Vlagyimir Putyin és Donald Trump hamarosan személyesen is találkozik egymással, erősítette meg a Kreml csütörtökön az erről szóló sajtóértesüléseket. Pénteken pedig kiderült a pontos időpont és a helyszín is: a két szuperhatalom vezetője augusztus 15-én, Alaszkában ül majd egy asztalhoz.
Bár felmerült, hogy a tárgyalásokba Zelenszkij elnök is becsatlakozik, és erre hajlandónak is mutatkozott, a javaslatot Putyin előbb „kommentár nélkül hagyta,” majd azzal utasította el, hogy kettejük találkozójának még nincsenek meg a feltételei.
Ennyit tudunk eddig nagyjából. De mennyire fontos ez a csúcs, és mit várhatunk tőle?
Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml pool/Gavriil Grigorov
Csodát természetesen nem.
Ahogy irreális volt Trumpnak az az ígérete, hogy elnökként 24 óra alatt véget vet majd az ukrajnai háborúnak, ugyanúgy irreális azt várni, hogy egy személyes találkozó hirtelen feloldja az óriási érdekellentéteket, Trump, Putyin és a távolból Zelenszkij egymás nyakába borul, és kitör a világbéke.
Amit hosszas telefonbeszélgetések és közvetítések útján sem tudtak megoldani, azt miért sikerülne csak azért, mert szemtől szemben ülnek majd egymással?
Ugyanakkor ne becsüljük alá a csúcs jelentőségét. Mégis csak a világ két legnagyobb hatalmú, katonailag legerősebb országának vezetője „ad randevút” egymásnak, amire utoljára több mint négy éve, 2021. januárban – tehát bő egy évvel a háború kitörése előtt – volt példa. Ekkor Joe Biden találkozott Putyinnal a svájci Genfben.
Ha valahol, akkor az ilyen típusú találkozókon születhetnek nagy horderejű döntések, kényes kompromisszumok. Vagy ha nem is születnek meg azonnal, legalább megágyazhatnak nekik. Szomorú persze, hogy a találkozón pont az az ország nem lesz jelen, amelyről az egész alku szól.
És ne becsüljük alá a személyes jelenlét erejét sem. Más telefonon vagy közvetítőkön keresztül tárgyalni, és más négyszemközt, csak az örök hallgatásra kötelezett tolmácsok társaságában. Ilyenkor elhangozhatnak olyan szempontok és érvek, amik amúgy nem, és amik átlendíthetik a tárgyalásokat a holtponton – a legszűkebb körben könnyebb tiszta vizet önteni a pohárba.
Ne feledjük, hogy két tapasztalt, minden hájjal megkent pókerjátékos, két merőben különböző kultúra és világ feszül majd egymásnak. Trumpot a kőkemény amerikai bizniszvilág képezte ki, Putyint a szintén nem éppen habkönnyű KGB.
És hogy mi lesz a showdown eredménye? Erősen többesélyes a meccs, de ha mindenképp fogadnom kellene, akkor a politikai tapasztalat, a hatalomban eltöltött 25 év és az orosz titkosszolgálatoknál szerzett pszichológiai tudás okán az orosz diktátorra tenném meg tétjeimet.
De mit is kérhet Putyin Trumptól? Az általában jól értesült New York Times elemzőkre és az őt ismerő emberekre hivatkozva a héten azt írta, hogy az orosz elnök célja a háború kezdete óta egy olyan békemegállapodás elérése, amely bebiztosítja geopolitikai céljait.
Tehát – állítják a bennfentesek – nem feltétlenül az a legfontosabb számára, hogy minél előrébb tolja a katonáit, és minél többet szakítson ki Ukrajnából, hanem az, hogy hosszútávon megakadályozza Ukrajna NATO-tagságát és a katonai szövetség további terjeszkedését.
Ennek elérésében pedig Trump amerikai elnökként nagyon sokat tud neki segíteni – ha akar. És persze ha Zelenszkij is belemegy az alkuba.
Mármint abba az alkuba, amit már régóta rebesgetnek diplomáciai körökben. Eddig azt lehetett hallani, hogy a határokat nagyjából a jelenlegi frontvonalak mentén húznák meg, Ukrajna de facto elveszítené területének mintegy ötödét – mégha jogilag nem is mondana le róla, és később, egy másik orosz vezetéssel esetleg újratárgyalná a dealt –, Putyin pedig megkapná a fent említett garanciákat. Cserében vállalja, hogy a megmaradt Ukrajnát békén hagyja, mint ahogy Európát is.
Trump pénteken ismét jelezte, hogy Kijevnek területeket kell feladnia a háború befejezése érdekében. Már felmerült az is, hogy Oroszország bizonyos területekről kivonulna, de megtartaná a Krím félszigetet, és övé lenne a teljes Donbász régió. Zelenszkij szombat reggel azt közölte, hogy Ukrajna nem fog területeket feladni.
Bár a részletek még nem ismertek, egyik verzió sem éppen fair Kijev szempontjából, hiszen mégis csak megcsonkítanák az országot. És egy ilyen alkunak megvannak a maga kockázatai is. De rövidtávon van-e más alternatíva arra, hogy fegyverszünet vagy akár béke legyen, és véget érjen a vérontás? Nagyon úgy tűnik, hogy nincs.
A gázolaj ára 600 forint fölé ugorhat. 
