Immár 177 civil szervezet szerepel azon a listán, amely a külföldről támogatott alapítványokat, egyesületeket gyűjti egybe. Pedig egynek sem kellene ezen szerepelnie, mivel egy tavaly nyári európai bírósági döntés folyományaként a magyar parlament elé terjesztett törvénymódosító javaslat már 2020 kora nyarán hatályon kívül helyezte volna a legproblémásabb részeket. Ám az akkori hírek szerint a kormánypártiak támogatását élvező ellenzéki javaslat elakadt a törvénygyárban, olyannyira, hogy a parlament idén márciusi-áprilisi üléstervében sem rendeltek hozzá tárgyalási napot. Így tehát tovább lehet listázni a „sorosista” szervezeteket (merthogy ez a kommunikációs panel adta meg a keretét az intézkedésnek anno, 2017-ben).
Lapunk több cikkben is beszámolt arról, hogy egyre-másra kerülnek fel olyan alapítványok, egyesületek a listára, amelyek jótékonysági, humanitárius, kulturális céllal jöttek létre, s tevékenységükhöz minden közelebb áll, mint a hazaárulás. Az igazán abszurd példák – mint a zsonglőrök egyesületének vagy a Magyar Vöröskereszt besorolása – mutatja, hogy mennyire valós cél nélküli a szervezetek listázása, pusztán azon az alapon, hogy meghatározott összeg felett kapnak támogatást külföldről. Egyik kedvenc esettanulmányunk az itteni német kereskedelmi kamara listázása: a magyar kormány egyik legmegbízhatóbb politikai és gazdasági támasza Németország, ám mivel a kamara megfelelt a törvényi feltételeknek (külföldről lkapott támogatást), elkerülhetetlenül felkerültek a sorosista szervezetek közé.
Pár éve még 121 szervezet szerepelt a listán, ez a szám nőtt mostanra 177-re.
Mint jeleztük, ellenzéki képviselők (Harangozó Tamás, Tóth Bertalan, akikhez utóbb csatlakozott Szabó Tímea) tavaly júniusban adtak be egy törvénymódosító javaslatot a tárgyban, azt követően, hogy az Európai Unió luxembourgi bírósága úgy ítélkezett, a magyar civiltörvény szembemegy az uniós joggal. Az akkori sajtótudósításokban azt emelték ki, hogy a bíróság szerint „a külföldi támogatásra kirótt külön adminisztratív terhek sértik a tőke szabad áramlásának elvét, valamint korlátozzák az érintettek egyesülési szabadságát, illetve magánélethez és a személyes adatok védelméhez való jogát.”
Erről legfőképpen azt kell kell tudni, hogy a törvény előírása szerint azon szervezeteknek kell regisztrálniuk, amelyek a pénzmosásról szóló törvényben rögzített összeg kétszeresét elérő támogatásban részesülnek külföldről. A hivatkozott jogszabály sokáig 3,6 millió forintban húzta meg az ügyfél-átvilágítási kötelezettség alsó határát, így azon civileknek kellett regisztrálniuk, amelyek 7,2 millió forint vagy annál több támogatásban részesültek. Időközben, tavaly januárban azonban módosult a pénzmosásról szóló törvény e része, abban immár 4,5 milliót rögzítettek, ez alapján tehát a civilekre 9 milliós értékhatár vonatkozik.
Ettől függetlenül az elmúlt időszakban is bővült a lista, holott ha a parlament aláveti magát az uniós bíróság döntésének, és elfogadja az abból levezetett magyar parlamenti előterjesztést, akkor már túl lennénk az egészen. Erre azonban nem került sor, pedig – mint jeleztük – voltak olyan információk, hogy a luxembourgi döntés ismeretében a kormánypárti képviselők is támogatni fogják a javaslatot: az ő támogatásukkal vették tárgysorozatba az indítványt, ami szinte már gesztusértékű, ismerve az Orbán-korszak parlamenti politizálását.
Csakhogy a javaslat sürgősségi tárgyalására tett indítvány már elbukott az őszi ülésszakon, jelenleg ott tartunk, hogy az igazságügyi bizottság tárgysorozatba vette a javaslatot. Erre tavaly október 26-án került sor, azóta semmi érdemi nem történt az előterjesztéssel. Eddig az idén tavaszi ülésszakon sem bukkant fel, áprilisig nem rendeltek vitanapot a tárgyalási menetrendben az ellenzéki indítványhoz. A kormánynak tehát a jelek szerint mégsem sürgős a „Soros-lista” eltörlése.
A pártpreferenciák februárban hibahatáron belül változtak. 
