| De ki az a Fitch, és egyáltalán miért van ilyen furcsa nevük ezeknek az intézeteknek? A hitelminősítők történelméről itt olvashatnak>> |
2012 január hatodikán jelentette be a Fitch, hogy a befektetésre nem ajánlott, népszerűbb nevén bóvli kategóriába sorolja a magyar állampapírokat. Korábban a Standard and Poor's és a Moody's már megtették ezt a lépést, így az év elejére Magyarország tripla bóvliba került. A forinteszközök emiatt nem szenvedtek el hatalmas visszaesést, már csak azért sem, mert közben a régió és az eurózóna is kőkemény válságba került. Az elmúlt hónapokban a piaci szereplők elsősorban az aktuális piaci híreket és a reményeiket tartják szem előtt, nincs nyoma annak, hogy a hitelminősítők által nyilvántartott besorolások szerint intéznék a portfólióik rendszerezését. Az alábbi ábrán például pontosan látszik, hogy a leminősítések után, januárban még határozott erősödésnek is indult a forint.
A piac követi a hitelminősítőket, vagy fordítva?
Somi András, a KBC Equitas vezető elemzője szerint önmagában a hitelminősítői rendszerben is megingott a bizalom, ez is oka annak, hogy ma talán kevésbé számít a véleményük. A szakértő szerint egyébként a hitelminősítő intézetek eddig is késve követték az ítéleteikkel, illetve a besorolások bejelentésével a piaci folyamatokat, úgyhogy úgy véli, Magyarország esetleges felminősítése nem azon múlik, hogy az intézetek mit szólnak a hazai fejleményekhez, hanem először a piacnak kell normálisan reagálnia a magyar folyamatokra és aztán lépnek majd a minősítők. A piac pozitív szavazata szerinte magával hozza majd a felminősítést.
Máshonnan közelíti meg a kérdést Sarkadi-Szabó Kornél. A Hungária Értékpapír Zrt. stratégiai igazgatója emlékeztetett, hogy a három nagy hitelminősítő (S&P, Fitch, Moody's) ítéletében három közös pont volt:
- a külső környezet állapota
- a hazai gazdaságpolitika kiszámíthatósága és javulása
- az állam finanszírozhatóságának beláthatósága
Sarkadi-Szabó szerint ezen feltételek közül legalább kettőnek kell javulnia ahhoz, hogy valamelyik hitelminősítő meggondolja a felminősítést. A Hungária stratégiai igazgatója szerint ráadásul "a konfrontatív politika is kihívta maga ellen a sorsot." Ez nem azt jelenti szerinte, hogy a hitelminősítők megsértődtek volna a magyar kormány kommunikációjára, csupán nem látták abban a simulékonyságot és az elköteleződést. Az elemző szerint mindenképpen gazdaságpolitikai irányváltás kell ahhoz, hogy megváltozzon Magyarország piaci pozíciója, és ebben legalább annyira számít a nemzetközi megítélés és az IMF-megállapodás létrejötte is.
Mit rontott el a kormány?
A főleg tavaly karácsonyra és újévre időzített hitelminősítői lépésekbe az akkor még korlátokba nem ütköző dölyfös kormányzati kommunikáció is vastagon belejátszott. Köztudott, hogy azóta - főleg az EU és az IMF kitartó ellenkezésének és az elharapózó válság miatti kiszámíthatatlanságnak köszönhetően - a magyar kormány lassan visszakozott mind a jegybanki szabályok drasztikus megváltoztatásától, mind a különadók rendszerének korábban tervezett változatának bevezetéséről. Ugyanakkor érdemes visszaidézni a Standard and Poor's karácsony előtt két nappal közzétett leminősítésének indoklásának egy részletét:
|
"...továbbra is gyengül a magyar gazdaságpolitika kiszámíthatósága, részben olyan hivatalos intézkedések miatt, amelyekről a hitelminősítő úgy gondolja, hogy kérdéseket vetnek fel a felügyeleti szervek függetlenségével kapcsolatban, és bonyolultabbá teszik a működési környezetet a befektetők számára....az Alkotmányban és egyes független intézmények - köztük a jegybank és az Alkotmánybíróság - működésében végrehajtott változtatások gyengítették Magyarország intézményrendszerének hatékonyságát....az elmúlt egy évben hozott intézkedések - amelyek több szolgáltatási szektort érintenek - hátráltathatják a gazdasági növekedést azáltal, hogy csökkentik a bankok hitelezési, illetve a vállalatok beruházási készségét....különösen a távközlési, energiaipari, pénzügyi és kiskereskedelmi szektorokra kirótt átmeneti adók gyakorolhatnak nyomást rövid távon a beruházásokra és a munkahelyteremtésre...." |
Mennyire számít az IMF-megállapodás?
