását, amely szigorú előírásai miatt bonyolultnak tűnhet, ugyanakkor megoldást jelent a fedezeti ügyletek kapcsán felmerülő számviteli problémák kivédésére.