Holnap Alaszkában eljön a pillanat, amely reménnyel és egyben frusztrációval tölti el Ukrajnát és európai támogatóit. Elvileg ez az idei év legjobb esélye arra, hogy Amerika valódi nyomást gyakoroljon Oroszországra az Ukrajna elleni háború befejezése érdekében.
A találkozó óriási veszélyt is magában hordoz: mármint azt, hogy Putyin szép szavakkal rábeszéli Trumpot Ukrajna jogos érdekeinek eladására.
Az EU diplomáciai körei meg vannak győződve arról, hogy az orosz elnök nem akar olyan békét, amely Ukrajnának erős, független államként biztosítana jövőt, ráadásul gazdasága már régóta a folyamatos háborúra van beállítva.
Fotó: MTI/AP/Joanna Chan
De a Fehér Ház ura, még ha meg is hallgatja az európaiakat, a maga módján akar megállapodást kötni, és ha kétség merül fel, inkább gyorsan véget vetne a háborúnak, mint hogy alaposan végigrágná a kockázatokat. És ebben, valamint kiszámíthatatlanságában és ingatagságában rejlik az európai aggodalom.
Putyin talán beleegyezik egy fegyverszünetbe, de a a Minszki folyamat során többször is megszegte azt. Zelenszkij figyelmeztet: a jól megerősített Donbasz feladása konkrét biztonsági garanciák nélkül megkönnyítene Putyin számára egy jövőbeli inváziót.
Az európaiak is egyértelművé tehetik, hogy egy olyan ország, amelyet megszálltak és több százezer polgárát megölték, semmiképpen sem fogadhat el semmiféle „demilitarizációt”, amely csak még sebezhetőbbé tenné egy újabb orosz támadás előtt.
Trump aggasztó technikája
Ahogyan azt a vámok esetében is láthattuk, Trump szokásos tárgyalási technikája az, hogy merész követeléseket támaszt és hangos fenyegetéseket fogalmaz meg abban a reményben, hogy ellenfeleit megfélemlíti, és így számára kedvező megállapodás születik.
A feketeöves KGB-sek által vezetett Oroszország esetében azonban a technikája nem működik.
Eddig egyáltalán nem úgy tűnik, hogy Putyint kompromisszumokra akarná kényszeríteni. Ráadásul a Kremlben tudják, hogy Trump a demokratikusan megválasztott vezetőket kevésbé szereti, mint a diktátorokat – köztük Putyint.
„Az amerikai elnök által az orosz vezetőnek az ukrajnai tűzszünet elfogadására vagy szigorú gazdasági szankciók alkalmazására szabott határidő lejártának napján (múlt pénteken) Trump úgy döntött, hogy Putyint Alaszkába hívja csúcstalálkozóra” – írja a Financial Times szerkesztőségi cikke. – „Trump továbbra is úgy hiszi, hogy csak a személyes beavatkozása biztosíthatja a megállapodást, és hogy még egy olyan egyezség is megéri, amely Moszkvának a legtöbb kívánságát teljesíti, ha ezzel egyelőre véget lehet vetni az ukrajnai vérontásnak. A nyugati partnereknek azt kell még ezekben az utolsó órákban meggyőzően sugallniuk az amerikai elnök felé, hogy egy rossz megállapodás katasztrofális lenne Ukrajna, Európa és az Egyesült Államok biztonsága, valamint Trump saját politikai öröksége számára.”
Lawrence Freedman brit háborús történész és az ukrajnai háború szoros megfigyelője egyetért ezzel, és azt állítja, hogy Putyin kihasználta Trump meggyőződését, miszerint személyes elkötelezettsége eredményeket hozhat.
Miközben Trumpnak reményt adott az idei beszélgetések során, Putyin változatlanul folytatta Ukrajna elleni támadásait. Freedman szerint az amerikaiak legutóbbi reményei a területcsere alapú megállapodásra valószínűleg félreértésen alapultak.
Úgy véli, hogy Putyin inkább az Ukrajna nyugati befolyási övezetből való kivonásának geopolitikai céljában érdekelt. Az alaszkai találkozóval kapcsolatos remények „egy fantáziaegyezményre és arra a feltételezésre összpontosulnak, hogy az amerikai és az orosz álláspontok közelednek egymáshoz, holott ez nem így van” – érvel Freedman, és arra a következtetésre jut, hogy „az alaszkai csúcstalálkozó újabb csalódást fog hozni Trumpnak”.
Lehetséges, hogy Putyin kihasználja az alkalmat, hogy saját „békeszerződést” ajánljon, amelynek feltételei Ukrajna számára elfogadhatatlanok, és akkor Kijevet fogják hibáztatni azért, hogy elutasította azt – jósolja Freedman.
Ukrajna belső frontja
Kijev frontvonalai ráadásul nem csak a Donbászban húzódnak. Hazájában Zelenszkij elnök politikai zavargásokkal szembesül. A múlt hónapban történt nyilvános tüntetések arra kényszerítették, hogy visszavonjon egy törvényt, amely kiterjesztette volna a Legfőbb Ügyészség hatáskörét a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal felett.
Márpedig a Rating Group tavalyi felmérése szerint az ukránok a korrupciót nagyobb veszélynek tartják országuk fejlődésére, mint Oroszország agresszióját.
Zelenszkij, aki egykor több mint 70 százalékos támogatottsággal nyerte meg a választást és televíziós karrierje során korrupcióellenes tanárként tűnt fel, jelenleg 63 százalékos támogatottsággal rendelkezik a közvélemény-kutatásokban.
Volt vezérkari főnöke, Valerij Zaluzsnij – akit Zelenszkij tavaly menesztett – 73 százalékos támogatottsággal vezeti a népszerűségi listát.
Trump is bevetette saját zavaró módszerét, amikor a korábbi ritkaföldfém-vitában megkérdőjelezte Zelenszkij legitimitását – majd miután elérte a kívánt megállapodást, ejtette az ügyet.
Moszkva rejtett költségei
A hadszíntéren Oroszország továbbra is halad előre, lassanként konszolidálva ellenőrzését Donyeckben. Pokrovszk, egy stratégiai jelentőségű ukrán város hamarosan eleshet. De ezek a nyereségek olyan szintű áldozatokkal járnak, amelyeket Moszkva aligha engedhet meg magának hosszabb távon. A területi nyereségek ellenére az ukrajnai háború Oroszországot stratégiai visszavonulásra kényszerítette Szíriától kezdve a Dél-Kaukázusig.
Nos, a fentieket figyelembe véve, ha az alaszkai csúcstalálkozó egyáltalán eredményre vezet, az valószínűleg inkább szimbolikus lesz, mint tartalmi.
Oroszország öt siklóbombával támadta meg az ukrán Zaporizzsja városát, legalább 15 embert ölt meg, köztük három gyermeket. 
