Berlin jelenleg mindenképpen az egyik legizgalmasabb város a világon. Azt jelenti ma a világnak amit New York jelentett a hetvenes években. A jelenleg is zajló, lassan kiteljesedő szexuális és művészeti forradalom, a társadalom színessége, a város extravaganciája vonzza a világ hedonistáit, művészeit, kifinomult embereket - a nagyon gazdagoktól és a nagyon szegényekig mindenkit. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy Berlin nem áll meg az észveszejtő techno-bulik szintjén - kulturális szempontból a város mindenevő. Igény és pénz is van a tradíciók fenntartására, a konzervatív irányzatokra épp úgy, mint a kísérletező, újító műfajok kiteljesedésére. Aki Berlinben jár, bátran vesse bele magát a kulturális örvénybe, biztos izgalmas trip lesz.
Van olyan, hogy egy férfi rossz adottságai ellenére is észveszejtően vonzó
Max Raabe 1962. december 12-én született a németországi Lünenben. Eredetileg tenornak készült, ám saját bevallása szerint nem érhetett volna el olyan sikereket az opera világában, amiért érdemes lett volna vérét adnia, ezért megalkotta saját maga tökéletes verzióját. Alapvetően '20-as - '30-as évekbeli, elsősorban hajdan betiltott dalokat énekel fenomenálisan. Raabe intelligenciája, humora és szikársága egyedülálló. Ameddig van közönsége, és nem győz elég koncertet adni világszerte, addig van remény az emberiségben - ugyanis a művészt érteni, az előadásait élvezni csak magas intelligenciával, komoly műveltséggel és kifinomult ízléssel rendelkezők képesek. Max Raabe nem egy szexi fiatalembernek indult, és mégis: tehetsége legyőzi a külsőségeket, ami nagy öröm és jó példa mindenki számára.
Brecht
A brechti humor lényegében véve Magyarországon ismeretlen, „brechti” Brecht előadást még nem láttunk Magyarországon - bár a Madách Színháznak volt egy legendássá vált Koldusoperája a nemrég elhunyt Psota Irénnel, Gábor Miklóssal, Kiss Manyival és Pécsi Sándorral a főszerepben. A darabot Ádám Ottó rendezte, 1965-ös premierje után - a korra nem jellemző módon - több nemzetközi színházi fesztiválon is részt vett, Olaszországban a leírások szerint szétverték a nézők a házat.
Max Raabén keresztül azonban megérthetjük azt a fanyar, visszafogott, letisztult humort, melyet oly kevesen képesek a színpadon visszaadni, és amely megértése és élvezete egészen katartikus élmény. Ne higgyük, hogy Max Raabe véletlenül néz ki úgy, ahogy, vagy véletlenül öltözik a koncerteken úgy, ahogy. Ne higgyük, hogy ennek a látszólag csak a szemével játszó művésznek nincsen minden egyes apró mozdulata, finom szemöldökmozdítása, keserű félmosolya precízen, pillanatról pillanatra kitalálva, és ne higgyük hogy ez nem legalább annyira megterhelő, mint végigőrjöngeni egy koncertet. Sőt. Megterhelőbb, komolyabb agymunkát jelent.
Éjjel-nappal Berlin
Az Admiralspalast 1910-ben nyitotta meg kapuit, és egyike azon kevés épületnek, amely túlélte a világháborús bombázást. Kezdetben varietészínház volt, de tartozott hozzá korcsolyapálya, bowlingpálya, nyilvános fürdő, kávézó és mozi is. Az Admiralspalast szó szerint éjjel-nappal várta vendégeit.
Az első világháború után már csak revüszínházként működött, a második világháború után, 1955-ig a Staatsoper Berlinnek adott otthont, ugyanis annak épületét lebombázták. Az NDK-érában pártépületként és színházként funkcionált, Metropol-Theater néven. Eredeti nevét 1997-ben kapta vissza, jelenlegi állapotában pedig 2006-ban nyitotta meg kapuit a Koldusoperával, Klaus Maria Brandauer rendezésében.
Max Raabétól pedig így szól a Koldusoperából a Tangó Ballada:
Nagy múltú, hely, lelke van - aki teheti, menjen el.
Max Raabe & Palast Orchester - Eine Nacht in Berlin BERLIN - Admiralspalast, április 12. - 17. Jegyek 39,10 és 81,65 euró között kaphatóak.
Oops...
Ezt a produkciót pedig mindenki hallotta, aki magyar kereskedelmi rádiót hallgat - pedig nem ezért szeretjük Max Raabét >>
Aki áresésre várt, annak csalódnia kell. 
