A koronavírus okozta gazdasági sokk visszafogta a széndioxid-kibocsátást Kínában és szerte a világon. Február hónapban Kína széndioxid-kibocsátása 200 millió tonnával esett, ami 25 százalékos zuhanásnak felel meg a múlt év azonos időszakával összevetve. A csökkenés mértéke megfelel Argentína, Egyiptom, vagy Vietnám éves széndioxid-kibocsátásának. Szintén februárban a globális légiközlekedés 4.3 százalékkal esett.

Ázsiában a szénerőművek győznek

Kína egymagában felelős a világ széndioxid-kibocsátásának 29 százalékáért. Ha globális járvány folytatódik, a szeptemberi EU-Kína csúcstalálkozó elhalasztásra kerülhet, amely rossz hír a klíma-diplomácia szempontjából. A 189 tagállammal bíró IMF a tavaszi szokásos washingtoni összejövetelét például idén telekonferencia formájában tartja meg.

Márpedig a globális klíma a jelek szerint csak ideiglenesen lélegezhet föl. Peking – amely eltökélt a gazdaság felpörgetésében – nagy összegű készpénz-injekcióval akarja felpörgetni a nagy széndioxid-kibocsátású infrastrukturális projektjeit, ahogy azt tette a 2008-as globális pénzügyi válság után és a 2015-ös kínai részvénypiaci megingást követően. Már elkészültek azok a kormányjavaslatok, amelyek tovább lazítanák az ellenőrzést az újonnan építendő szénerőművek felett.

Mi több, Japán a 2011-es fukusimai katasztrófa után gyakorlatilag felhagyott a nukleáris energiatermelésével és most eltökélte, hogy 22 új széntüzelésű erőművet épít. Ezzel Japán szembemegy a fejlett világgal, amely éppen az ilyen erőművek fokozatos lezárására törekszik.

Segít a depresszió

Globálisan 2010 óta a széndioxid-kibocsátás közel 6 százalékkal növekedett. Márpedig az ENSZ szerint az elkövetkező évtizedben évente 8 százalékkal kell csökkennie a széndioxid-kibocsátásnak, ha a Párizsi Klímamegállapodás 1,5 Celsius fokos korlátját a világ be akarja tartani – és évente 3 százalékkal kell csökkennie, ha a 2 Celsius fokos emelkedésen belül akarunk maradni. A davosi Világgazdasági Fórum idei jelentése kiemeli, hogy eddig csupán 67 ország – egyikük sincsen az 5 csúcskibocsátó között – tartotta magát a nettó zéró széndioxid-kibocsátáshoz.

Szakértők szerint a párizsi célt csak egy súlyos globális gazdasági visszaeséssel lehet elérni – amire ugye napról napra nagyobb az esély. A november 9-19 közötti időszakra tervezett ENSZ COP26 klímakonferenciát a skóciai Glasgow-ban rendezik meg. A 2015-ös sikeres párizsi csúcs előtt Franciaország két éven keresztül aktívan lobbizott a résztvevőknél egy előzetes kompromisszum kialakítása céljából. Értesülésünk szerint most ennek nyoma sincsen. Ennek nem csupán politikai okai vannak, hanem a koronavírus járvány miatt egyszerűen nem lehet összehozni az élő találkozókat a hivatalnokok között. A múlt héten a bonni és kampalai előzetes ENSZ klímatalálkozókat is elhalasztották.

A jóléti fogyasztói modell halála

Természetesen a koronavírus járvány által kiváltott globális adósságválság ennél nagyobb léptékű kérdéseket is felvet azon narratíva-változással kapcsolatban, amelyet eddig a vezető elitek nem mertek meglépni. Ahogyan Kardos Gábor fogalmaz friss írásában: „Egyre reálisabb tehát egy olyan globális gazdasági krach bekövetkezése, ami után legalábbis kétes, hogy sikerül-e belátható időn belül újraindítani ugyanazt a jóléti fogyasztói modellt, a globális kapitalizmus mai rendszerét. Meg ideje azzal is szembenézni végre, hogy egyáltalán minek újraindítani, ha ennyire káros a jövőnkre, a környezetünkre és ennyire nem vezet sehova.”

Kardos hozzáteszi: „Abszurd, hogy a Föld másik végéből szállítsunk napi szükségleteinkhez is mindenféle terméket és az emberiség történetében példátlan kiszolgáltatott rendszert hozott ezzel létre a globalizáció. Mert ha a multik által távoli országokba kiszervezett termelés vagy akár csak a távolsági szállítás leáll, illetve drámaian lecsökken (ami már folyamatban van!), akkor sokkal komolyabb hiánytünetek jelenhetnek meg az ellátásban, mint ami valaha előfordult az egykori szocialista hiánygazdaságban, amikor néha egyes termékkategóriák akár hónapokig hiánycikknek számítottak.

Általában a pénzügyi és gazdasági prioritások helyére az irányításban mindenhol a létfenntartás megszervezésének, a túlélés biztosításának kell kerülnie, mégpedig minden esetben a helyi, organikus megoldásokat kell támogatni a központosított, távirányított konstrukciók helyett.”

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)