Ricardo Hausmann, a Harvard egyetem professzora, venezuelai exminiszter szerint, ha egy ország elér egy bizonyos gazdasági- és egyéb, például technológiai fejlettségi szintet, akkor a továbblépéshez elengedhetetlen a nyugatinak nevezett demokrácia működése, működtetése. A szakember kimutatta, hogy egy bizonyos szintre – a gazdaggá váláshoz szükséges szintre – azok az országok képesek emelkedni, amelyekben folyamatosan hagyták, egyre inkább hagyják, hogy mind kevesebb gát akadályozza a kontrollt a hatalom és annak döntései fölött. Ricardo Hausmann azt is bizonyítani véli, hogy ahol viszont leépül, vagy ki se épül az úgynevezett fékek- és ellensúlyok rendszere, ahol karikatúrává válik a bíróságnak, a parlamentnek, a médiának a hatalomtól való függetlensége, ott szükségszerűen lassulni fog a gazdasági és egyéb fejlődés, gyengül és aztán elvész az ország sikerességének esélye. Az alapblognak adott interjúban azt mondta: ha további gazdagodás megy is végbe, az kizárólag a hatalmon lévők gazdagodását jelenti, de semmiképpen sem az országét.

Tajvant vagy Koreát említette példaként, ahol az autoriter, a tekintélyelven működő, a hatalom klienseit privilegizáló kormányzás csak addig működött, amíg egészen szegény, nagyon alacsony fejlettségi szintről egy valamivel magasabb szintre feljutottak. A nyolcvanas évek elejére azonban az autoriter szisztéma olyannyira megrekedt, hogy társadalmi robbanás fenyegetett. De ezt elkerülték. Mégpedig nem mással, mint szisztematikus demokratizálással, és minél inkább mélyült a demokrácia, annál nagyobb lendületet vett az annak köszönhetően beindult gazdasági és gazdagodási fejlődés.

Hangsúlyozta: a lényeg, hogy a világgazdaság körülményeinek változásait az autokratikus rendszerekben a propagandisták kényük-kedvük szerint alkalmazzák belpolitikai céljaik érdekében. Ha a globális gazdasági folyamatok kedvezőtlenek a számukra, akkor azt a külföld ármánykodásaként, ha kedveznek, akkor azt saját érdemükként prezentálják. Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható.