Fotó: erygimg.pw

Egy megfelelően fejlett és likvid vállalati kötvénypiac a bankhitel felvétele melletti alternatív forrásbevonási lehetőséget jelenthet – vezette fel a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a február végén publikált 330 pontos versenyképességi programjában a Monetáris Tanács keddi döntését az összesen 300 milliárd forint vállalati kötvény jegybanki vételét lehetővé tevő program elindításáról. Mondván, a diverzifikált finanszírozás lehetősége egészséges versenyt idézhet elő a bankhitelek és a kötvénypiaci források között, aminek eredményeképp a vállalatok forrásszerzési költsége akár mérséklődhet is. A kötvénykibocsátás elsősorban a nagyobb vállalatok számára jelenthet alternatívát, azonban a piac fejlődésével később a kis- és középvállalkozásokkal (kkv) szemben fennálló hitelkövetelések is megjelenhetnek értékpapírosított formában, ami a kkv-szektor finanszírozási feltételeinek további javulását eredményezheti – közölte akkor az MNB.

Ettől azonban ma még messze vagyunk, ahogy Matolcsy György jegybankelnök a növekedés.hu-nak fogalmazott: „a magyar vállalatikötvény-piac jelenlegi mérete elmarad a legtöbb környező országban megfigyelhetőtől”. Amit vélhetően az alternatív finanszírozási forrásokat kereső vállalatok éppúgy sajnálnak, mint a megtakarításaiknak a jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben vonzó fialtatási lehetőséget kereső hazai magánszemélyek. A vállalati kötvénypiac a rendszerváltást követő két évtizedben sem volt túl acélos, azt követően azonban mindenekelőtt az E-Star (ex RFV), a Quaestor, a Hungária Értékpapír és a Business Telecom papírjainak törlesztési problémái miatt olyan sebeket kapott, aminek begyógyulásához hosszabb időre lehet szükség.

Kevés vállalat dobott piacra kötvényeket, s még kevesebbé érhető el nyilvánosan. Jelenleg mindössze három cég négy sorozata forog a Budapesti Értéktőzsdén. Közülük a legizmosabb a Wingholding Ingatlanfejlesztő és Beruházó Zrt. két, mai értéken együttesen 19 milliárd forint össznévértékűnek megfelelő euróban denominált sorozata, míg az Alteo 2,5 milliárdot, a Tündérszikla 350 milliót vont be e csatornán. Az Alteo évi 4,5, a Wingholding 4 százalékos fix kamatot fizet kötvényeire, azok 2019-2021 közötti lejáratáig, márpedig ennél alig fialnak kevesebbet a kockázatmentesnek tekinthető állampapírok. A 2021/H1 sorozat aktuális kamata például évi 3,25 százalék az Államadósság Kezelő Központ honlapja szerint, az inflációs felárral eladott bónuszpapíroké pedig már évi 5 százalék körüli. (Csupán a Tündérszikla kötvénye változó kamatozású, ennek mértéke a kibocsátó utolsó lezárt üzleti éve adózott eredményének 1 százaléka, illetve a saját tőke könyv szerinti értékére vetített 1 százaléka közül a nagyobbik érték).

A jegybank által meghirdetett Növekedési Kötvényprogramban megcélzott, jó hitelminősítésűnek, megbízható adósnak számító hazai vállalatok addig aligha bocsátanak ki kötvényeket, amíg a bankoktól is könnyedén kapnak forrást – vélik az mfor.hu által megkérdezett szakértők. Márpedig a hazai hitelintézetek most bőséges kihelyezhető összeggel rendelkeznek. Erre utal, hogy az MNB legutóbbi prudenciális jelentése szerint a szektor hitel/betét aránya 83-90 százalék közötti. A jó adósok számára az is visszatartó erő, hogy ma viszonylag alacsony kamatra kaphatnak hitelt, így ma még semmi nem kényszeríti őket arra, hogy a macerásabb és időigényesebb kötvénykibocsátásba belevágjanak, amelynél – a papírok tőzsdei bevezetése esetén – még a nyilvánosság előtt is meg kell nyílniuk.

Nem minden a kamat

Így a kötvénykibocsátás a nem hitelképes vállalatok számára lehet alternatíva. Nekik viszont olyan magas kamatot kell ígérniük, ami a befektetőket elcsábíthatja a többi megtakarítási formától. Ám az említett botrányok közelsége miatt még ez sem lehet elegendő vonzerő. Mérlegelni kell ugyanis a kötvénykibocsátó személyét és gazdasági kilátásait is. Ez utóbbiaktól függ ugyanis, hogy sikerül-e a cégnek előteremtenie az évenkénti kamatfizetésekhez és a törlesztéshez szükséges összeget. A legtöbb vállalati kötvényre igaz a szokásostól eltérő kockázati minősítés, de pusztán ennek alapján nem lehet sem megítélni, sem másokkal összehasonlítani egy kibocsátót, hiszen a visszafizetést garantáló vállalati háttér, stratégia, működés és növekedés jelentősen eltérhet a különböző cégeknél. Szintén fontos eltérést mutathat a teljesítési képesség, ami az egyes kötvényprogramok kibocsátási tájékoztatói alapján előre vetíthető.

Ugyanakkor szakértők úgy vélik, még ha kellően körültekintők is a befektetők, addig csak kevesen vásárolhatnak vállalati kötvényt, amíg nem javul a hitelezőket védő magyarországi szabályozás – csak meg kell nézni, milyen rossz a megtérülése a fel-, illetve végelszámolásoknak.

A vállalati kötvényekbe fektetett pénz ugyanis a legrosszabb esetben akár teljesen elúszhat, mivel a kibocsátó csődjére – sem az Országos Betétbiztosítási Alap, sem a Befektetővédelmi Alap garanciája nem terjed ki (az utóbbi csak akkor kártalanít, ha az értékpapírszámlát vezető cégek nem képesek kiadni a befektetők bíróság által megítélt követelését).

Kiszállási kockázatok

Azzal is számolni kell a vállalati kötvényeket lejegyzőknek, hogy ha valakinek mégis szüksége lenne a pénzére, menet közben csak nehezen vagy meglehetősen nyomott áron tudja értékesíteni papírját, amíg a hazai vállalatikötvény-piac likviditása nem növekszik, s nem lendül fel azok tőzsdei adásvétele. Persze lehet próbálkozni tőzsdén kívül is, ám félő, e piac átláthatatlansága és az eladó kiszolgáltatottsága miatt az ilyen kiszálláson nagyot is lehet bukni.