A bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy eltérő bánásmódnak minősül és hátrányosan megkülönbözteti a másik tagállamban letelepedett szerencsejáték-szervezőket a nemzeti szervezőkhöz képest az a nemzeti szabályozás, amely szerint a "megbízható" szerencsejáték-szervezőknek legalább tíz éven keresztül ilyen típusú tevékenységet kell folytatniuk Magyarországon. Mivel a kifogásolt szabályozás hátrányosan megkülönböztető, így az ellentétes a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével.
Gyakorlatilag lehetetlen megbízhatóvá válni
Egy másik nemzeti szabályozás épp azt írja elő, hogy egy társaságnak valamely tagállamban legalább három éven keresztül kell szerencsejáték-szervezéssel foglalkoznia ahhoz, hogy "megbízható" szerencsejáték-szervezői jogállást szerezzen. Ez azonban nem hozza előnyösebb helyzetbe a fogadó tagállamban letelepedett gazdasági szereplőket, így ez ellen nem volt kifogása a bíróságnak, mivel ez igazolható a fogyasztók vagy a társadalmi rend védelmére irányuló közérdekű céllal.
A szabályozás ugyanakkor nem felel meg az átláthatóság követelményének, mivel sem a koncessziók odaítéléséhez kapcsolódó hatósági feltételeket, sem pedig a szerencsejáték-szervezők ajánlatuk megtételekor teljesítendő technikai feltételeket nem határozza meg kellő pontossággal. A bíróság így megállapította, hogy ez utóbbi szabályozás szintén ellentétes a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével, ezért a fent említett jogszabályok alapján semmilyen szankció nem szabható ki.
A katolikus egyházfő áldást osztott.