Somi András, a KBC Equitas vezető elemzője szerint agyon fontos az IMF-megállapodás abból a szempontból is, hogy a hozamok csökkenjenek. Ha ugyanis a magyar állampapírpiacon csökkennek a hozamok az azt jelzi a befektetőknek, hogy visszatért a bizalom. Igaz ugyan, hogy az aktuális állampapír-piaci trendekben lehetnek aktuális adminisztratív és portfólió átrendezési okok is, de a csökkenő hozamszintek mindenképpen a bizalmat jelentenék.
Somi András szerint egyébként szeptember-októberre várható egy újabb stresszhullám a piacokon az euróövezeti problémák miatt, viszont az IMF-megállapodás "ismét mederbe terelné" a hazai piaci folyamatokat, abban az esetben is, ha a magyar kormány nem hívná le a pénzt a lejáró adósságok finanszírozására. A KBC Equitas vezető elemzője szerint azt kéne elkerülni, hogy az újabb európai stressz bekövetkezésekor még mindig csak a tárgyalási szakaszban legyünk az IMF-fel. Somi szerint nincs értelme találgatásokba bocsátkozni arról, hogy az IMF-megállapodás után hány hónappal minősít vissza minket bármelyik hitelminősítő is a befektetésre ajánlott kategóriába.
Ennél bátrabb előrejelzést közölt a Privátbankárral Sarkadi-Szabó Kornél, a Hungária Értékpapír Zrt. stratégiai igazgatója, aki szerint a Nemzetközi Valutaalappal kötendő megállapodás létrejötte utáni egy éven belül lehet arra számítani, hogy javul az ország adósi besorolása. Az elemző szerint a legfontosabb, hogy a magyar döntéshozói akarat, a kormányzati kommunikáció javuljon érdemben, hogy ne menjünk szembe a nemzetközi szervezetek akaratával. A leminősítések óta ugyanis érdemben romlott a helyzet és nőtt az aggodalom az eurózónában.
Véleménykülönbségek
Abban az elemzők nagy része egyetért, hogy a hitelminősítőket is hatalmas kár és presztizsveszteség érte a válsággal, ugyanis ezen intézmények rossz ítéletei is nagyban belejátszottak a pénzügyi rendszer összeomlásába. Ráadásul azóta is joggal érheti kritika az ítéleteket. Ahogy Somi András emlékeztetett rá: rendre a piaci árazás és értékelés után mennek, elcsúszva időben. A KBC Equitas vezető elemzője ezen az alapon véli azt, hogy előbb kell a piaci feltételeknek javulni, aztán hozza ez magával a hitelminősítők véleményének változását.
Sarkadi-Szabó Kornél pedig abból indul ki, hogy a hitelminősítők véleménye három pont mentén karakteresen egybecsengett. Szerinte emiatt inkább a hazai kormányzati magatartást és gazdaságpolitikát kell megváltoztatni, aztán ennek eredménye lehet a felminősítés. A Hungária elemzője nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az elrontott hazai kormányzati kommunikáció a válságban sokat számított abban, hogy a hitelminősítőknek elfogyjon a türelme. Ezért elsősorban az itt elveszett bizalmat kell visszaszerezni.
A tiszások aktívabbak. 
