Hinnénk vagy sem, 1848 nem csak a forradalom miatt vált emlékezetessé, legalábbis a statisztikusok számára: ebben az évben kezdte meg működését a Statisztikai Hivatal elődje is, Bél Mátyás és Schwartner Márton „magánstatisztikusok” segítségével. Ők még német nyelven készítettek statisztikákat, ebből tudhatjuk, milyen is volt Budapest a forradalom évében. Később, az első felelős minisztérium megalakulása után Szemere Bertalan miniszterelnök alapította meg az első statisztikai hivatalt, ennek vezetője Fényes Elek lett, ezt közölte a KSH a Privátbankár.hu-val.

A Statisztika Palota a Keleti Károly utcában. Forrás: Wikipedia

Az új hivatal rendkívül komolyan vette a feladatait, célul tűzték ki a statisztikai anyagok központosítását és az adatgyűjtések egységesítését. Ez a háborús időszakban igaz, nehezen indult, hisz a hivatal nagy része nemzetőrnek állt, majd a magyar kormány Debrecenbe költözésével átmenetileg feloszlatták a hivatalt. Végül a kiegyezés évében, 1867-ben alakult újjá, és működik azóta töretlenül. A Központi Statisztikai Hivatal 1896 óta a Keleti Károly utcában lévő Statisztikai Palotában működik, idén ünneplik 150. születésnapjukat.

A leendő magyar főváros, ahol alig éltek magyarok

A lelkiismeretes adatgyűjtésnek hála ma is képet kaphatunk arról, hogy pontosan hogyan nézett ki Budapest a forradalom időszakában. A lakosságszám tekintetében a 18. század végéig egyértelműen Buda vezetett, a századfordulót követően azonban már Pesten éltek többen. Egy 1845-ös adat alapján ebben az évben Budapesten összesen 121 901 fő élt, ebből 79 777 ember élt Pesten. Alig öt évvel később a lakosságszám már 186 ezer fő felett járt. A népesség összetételére az 1850-es első, hivatalos népszámlálás enged betekintést: ez alapján elsősorban németek éltek a fővárosban, a magukat magyarnak vallók aránya el sem érte az 50 százalékot. A lakosság legnagyobb részét az innen-onnan érkezett „egyéb” kategória tette ki, ennek legnagyobb hányadát, 1-2 százalékot a szerbek adták.

A „legmagyarabb” városrész 1850-ben Terézváros volt, a kerület lakóinak 50,6 százaléka, mintegy 17 ezer ember vallotta magát magyarnak ebben az időszakban. Ellenpontként a „legnémetebb” része Budapestnek Józsefváros (58,9 százalékos aránnyal) és Ferencváros (60,2 százalék) volt. A budai kerületek közül a legtöbb magyar a Várban élt (53,6 százalék), a németek pedig elsősorban Újlak (91,5 százalék) és Országút (90,4 százalék) városrészekben telepedtek le. A Tabán azonban meglehetősen színes területnek számított, itt a szerb népességből volt a legtöbb, több mint ezer fő képviseletével.

Pörgő ipar, véres forradalmak

Foglalkozás tekintetében is színes fővárosunk volt, az egyházi nyilvántartáson alapuló Palugyay-féle összeírás szerint Pesten 1848-ban összesen 7694 kézműves és mintegy kétezer kereskedő dolgozott. A legtöbben az iparosok és a gyári munkások voltak, belőlük Pesten 11 266 illetve 876 élt – vagyis a lakosság népességének mintegy 10 százaléka. A nők is keményen kivették a részüket a munkából, Pest női lakosságának 16,7 százaléka (8447 fő) dolgozott ekkor szolgálóként. 1849-ben Pesten 581, Budán 21 ügyvéd, Pesten 205, Budán pedig 45 orvos dolgozott.

A forradalom és szabadságharc eseményei 1848–1849 halálozási adatain is nyomot hagytak. A „legvéresebb” időszak 1849 tavasza és nyara volt: 1849 májusában Pest-Budán és Óbudán 1856-an, júniusban 2605-en, júliusban pedig 1604-en haltak meg. A halandóság növekedéséhez Buda ostroma és Pest bombázása is hozzájárult, a tízezres nagyságrendű katonai halottakról és a járványok okozta veszteségekről szóló adatokat azonban a statisztika nem tartalmazza.