„Miért éppen Alaszka?” – ez volt a 90-es évek egyik ismert amerikai szappanoperájának magyarított címe. Bő 30 évvel pont ez a cím jutott eszembe arról, hogy éppen a legfagyosabb amerikai tagállamban tartják majd pénteken a történelminek beharangozott orosz-amerikai csúcsot. Amelytől sokan azt várják, hogy – így vagy úgy – sikerül pontot tenni a 3,5 éve dúló ukrajnai háború végére.  

Csúcs a vadregényes északon 

De tényleg, miért éppen Alaszka? Bár nyilván nem ez a legfontosabb kérdés, de érdemes ezt is tisztázni. A helyszínválasztás ugyanis aligha véletlen, és sok mindent elárulhat az erőviszonyokról is – azaz üzenetértékkel bír. Na de milyennel?

A helyszín annyiban valóban meglepő, hogy ezúttal nem egy bevett, semleges államra – például Törökországra (itt zajlottak idén az orosz-ukrán tárgyalások) vagy az Egyesült Arab Emírségekre (ezt a helyszínt vetette fel a csúcs előtt az orosz elnök) – esett a választás, hanem egy amerikaira. Ráadásul egy olyanra, amely 1867-ig az oroszoké volt.

Napvilágot láttak olyan elemzések, miszerint Alaszka „nyilvánvalóan megalázó” helyszín Putyin számára, hiszen az „valaha orosz terület volt, de elherdálták”, és ezt „azóta is nagyon-nagyon bánják”. De az orosz elnöknek még így is megérte, hogy „Trumppal tárgyaljon, hátha jó pozícióból indul ezzel nála”. 

II. Sándor orosz cár egyébként 7,2 millió dollárért adta el Alaszkát az Egyesült Államoknak 1867-ben.

Kölcsönösen kényelmetlen

A valóság azonban ennél bonyolultabb szerintem – azaz korántsem biztos, hogy a helyszínválasztás amerikai dominanciát tükröz.

Egyrészt – mint azt a The Guardian elemzése is kiemeli – Alaszka „kölcsönösen kényelmetlen” helyszín: a legnagyobb ottani város, Anchorage Moszkvától kilenc, Washingtontól nyolc órányi repülőútra van. (A pontos helyszínt egyelőre nem közölték.)

De akkor miért erre az Isten háta mögötti, alig lakott, vad és általában hideg földdarabra esett a választás?

Egyrészt azért, mert messze van Ukrajnától és az európai szövetségesektől – Alaszkában mindkettő „a távoli háttérbe” szorulhat. Putyin amúgy sem „csak” Ukrajnáról akar tárgyalni a Fehér Ház urával, hanem a szankciókról, a kereskedelemről, a NATO európai terjeszkedéséről.

Zelenszkijjel egyelőre nem akar beszélni, mégha Trump jelezte is, hogy nyitott az ukrajnai elnök részvételére.

Másrészt azért éppen Alaszka, mert ide továbbra is biztonságosan utazhat Vlagyimir Putyin. Az orosz elnököt ugyanis körözi a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús bűnök gyanújával az ukrajnai háborúval összefüggésben, ezért – a szintén körözött Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőhöz hasonlóan – nem utazhat szabadon. Az Egyesült Államokban viszont nem fenyegeti a letartóztatás, mivel az ország nem tagja az ICC-nek.   

És az sem utolsó szempont, hogy miközben Trump otthon maradhat, Putyinnak nem kell egyetlen idegen, „barátságtalan” országon sem átrepülnie vagy azt megkerülnie.

Máshogy fogalmazva: az Alaszkába vezető légiúton sokkal kisebb az esélye a „váratlan nehézségeknek”, mint mondjuk a Fekete-tenger felett.

Érdekesség, hogy az amerikai-orosz vagy amerikai-szovjet csúcstalálkozókat már korábban is számos alkalommal tartották hideg helyszínen. Utoljára, 2018-ban például Finnország fővárosában, Helsinkiben találkozott egymással Trump és Putyin elnökként, 1986-ban pedig a még északibb Reykjavíkban tartották a Gorbacsov-Reagan találkozót. A mostani egyébként mindössze a negyedik orosz-amerikai csúcs 2010 óta.

Területcsere és geopolitikai célok

És hogy lesz-e eredménye? A napokban Trump maga beszélt arról, hogy „területcseréről” tárgyal majd Putyinnal a tűzszünet elérése érdekében – azaz arról, hogy Oroszország milyen ukrajnai területeket tartana meg, és melyekről mondana le.

Zelenszkij – akit nem hívtak meg Alaszkába – előre jelezte, hogy Ukrajna nem hajlandó lemondani területekről, és nem fogadja el, hogy „a feje felett” döntsenek. Ugyanezt mondják az európai szövetségeseik is, akik szerdán rendkívüli ülést tartanak Zelenszkij bevonásával.

Ugyanakkor diplomáciai körökben már régóta rebesgetik azt a lehetőséget, hogy Kijev – ha jogilag nem is mondana le területekről – a tűzszünet érdekében gyakorlatilag elfogadná, hogy egyes területek bizonytalan ideig orosz fennhatóság alatt maradnak.

Az általában jól értesült New York Times szerint ugyanakkor az orosz elnök számára a területszerzésnél is fontosabb egy olyan békemegállapodás elérése, amely garantálja a geopolitikai céljait: hosszú távon megakadályozza Ukrajna NATO-tagságát és a katonai szövetség további terjeszkedését.

Ezen célok elérésében az amerikai elnök segíthet neki a legtöbbet – persze ehhez azért Ukrajnának is lesz még egy-két szava.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.