Tegnap érkezett a hír, hogy német lapértesülések szerint az Európai Bizottság mégiscsak tartja magát a korábban, még szeptember közepén megfogalmazott javaslatához, és továbbra is 7,5 milliárd euró Magyarországnak szánt uniós forrás befagyasztására tesz javaslatot. A hírt azóta több más forrás is megerősítette, ma reggel például Feledy Botond külpolitikai szakértő is azt írta Facebook-oldalán:
„Az uniós pénzek kifizetése ügyében 48 óra alatt óriási fordulat állt be. […] Minden várakozással szemben az Európai Bizottság mégsem találta elegendőnek a magyar kormány által benyújtott teljesítést a korrupcióellenes pontokban. Erről jövő héten hoznak majd hivatalos döntést, amely még mindig csak egy javaslat lesz a végleges döntést hozó miniszteri tanács fele.”
A Bizottság javaslata, illetve az uniós pénzek ilyen mértékű visszatartása azért is érheti hidegzuhanyként a magyar kormányt, mert az utóbbi napokban inkább olyan hírek érkeztek brüsszeli forrásokból, hogy a meghozott magyar intézkedések nyomán ennél jóval kedvezőbb elbírálásra számíthat a magyar vezetés. Persze a hosszú hónapok óta zajló ügy kapcsán eddig is rendszeresen történtek ilyen fordulatok, néhány naponta jöttek az egymásnak részben ellentmondó hírek arról, mennyire haladnak jól a tárgyalások a felek között. Egyik nap egy olyan hír jött, hogy az Ursula von der Leyen vezette bizottság csökkentheti a felfüggesztésre javasolt összeget, majd néhány nappal később menetrendszerűen jött az újabb hír, kiszivárogtatás, találgatás arról, hogy a Bizottság mégsem változtat az álláspontján.
Ugyan az Európai Parlamentnek e kérdésben nincsen döntési jogköre, azért jelzésértékű, hogy a mai strasbourgi plenáris ülésen az EP képviselői 416 szavazattal, 124 ellenszavazat és 33 tartózkodás mellett azt az állásfoglalást fogadták el, hogy az uniós pénzek felhasználását érintő aggályok eloszlatására javasolt 17 magyar intézkedés nem elegendő az EU pénzügyi érdekeit fenyegető rendszerszintű kockázatok kezeléséhez. Ezért aztán az EP azt javasolja a tanácsnak, hogy fagyassza be a Magyarországnak szánt uniós kohéziós forrásokat. A Helyreállítási Alapból járó források kérdésében pedig azt szavazták meg a képviselők, hogy a magyar terv jóváhagyásával mindaddig várni kell, amíg az ország teljes mértékben végre nem hajtja az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága valamennyi vonatkozó ítéletét.
Ki nevet a végén?
Sokan itthon és uniós körökben is arra számítottak, hogy a huzavona vége végül mégis az lesz, hogy – ahogy már eddig többször is – Orbán Viktor valahogy mégis kimanőverezi magát a látszólag szoruló hurokból, és különböző valós és látszatengedmények, esetleg háttéralkuk nyomán eléri, hogy minden nagyjából úgy menjen tovább, ahogy eddig: azaz az uniós pénzek továbbra is érkezzenek Magyarországra, azok elköltésébe és a magyar állam működésébe történő különösebb beleszólás nélkül. (Természetesen elvben eddig sem minden feltétel nélkül kapták meg a tagállamok az uniós pénzeket, ám a kontrollmechanizmus nem volt túlságosan elég hatékony.)
A legtöbb független magyar szakértő, illetve az ellenzéki politikusok úgy értékelték, hogy „az Európai Tanáccsal való megállapodás érdekében” elfogadott magyar törvények és meghozott intézkedések valójában nem jelentenek érdemi változást a kormány politikájában, de sokan tartottak attól, hogy elegek lehetnek a Bizottság „átverésére”. Vagy legalábbis elegek lehetnek arra, hogy az egyéb problémákkal is küszködő európai intézmények és politikusok rájuk foghassák, hogy megrendszabályozták Magyarországot, és kiegyezzenek Orbán Viktorral, akinek különböző ügyekben való vétóira, időhúzására most nagyon nincs szükségük. Ez jól illett volna a magyar miniszterelnökről az ellenzéki oldalon kialakult képbe: Orbán Viktor gátlástalan, a saját hatalmi érdekeit az országa elő helyező politikus, de ügyes és ravasz taktikus, aki könnyedén kijátssza a naiv, kompromisszumokra törekvő, eszköztelen, reménytelenül bürokratikus uniós vezetőket és intézményeket.
