Néma háború: ipari kém vagy bevándorló?

Az amerikai cégeknél szerzett tudás külföldi hasznosítása és a kémkedés között nehéz megvonni a határt, de mint a The New York Times egyik legutóbbi cikkében rámutat, az ipari titkok ma már az új kémjáték terepének számítanak. Legalábbis az amerikai hatóságok már így játsszák.

Egy Huang nevű tudós öt éven át dolgozott a Dow Chemical cég indianai üzemében a rovarirtók tökéletesítésén. A hatóságok szerint 2008-ban történt elbocsátása előtt a kutató a Dow fejlesztéseinek több titkos eredményét megosztotta kínai kutatókkal, majd támogatást kapott egy kínai állami alapítványtól olyan cég létrehozására, amely az amerikai vállalat riválisa lett volna. Ma a Kínában született Huangot, aki legálisan tartózkodik az Egyesült Államokban, Kína számára folytatott ipari kémkedéssel vádolják.

Az igazságszolgáltatás szakértői szerint a kémkedésnek ez a fajtája új frontot nyit a világgazdasági vezető szerepért folytatott harcban. Ahogy Kína és más országok fokozzák a nyugati technológia megszerzésére irányuló tevékenységüket, a hagyományos katonai és high-tech célpontokon kívül eső ipari cégeket is egyre inkább fenyegeti, hogy saját alkalmazottaik eltulajdonítják értékes titkaikat.

Ez a fajta titokkereskedelem nem alkalmaz a kémregényekből ismert titkos postaládákat és egyéb rejtett módszereket, sokkal inkább az alkalmi lehetőségeket aknázza ki és világszerte laza, illegális piacokon zajlik. Az amerikai ügyészség szerint nehéz bizonyítani az érintettek kapcsolódását valamely külföldi kormányhoz, de a kémelhárítás illetékesei szerint Kína, Oroszország és Irán mindenképpen azok közé számít, amelyek a leginkább hajtanak a legkorszerűbb technológiák megszerzésére.

"Az új globális gazdaságban vállalataink növekvő mértékben válnak a tolvajok célpontjává" - mondta a NYT-nak Lanny A. Breuer, az amerikai igazságügyi minisztérium bűnügyi osztályának helyettes főügyésze. "Ha meg akarjuk őrizni vezető szerepünket az innovációban, meg kell védenünk ezeket a kereskedelmi titkokat."

A 45 éves Huang tagadja bűnösségét. Egy olyan 1996-ban elfogadott törvény alapján emeltek ellene vádat, amelyet eddig csak hat alkalommal alkalmaztak. Ez a törvény - tekintetbe véve a kémkedés áttolódását a hidegháború után az ipari szférára - bűntetté minősítette olyan üzleti-kereskedelmi titkok eltulajdonítását, mint például egy szoftver kódja vagy egy gyógyszerfejlesztés. Kémkedésnek minősül, ha a lopás egy külföldi kormány számára történik.

Gazdasági kémkedéssel vádolták meg Jin Hanjuant, a Motorola szoftvermérnökét is, aki Kínába induló gépére magával akarta vinni laptopját, amelyre a cég számos dokumentumát töltötte le. A DuPont cég Minnesota államban lévő, valspari üzemének tudósai pedig beismerték bűnösségüket abban, hogy amikor Kínában kaptak állást, korábbi munkaadóik titkait is magukkal vitték.

Két olyan kémügyben, amelynek károsultjai amerikai számítógép-cégek voltak, a vádlottak azzal védekeztek, hogy egyszerűen pénzt akartak keresni, és saját kezdeményezésükre jártak el, tudván, hogy az általuk birtokolt információ értékes a kínai cégeknek vagy ügynökségeknek. Többször is előfordult, hogy kínai kormányhivatalok vagy tudományos intézetek pénzt adtak cégek létrehozására vagy bizonyos kutatásokra, és éppen az ilyen finanszírozás tette az amerikai vádhatóság szemében kémkedéssé ezeket az ügyeket.    

Kínai részről cáfolták, hogy titkosszolgálataik amerikai ipari titkokat céloznak meg. A kínai külügyminisztérium nem volt hajlandó kommentálni a Huang elleni vádakat, de a Huanggal kapcsolatot tartó alapítvány és egyetem azt közölte, hogy semmiféle kémtevékenységről nincs tudomása.

Az amerikai kormánytisztviselők és nagyvállalati vezetők attól tartanak, hogy ahogy Kína érdeklődése a katonai rendszerekről a mindennapi kereskedelmi témákra is kiterjed, és ahogy immár technológiai nagyhatalommá is kíván válni, a gazdasági kémkedés erősödni fog. James Mulvenon, egy  washingtoni elemző cég igazgatója, amely a szövetségi hatóságok és nagyvállalatok megbízásából a kínaiak tevékenységet figyeli, azt mondta a NYT-nak, hogy Kína szeretne hazacsábítani  sok ezer, az Egyesült Államokban dolgozó vagy ott képzettséget szerzett kínait. "Lényegében vörös szőnyeget terítenek eléjük" - magyarázta a szakértő.

A gazdasági bűntetteket manapság jóval könnyebb követni, néha elég letölteni az adatot és megnyomni a Küld gombot, ezért a biztonsági elemzők szerint egyes amerikai cégek is hibáztathatók azért, hogy nem figyelik kellőképpen alkalmazottaikat. Az elkövetők felderítését nehezíti, hogy egyes cégek nem hajlandók jelenteni az ilyen eseteket, nehogy ártsanak a cég reputációjának - ami például részvényeik árfolyamát is csökkentheti.

Az eddigi hét gazdasági kémkedési vádemelésből az első egy japán tudós ellen irányult, de  Japán nem volt hajlandó kiadni az illetőt, így a ügy nem jutott el a tárgyalásig. A hat másik esetben kínai volt a vádlott, közülük három ügy már elmarasztaló ítélettel ért véget. Az igazságügyi minisztérium nem tudta bizonyítani a vádat két kaliforniai mérnök esetében, akik egy olyan kínai magánvállalkozótól kértek támogatást cégalapításukhoz, aki kapcsolatban áll a kínai védelmi iparral - ugyanis még azelőtt letartóztatták őket, hogy megkapták volna a pénzt.

Huang, aki 1995 óta élt az Egyesült Államokban, a Downál folytatott kutatása idején egy kínai egyetem vendégprofesszora is volt és nyolc utazást tett Kínába. A vád szerint fia bőröndjében Kínába csempészett egy baktériumtörzset, amelynek jogvédettsége 2012-ben jár le Kínában. Huang ügyvéde szerint a vád puszta hipotézis, az amerikai vádhatóság szerint viszont a tudós az egész eljárást magával vitte hogy Kínában maga is elkezdje gyártását. Egy szövetségi bíró elutasította Huang óvadék elleni szabadlábra helyezését, a kutató egy szövetségi börtönben várja tárgyalását.

MTI