Miután Olaszországban október 15-én bevezették, hogy a dolgozók csak a zöld kártya néven futó védettségi igazolvánnyal, ennek hiányában pedig saját költségen elvégzett antigénes gyorsteszttel vehetik fel a munkát, az intézkedés elleni tiltakozás központja Trieszt lett. Az utcai tüntetések mellett a tiltakozók blokád alá vették a trieszti kikötőt is, a bejáratokat elfoglaló tüntetőket végül vízágyúkat és könnygázt is bevetve igyekezett feloszlatni a rendőrség a több napos patthelyzet után.

Keveredő motivációk

A megmozdulások résztvevői között keveredtek különböző csoportok, a vírus létezését vagy súlyosságát tagadó konteóhívők, az oltásellenesek, de azok is – mint például a kikötői blokád fő szervezője, Stefano Puzzer –, akik ugyan maguk rendelkeznek zöld kártyával, de úgy vélik, az intézkedés indokolatlanul korlátozza a munkavállalók jogait, megélhetésüket pedig veszélybe sodorja. Ebben a helyzetben van a tüntetések másik vezéralakja, Dario Giacomini is, aki radiológus orvosként nem dolgozhat tovább, mivel nem volt hajlandó beoltatni magát.

Giacomini még néhány nappal ezelőtt is Trieszt főterén, az utcai tüntetések fő színterén volt, és demonstratívan az egyik kávézó teraszán üldögélt – mivel zöld kártya hiányában a belső térbe nem léphet be. A vele egyetértők eközben jógapózokat mutattak be a téren, és transzparenseket mutogattak a kameráknak.

Giacomini szerint a zöld kártya bevezetése kizárja az oltatlanokat a munkából, az oltásszkeptikusokat pedig „társadalmilag halálra ítéli”. A tiltakozók arra is hivatkoztak, hogy az olasz alkotmány legelső pontja így szól: „Olaszország munkára alapozott demokratikus köztársaság”, ezzel pedig ellentétes az emberek munkához való jogának ilyen drasztikus korlátozása.

Bár máshol is voltak tiltakozások az intézkedés ellen, Triesztben mozdultak meg a legnagyobb tömegek, és itt került sor a legsúlyosabb összecsapásokra is a tüntetők és a rendfenntartók között. Míg máshol nagyjából elhaltak a tüntetések, a trieszti városvezetés végül arra is rákényszerült, hogy a betiltsa a főtéren történő demonstrálást, a szabályokat megsértőknek pedig büntetéseket is kilátásba helyezzen. Egy október végére szervezett, több tízezer résztvevőt megmozdítani látszó tüntetést végül maga Puzzer fújt le, miután attól tartott, erőszakos elemek vegyülhetnek a demonstrálók közé, kiprovokálva a hatóságok kemény fellépését. „Ne gyertek Triesztbe, mert ez egy csapda, egy nagy csapda” – írta a közösségi médiában, ezzel persze csak újabb olajat öntve az összeesküvéselméletek tüzére, amelyek szerint a hatóságok a tiltakozók közé beépülve igyekeznek lejáratni őket.

Aggasztó helyzet, gyorsan romló számok

Az olasz kormány egyelőre hajthatatlannak tűnik abban a kérdésben, hogy ez a szigorúság szükséges a járvány féken tartásához, de a trieszti tiltakozások mégis látványos eredményt hoztak, ahogy arról a New York Times tudósítása beszámolt. Hiába ugyanis a magas olaszországi átoltottság, az oltatlanok ilyen tömegben való találkozása esetén ez sem elég.

A városban az elmúlt napokban kilőtt a regisztrált új fertőzöttek száma. Az október 15-ei 464 regisztrált új esethez képest november 3-án 1311, november 4-én pedig 1541 embernél mutatták ki a koronavírust. A térségben elérhető kórházak intenzív osztályainak ágyai közül már 18 százalékot covidos betegek foglalnak el, ez pedig a szakértők szerint veszélyesen közelít ahhoz az arányhoz, amikor a leterheltség már az ellátás minőségének romlását hozhatja maga után.

Bár egyesek a fertőzöttek számának gyors növekedése mögött Trieszt hagyományos, a térség országhatárokon is túlnyúló kereskedelmi és kulturális központjaként szolgáló szerepét látják, a járványügyi szakértők egyértelműen a tiltakozóakciókat látják a fő oknak. „A trieszti helyzet igen aggasztó. Az új fertőzöttek legnagyobb gócpontja az a 93 beteg, akik a tüntetéseken összezsúfolódva, maszk nélkül skandálták a szlogeneket – mondta Dr. Fabio Barbone, Triesztet is magában foglaló Friuli-Venezia Giulia tartomány vezető epidemológusa. – Egyikük sem volt beoltva.”

Összességében persze a városban is többségben vannak azok, akik több-kevesebb lelkesedéssel elfogadják a kormány intézkedéseit. A város egyik ismert közéleti személyisége, Mitja Gialuz jogászprofesszor egy petíciót is indított, amelynek aláírói kijelentik, hogy hisznek a tudományban és a vakcinák hatásosságában. Az aláírók száma már 50 ezer felett jár. A város egyik kereskedelmi szövetségének elnöke, Antonio Paoletti pedig arról beszélt, hogy „nem engedhetjük, hogy egy kisebbség kisebbsége heteken keresztül akadályozza az üzletet”. Massimiliano Fedriga, a tartomány elnöke ennél nyersebben fogalmazott:

„Eljött a pillanat, hogy világosan kijelentsük, elég az idiotizmusból.”

Mindenki veszélybe kerülhet

A kiállások azonban nem változtatnak a tényen, hogy ha Triesztben az elmúlt napokhoz hasonló ütemben romlanak a járványadatok, a régió egészségügye a tavaly tavaszihoz hasonló összeomlás szélére kerülhet. És akkor bizony oltott és oltatlan, vírustagadó és oltásszkeptikus, zöld kártyás és munkajogi aktivista élete és egészsége egyaránt veszélybe kerülhet, ha egészségügyi ellátásra szorul.

Magyarországon nagyjából pontosan egy héttel a trieszti tüntetések után, október 23-án vonult utcára együtt sok tízezer ember, többségük a kormányzati hátszéllel szervezett békemeneten, kisebbségük a közös ellenzéki megemlékezés keretében, túlnyomóan maszk nélkül, bár arról persze nem tudhatunk semmit, hányan voltak közülük beoltva.

A többek közt Gődény György nevével fémjelzett oltástagadó-vírusszkeptikus mozgalmak pedig ma, november 5-én délutánra hívták híveiket a parlament elé, a kötelező oltások és más járványügyi intézkedések elleni tiltakozni. Azt persze – részben a hiányos központi tájékoztatás miatt – nem tudhatjuk, az elmúlt napok gyorsuló romlást mutató járványügyi adataiban mekkora szerepet kaptak a korábbi tömegrendezvények, mint ahogy azt se, a ma délután a Kossuth téren összegyűlők közül hányan kapják el a vírust és ők hogyan vészelik majd át a betegséget.