Bizonyos szempontból hibátlan az elmélet, amire alapozva 2011-től az Orbán-kormány bevezette az egykulcsos személyi jövedelemadót. Egyik oldalról nézve előnyként említhető az egyszerűbb adminisztráció, valamint az a tény, hogy keresetétől függetlenül minden dolgozót ugyanúgy ítél meg és terhel az állam. Egy másik oldalról megközelítve a kérdést, azt egykulcsos szja bírálói joggal kritizálják a rendszer igazságtalanságát, hiszen ugyanaz az adókulcs egy sok százezres fizetésnél kisebb terhet jelent, mint egy alacsony bérnél. Vajon nem kellene-e a többet keresőknek arányaiban többet befizetni adó formájában az államkasszába? - vetődik fel újra és újra a költői kérdés.
Mindenesetre a kritikus vélemények nemcsak elméletben fogalmazódhatnak meg, hanem akkor is, amikor megjelenik egy-egy friss nemzetközi statisztikára. Ezúttal az Eurostat frissítette adatait a 2019-es számokkal, melynek köszönhetően jól kirajzolódik, hogy mennyire van összhangban a nemzetközi trendekkel a magyar dolgozók bruttó bérét terhelő adók mértéke.
Magyarországon 2011 óta egységes személyi jövedelemadó terheli a bruttó béreket: ennek mértéke eleinte 16 százalék volt, majd 2016-tól 15 százalékra mérsékelte ezt a kormány. Emellett még 18,5 százaléknyi társadalombiztosítási járulékot kell levonni a bruttó bérből. Ez júliustól összevontan tartalmazza a 10 százalékos nyugdíjjárulékot, a 7 százalékos egészségbiztosítási járulékot, valamint a 1,5 százalékos munkaerőpiaci-járulékot.
Így összesen bármiféle kedvezmény érvényesítése nélkül a bruttó bér 33,5 százalékát fizeti be egy magyar dolgozó az államkasszába. Ez az Európai Unió tagállamainak rangsorában a hetedik legmagasabb terhelés. Ennél többet von el az állam a dolgozó bruttó béréből
- Szlovéniában, 34,51 százalékot,
- Dániában 35,43 százalékot,
- Litvániában 36,11,
- Romániában 36,91,
- Belgiumban 39,39,
- Németországban pedig 39,31 százalékot.
Egy év alatt Litvánia került elénk, és ennek köszönhető, hogy már nem a hatodik legnagyobb mértékű a magyar adóterhelés. Tavaly a balti állam alaposan átalakította az adórendszerét, hiszen 2018-ban a bruttó bérből 22,15 százalékot vont el az állam, most ennél majdnem 14 százalékponttal nagyobb mértékű közteherviselést várnak el a litván dolgozóktól.
Dolgozói szemszögből a legkedvezőbb helyzetben a ciprusi munkavállalók vannak, bérük 10,43 százalékát fizetik be az államkasszába. Nem panaszkodhatnak ugyanakkor az észtek sem, hiszen bruttó fizetésükhöz képest 16,03 százalékkal kevesebbet kapnak valójában kézhez adók levonása után.
Alacsony fizetések sarcolásában dobogós a magyar kormány
Az egykulcsos adórendszerből fakadóan, ha egy dolgozó az átlagbér 67 százalékáért végzi a munkáját, szintén 33,5 százalékot von el az Orbán-kormány a béréből. Érdekes kérdés azonban, hogy az alacsony fizetésűek ilyen mértékű sarcolása nemzetközi viszonylatban mennyire kirívó.
A friss adatok szerint határozottan az. Olyannyira, hogy a magyar kormánynál csak két ország vezetése ró arányaiban nagyobb terhet a kisebb fizetésért dolgozókra. Az egyik Európa legnagyobb gazdaságát irányító német állam: itt a dolgozók bruttó bérének 34,37 százalékát kell befizetni az államkasszába. A másik pedig az a román kormány, amely néhány évvel ezelőtt gyökeresen átalakította az adórendszerét olyan módon, hogy a bruttó béren felül a munkaadók által fizetendő terhek nagy részét átterhelte a dolgozókra. Ennek eredményeként a bruttó fizetés 36,49 százaléka vándorol a román költségvetésbe.