A Politico értelmezése szerint most ennek nagyjából az ellenkezője történhetett. A lap csütörtök reggeli, "Orbán öngólja" címmel megjelent brüsszeli hírlevelében is megerősíti a szerdai értesüléseket:
„Hónapok kötélhúzása után az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen történelmi döntést hozott, és úgy határozott felvállalja a konfliktust Orbán Viktor kormányával a krónikus korrupció és a jogállam leépülésének ügyében azzal, hogy akár 13,3 milliárd euró uniós forrást fagyasztana be”
– írják. A még a 7,5 milliárd eurónál is magasabb összeg úgy jön ki, hogy a 7,5 milliárd eurós, Magyarországnak a kohéziós programok keretében 2021 és 2027 kifizetendő uniós forrás mellett egyelőre a Helyreállítási Alapból Magyarországnak járó összegek (5,8 milliárd euró támogatás és 9,6 milliárd euró kedvezményes hitel) is maradnának befagyasztva.
A Politico szerint az Orbán-kormány az ezekkel a kérdésekkel össze nem függő ügyeket felhasználva igyekezett zsarolni az uniós döntéshozókat: a globális minimumadó, vagy éppen az Oroszország elleni szankciók kérdését is arra használták, hogy nyomást helyezzenek „Brüsszelre”. A Politicónak nyilatkozó tisztviselők szerint a színfalak mögött még „német autógyártókra és francia kiskereskedelmi láncokra is nyomást helyezett, hogy ezzel igyekezzen a számára kedvező döntést kicsikarni Brüsszeltől”.
Azonban a végeredmény nagyon nem úgy alakult, ahogy Orbán Viktor tervezte, és a Politico szerint a „nagy taktikus” magyar miniszterelnöknél most jobban manővereztek a brüsszeli bürokraták.
„A héten meghozott döntéssel a Bizottság bizonyult az okosabb játékosnak. Hosszú hónapok tárgyalásaival rávették Orbánt, hogy elkötelezze magát reformok hosszú sora mellett – amelyeket jóvá hagyott, abban a hitben, hogy csupán PR-műsorról van szó. De a Bizottság szó szerint vette a magyar kormány ígéreteit, és úgy döntött, hogy Magyarország saját ígéreteit nem tartotta be. Így hát aztán, ahogy Orbán maga is beleegyezett, nem jön a pénz. Késői, de figyelemreméltó győzelem ez a bürokraták számára”
– fogalmaz a lap. E szerint tehát nem Orbán verte át a látszatintézkedésekkel „Brüsszelt”, hanem az uniós bürokraták vették rá őt arra, hogy ismerje el a problémák meglétét, a reformok szükségességét abban a reményben, hogy néhány gyorsan összedobott, jól hangzó törvénnyel hozzájuthat az uniós forrásokhoz – majd pont ezekre a problémákra, a vállalt átalakítások elégtelen voltára rámutatva dönthetnek a források befagyasztásáról.
Hiába nem érnek sokat a gyakorlatban a magyar kormány által meglépett intézkedések, egyrészt mégiscsak adnak némi lehetőséget a korrupció visszaszorítására és a jogállami működés helyreállítására, másrészt ezekkel indirekt módon mégiscsak elismertették a magyar vezetéssel, hogy korábban igenis voltak problémák ezeken a területeken. Ehhez viszont az is kellett, hogy Orbán Viktor vagy éppen az uniós pénzek „hazahozatalával” megbízott Navracsics Tibor valóban elhiggye, a megállapodás és a rájuk nézve kedvező döntés mindig már karnyújtásnyira van, csak még egy-két kis lépés kell, és biztosíthatják a nehéz helyzetbe került államháztartás számára az uniós eurómilliárdokat.
Ha egyes uniós politikusok és tisztviselők részéről ez valóban tudatos játék volt, akkor az valóban igencsak ügyes taktika volt, de ha valóban zajlott uniós berkekben is a kötélhúzás a háttérben, és a valóságnak megfelelőek voltak azok a kiszivárgó információk, hogy kedvezőbb döntésre hajlik a Bizottság, az eredményen az sem változtat.
Ha a Bizottság most valóban a 7,5 milliárd eurós befagyasztást javasolja az ügyben döntő Európai Tanácsnak, és ott valóban ez a döntés születik meg, akkor sincs még vége a játszmának. A Bizottság ugyanis továbbra is az Orbán-kormány elé lógatja a csalit azzal, hogy ezzel egyidőben a Helyreállítási Alap felhasználására vonatkozó magyar tervek elfogadását javasolja a Tanácsnak. Ez azt jelentené, hogy az a bizonyos nagyjából 5,8 milliárd eurónyi támogatás nem vész el örökre, és még a jövő év folyamán lehívható lehet – ha Magyarország teljesíti a Bizottság által szabott feltételeket. Kérdés, hogy ez is csak egy újabb mézesmadzag, amelyet a Bizottság a magyar kormány előtt húz, vagy a megfelelő lépésekkel ezúttal valóban elérhetők lesznek ezek az eurómilliárdok. Akárhogy is, Orbán Viktoréknak Magyarország jelen gazdasági és külpolitikai helyzetében nem biztos, hogy lesz más választása, mint újra besétálni az uniós bürokraták utcájába.
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
