A francia elnökválasztási kampány egyre erősödő jelöltje, egyben volt szocialista gazdasági miniszter, Emmanuel Macron a héten kijelentette a berlini Humboldt Egyetemen, hogy az euró-projekt befejezetlen és nem fog túlélni alapvető reformok nélkül. Szerinte az euró nem biztosította a konvergenciákat a tagállamai között és szerinte a jelenlegi rendszer Németországot részesíti előnyben a többi tagállam kárára. Valóban, az euróövezetben a fejlett északi centrum és a fejletlenebb déli periféria között az utóbbi időben felhalmozódott nagyarányú kereskedelmi és pénzügyi aránytalanságok, valamint az elhúzódó görög és olasz válság kapcsán ma közel akkora figyelem összpontosul az Unió közös valutájára, mint 1999-es bevezetésekor.
Kiket kellene inkább útjukra engedni?
|
| Káncz Csaba |
Macron figyelmeztetése már csak azért is figyelmet keltett, mert alig pár nappal korábban az eurószkeptikus német AfD párt vezetője, Jörg Meuthen jelentette ki, hogy az euróövezetet két részre kell hasítani. Az AfD szerint a dél-európai országok számára az euró túl erős, Németország és több északi ország számára pedig túl gyenge. Meuthen szerint ezért Görögországnak, Olaszországnak, Spanyolországnak, Portugáliának és Franciaországnak (!) is el kellene hagynia a valuta-övezetet. Az euró-magországokként pedig megmaradna Németország, Ausztria, Hollandia és Finnország.
Az AfD terveivel nem biztos, hogy a finnek egyetértenek. Egy agytrösztjük három hónapja publikálta az euró-övezet elhagyásának útitervét. Az ország ipari kibocsátásának a negyedét vesztette el 2008 óta – akárcsak az olaszok – és ezt sokan az euró kényszerzubbony-hatásának róják föl. Mindenesetre a finnek egyre gyakrabban figyelik irigykedve a svéd gazdasági teljesítményt, ahol a reál-GDP növekedése 2009 óta lelépte a finnek lanyha kibocsátását.
Hiba volt a tervasztalon, jövőre jöhet a műtőasztal
A mai problémák valóban a tervasztalon lefektetett konstrukcióban gyökereznek. Az euróövezet egyetlen közös monetáris rendszerbe legalább két - ha nem több - gazdasági rendszert zsúfolt bele. Az egységes valuta csak a felszínen szünteti meg a valutaunión belüli árfolyamkockázatot. Az euró bevezetése óta eltelt időszakban a remélt konvergencia helyett hatalmas rés alakult ki a nemzeti jövedelem megtermeléséhez szükséges fajlagos munkabérköltségekben, amelyek gyakorlatilag szinten maradtak Németországban (tükrözve a hagyományos, még a szakszervetek által is osztott német ”bérfegyelmet”), miközben egyharmaddal felugrottak a periférián.
2010-ben, a görög válság kitörése után már folytak titkos tárgyalások a német, a holland és a finn pénzügyminisztérium részvételével egy északi és egy déli euróövezet létrehozásáról. A fő gazdasági törésvonal ugyanis Európában jelenleg nem a Nyugat és Kelet között van, hanem az euróövezeten belül. Ez 2017 végéig nem fog változni, addigra zajlanak le ugyanis a német-, a francia és az olasz általános választások. Ezek után kerülhet egy új euró koncepció az európai nagypolitika döntéshozói elé.
Káncz Csaba jegyzete
Elfogyott a boltokból. 