Az uniós átlag az alacsony fizetésűek esetében egyébként 26 százalék, ami azt is jelenti, hogy Magyarország nyomban lekerülne az EU kiskeresetűeket agyonadóztató kispadjáról, ha bevezetné az egyszámjegyű szja-t. Ha 9 százalékra csökkenne annak mértékbe, akkor 33,5 százalék helyett már csak a bruttó bér 24,5 százaléka menne az államkasszába. Pont annyira sarcolná a kormány az alacsony fizetésért dolgozókat, mint teszi azt jelenleg Lengyelország (24,29 százalék) vagy Norvégia (23,82 százalék).
Érdemes megjegyezni egyébként, hogy 2010-ben, az Orbán-kormány hatalomra kerülése és az adórendszer átalakítása előtt az alacsonykeresetűek a bruttó bérüknek mindössze 27,82 százalékát fizették be az államkasszába, miközben egy átlagfizetés esetén az adóterhelés mértéke 31,39 százalék volt. Akkoriban az adójóváírás, valamint a minimálbér szja-mentessége jelentett könnyebbséget az érintetteknek. Ezeket a lehetőségeket a személyi jövedelemadó rendszerének egykulcsossá tételével eltörölte a kormány.
A sokat kereső magyarok sokkal jobb helyzetben vannak
Az alacsony fizetésért dolgozók kiemelkedő sarcolásával ellentétben azok, akik magasabb fizetésért - statisztikai értelemben az átlagbér 167 százalékáért - végzik a munkájukat, sokkal előnyösebb helyzetben vannak az uniós rangsor alapján.
A magyar 33,5 százalékos adóterhelés mértéke az EU-átlagnál alacsonyabb - ez 35,7 százalék - és sokkal inkább a rangsor hátsó felébe tartozik ez alapján hazánk. Sőt, 2018-hoz képest két helyet lejjebb is csúsztunk a rangsorban annak köszönhetően, hogy Portugáliában és Litvániában egyaránt növekedett a magasabb keresetűek adóterhelése.
Említésre méltó ugyanakkor az a tény, hogy hiába a rangsorban elfoglalt kedvező helyezése Magyarországnak, régiós viszonylatban kiemelkedő mértékű adóteher hárul a jobban kereső dolgozókra.
- Romániában bruttó bérük 36,91 százalékát fizetik be a kasszába,
- Csehországban 27,43,
- Szlovákiában 26,46,
- Lengyelországban pedig 25,59 százalékát.
Összefoglalva tehát az egykulcsos szja, valamint az alacsonyabb fizetések esetében hiányzó adókedvezmények miatt joggal lehet kétarcú a magyar adórendszer megítélése. Míg a kevesebbet keresőkre uniós viszonylatban kiemelkedő mértékű teher hárul, ami nem feltétlenül a legelőnyösebb színben tüntetheti fel a magyar kormányt, addig a magasabb fizetések - ugyanilyen mértékű - sarcolása már kevésbé lóg ki a sorból. Mindez arra enged következtetni, hogy a bruttó bérek terhelését illetően ugyan nevezhető versenyképesnek a magyar adórendszer ezen szegmense, ám rettentően hiányoznak azok a lehetőségek, melyek a kisebb keresettel rendelkezők terheit mérséklik. Ugyan a családi adókedvezmény rendszerével jelentős összeg maradhat a dolgozóknál, ám a gyermektelen alkalmazottak aránytalanul nagy terhet viselnek a kedvezmények és könnyítések hiányában.
A családi adókedvezmény hatására ha a két gyermeket nevelő szülők átlagfizetésért dolgoznak, akkor a bruttó keresetüknek csupán 24,52 százalékát kellett tavaly befizetni az államkasszába. Ez az uniós rangsor középmezőnyébe sorolja Magyarországot, az adóterhelés mértéke pedig nem éri el az EU-átlagot (26,12 százalék) sem.
Vajon a Pride miatt beharangozott arcfelismerő rendszerek Kínából jönnek, vagy sem? 
