A 100 leggazdagabb magyar 2026-os kiadványa szerint a top 100 együttes vagyona 12 579 milliárd forint lehet, ami egy év alatt 14 százalékkal, 1559 milliárd forinttal nőtt. Ha ezt a vagyont 1 százalékos adóval terhelnék, körülbelül 125 milliárd forint folyna be. Ez jóval elmarad a kormány által várt 300–600 milliárdos becsléstől.
A lista csak a jéghegy csúcsát mutatja
A 100 leggazdagabb magyar kiadvány az ország legláthatóbb vagyonait méri. Az idén első alkalommal lépte át a bekerülési küszöb a 20 milliárd forintot, az első tíz szereplő együttes vagyona 5 790 milliárd forint, vagyis a teljes százas lista vagyonának 46 százaléka. Ugyanakkor a lista csak a publikusan becsülhető és becsült vagyonokat tartalmazza: cégalapú értékeléseket, ismert befektetéseket, ingatlanokat. A tényleges magánvagyon-állomány ennél jóval szélesebb.
Az MNB vagyonstatisztikája szerint a háztartások pénzügyi eszközei 120 ezer milliárd forintot tették ki. Ezen belül a nem tőzsdei részvények és egyéb tulajdonosi részesedések becsült értéke kb. 40 ezer milliárd forint volt. Ha a legvagyonosabbak számára ez utóbbi eszközök is az adóalap részévé válnak, akkor 1 százalékos kulccsal kb. 250 milliárd forint adóbevétel elérése nem irreális. A kérdés az, hogy a törvénytervezet hogyan definiálja az adóalapot. Emellett a háztartások nem pénzügyi eszközeinek értéke (pl. ingatlanok, termőföld stb.) mintegy 235 ezer milliárd forintra rúgott 2025 végén (ez az adott évi GDP 2,4-szerese). Ezek egy része szintén a tervezett vagyonadó hatálya alá tartozik. Amennyiben ez utóbbi vagyon 5 százaléka is adóztatásra kerül, akkor a várható bevétel közel 120 milliárd Ft, ami az előző tétellel együtt 370 milliárd Ft-ot tesz ki, ami a becsült sáv alja. Ugyanakkor valószínű, hogy a nem pénzügyi vagyon 5 százaléknál nagyobb része lesz majd a vagyonadó alapja, tekintettel a vagyonok (pl. termőföldek) erőteljes koncentrációjára.
Kulcsszámok
|
Mutató |
Érték |
|---|---|
|
Top 100 magyar együttes vagyona (2026) |
12 579 milliárd Ft |
|
1 százalékos adóval a top 100 vagyona után |
~125 milliárd Ft |
|
Háztartások nem tőzsdei cégrészesedések értéke (MNB, 2025) |
~ 40 000 milliárd Ft |
|
Háztartási nem pénzügyi vagyon (MNB, 2025 vége) |
~ 235 000 milliárd Ft |
|
Kormányzati bevételi becslés |
300–600 milliárd Ft |
|
Első bevételi év |
2027 |
Az adóalap a döntő kérdés
A kormány a 300–600 milliárd forintos számot becslésként fogalmazta meg. A széles sáv azt mutatja, hogy az intervallum erősen függ az adóalap körétől: ki tartozik bele, és mi számít vagyonnak.
Ha az adóalap széles (a cégrészesedések is bekerülnek) és a kivételek száma csekély, akkor a kormány által várt bevétel reális. Ugyanakkor a nem tőzsdei cégek esetében döntő kérdés a cégértékelés módszertana: könyv szerinti értéken, hozamalapú módszerrel vagy piaci összehasonlító áron számolva ugyanazon vállalat értéke a könyv szerinti érték többszöröse lehet az egyes módszerek alapján. Ez nem technikai részletkérdés, hanem az adóalap nagyságát alapvetően meghatározó döntés, amelyet a törvénytervezetnek egyértelműen rögzítenie kell.
Amit a nemzetközi tapasztalat mutat
A vagyonadó elvileg egyszerű konstrukció: aki többet bír, többet fizet. A valóság azonban összetettebb. Európában eddig tizenkét ország vezette be a klasszikus vagyonadót, közülük kilenc már megszüntette. Az okok tanulságosak: nem a politikai akarat hiánya, hanem hatékonysági és végrehajtási problémák vezettek végül az adótípus megszüntetéséhez.
Fotó: MTI/Vasvári Tamás
Ami ténylegesen megbukott
Franciaországban az ISF (impôt de solidarité sur la fortune) kivezetését a tőkekivonás indokolta: a becslések szerint az adó fennállása alatt közel 10 000 gazdag adófizető hagyta el az országot évente, és ezzel jelentős adóalapot vittek magukkal. 1988 és 2007 között a kumulált tőkekivonást 200 milliárd euróra tették. Újabb kutatások ugyanakkor a tényleges adómenekülés mértékét ennél jóval szerényebbnek mérik. Németországban az alkotmánybíróság mondta ki, hogy az ingatlan és a cégvagyon értékelése közötti egyenlőtlenség sérti az egyenlő adóterhelés elvét. Norvégiában a 2022-es kulcsemelés után mintegy 300 multimilliomos költözött külföldre mintegy 600 milliárd norvég korona, kb. 18 000 milliárd forintnyi vagyont mozgatva. A kép ugyanakkor árnyaltabb: a vagyonadóból származó bevétel közben nem csökkent, hanem nőtt (18-ról 32 milliárd koronára).
Ami működik
Svájcban a vagyonadó kantononként változó kulccsal, de egységes módszertannal működik évtizedek óta. A siker kulcsa az értékelési egységesség: ingatlanra és cégvagyonra azonos elven alapulnak a becslési kategóriák.
Mit várhat az állam ténylegesen?
A GKI értékelése szerint a vagyonadóból várható bevétel három tényezőn múlik: mi számít vagyonnak (az adóalap köre), hogyan értékelik a nem tőzsdei cégvagyont, és milyen hatékonyan kezelhető a tőkekivonás és az adóelkerülés kockázata.
Ha a cégrészesedések és az egyéb vagyonelemek az adóalap részei lesznek a bevételi potenciál meghaladja a 300 milliárd forintos határt. Ugyanakkor a vagyonadó önmagában a várható költségvetési hiány töredékét pótolja. A tervezett jóléti intézkedések, illetve az eddig már bevezetett hasonló kiadásnövelő és/vagy bevételcsökkentő kormányzati lépések, valamint a rezsicsökkentés együttes fenntartása, emellett a költségvetési hiány csökkentési kényszere (az euró bevezetése miatt) nehezen megoldható lecke lesz a következő években.
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
