A két díj közül valamelyik közelebb áll a szívéhez?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkét alapot én kezelem, ezért mindkettő közel áll a szívemhez és mind a két alaphoz van egy kis személyes történetem is. Még az elemzés vezetőjeként nagyjából 2013-ban kezdtünk el foglalkozni román részvényekkel a Concorde-ban, aminek apropóján a a cég tagja lett a román tőzsdének is. Pár évvel később, amikor az Accorde élére kerültem, kipattant a fejemből egy ötlet: ha van egy tudásunk és egyébként hiszünk ebben a piacban, akkor miért nem csinálunk belőle egy unikális terméket. A várakozásunk beigazolódott: az alap és a piac is elképesztően jól teljesített az elmúlt öt évben. Gyakorlatilag, akik velünk tartottak, azok öt év alatt duplázták a pénzüket az alappal, ami egy remek teljesítmény, miközben a régiós piacok közel sem teljesítettek ilyen jól.
A román piac miben különbözik a régió többi piacától, ami ezt a duplázást megmagyarázza?
Nagyon sok mindenben. Egyrészt egy elfeledett piac, miközben a román gazdaság nem kicsi. Románia gyakorlatilag önellátó energetikai szempontból. Saját gázkitermelése van, ami nagyjából lefedi az ország fogyasztását. Áramtermelésben is önellátó, ebben a szegmensben a víz, a szén és az atom játszik kulcsfontosságú szerepet. Ez azért érdekes, mert ezek a cégek a tőkepiacon is jelen vannak, tehát megvásárolható tőzsdei vállalatok, amik rettentő sok osztalékot fizetnek.
Tehát van egy nagy gazdaság, és annak egy viszonylag elfeledett részvénypiaca, ahol viszont nagyon magas osztalékok vannak. Az volt az ötlet mögötti elgondolás, ha ez a piac soha nem fog felértékelődni, akkor legfeljebb begyűjtjük az osztalékokat és boldogok lesznek a befektetőink. Ha viszont mások is felfedezik, amit mi látunk benne, akkor ez egy win-win helyzet mindenki számára. Ráadásul pár héten belül vélhetően egy óriási tőkepiaci tranzakció lesz a román piacon, a Hidroelectrica – ez a legnagyobb vízenergia vállalat Romániában – a tőzsdére fog érkezni. Ez egy kétmilliárd eurós tranzakció, és ha megtörténik, akkor az felteszi az i-re a pontot a mi szempontunkból is, hiszen öt éve várunk erre, mert ez beemelheti Romániát a globális tőkepiac térképére. Ez egy mérföldkő, izgulunk, hogy tényleg megtörténjen.
A közép-kelet-európai piac kicsit kiszámíthatatlanabb tűnik a nyugati társaihoz képest. Hogyan próbálják meggyőzni az ügyfeleket, hogy érdemes befektetni?
A román piacban rejlő lehetőségről sok befektetőt sikerült meggyőzni, és szerencsére nagyon korán, így sokan vannak, akik ténylegesen duplázták a pénzüket. Ami a régiónk egészét illeti: úgy gondolom, hogy óriási potenciál van benne. Ugyan kezd egy kicsit elfeledetté válni, aminek az elsődleges oka az orosz-ukrán háború közelsége. Volt egy jelentős tőkekiáramlás, és van egyfajta averzió vagy óvatosság ezzel a régióval szemben. Minden háború véget ér egyszer, másrészt elképesztően olcsóvá váltak a régiós részvények, ami óriási lehetőséget tartogat. A lengyel és a görög is elképesztően olcsó piac, amelyek közel tíz éve nem teljesítenek jól. A háborúnak valamilyen nyugvópontra jutása nagyon sokat segítene abban, hogy ebbe a régióba visszatérjen a tőke.
Kicsit beszéljünk Magyarországról. A gazdaság recesszióban van, az infláció rendkívül magas. Ilyen környezetben milyen befektetéseket lehet ajánlani?
Az Abacus alapban pont ezekre a kérdésekre keressük a választ, hogy miként lehet jó hozamot elérni. Röviden: aktív menedzsmentet kell folytatni. Ennek az alapnak a hozama kétszámjegyű volt az elmúlt három-négy évben. Én azt gondolom, hogy nagyon megváltozott a világ. A berlini fal leomlásától az ukrán háborúig tartó harminc boldog békeév véget ért és most egy teljesen új világ van kialakulóban. Ami azt jelenti, hogy egy olyan piaci környezetben kell majd befektetnünk, ahol néhány dolog drasztikusan megváltozik. Ennek egyike, hogy az infláció ellen a jegybankok csatát nyerhetnek, de a háború tekintetében nem feltétlenül állnak nyerésre.
Magyarországon is lehet egyszámjegyű az infláció, odáig vélhetően el fogunk jutni az év végére. Idén tehát akár kikiálthatjuk a győzelmet az infláció felett. Ugyanakkor a háború arról szól, hogy a korábbi évek 2-3 százalékos szintjére kellene levinni az inflációt, ami nagyon nehéz feladat lesz. Ez igazából nem is feladat, hanem egy dilemma, mert ehhez nagy recessziót kellene csinálni a világ- és a magyar gazdaságban is, nagy munkanélküliséggel, aminek nincs értelme.
A legnagyobb probléma az elmúlt harminc évhez képest, hogy elfogyott a szakképzett munkaerő, nemcsak a mi régiónkban, hanem az egész világban. Mivel hiány van belőle, ezért tartósan drágább lesz és a bérinfláció nem fog eltűnni. Hogy ezzel mit kezdenek a jegybankok, az a valódi dilemma. Elfogadják-e annak a tényét, hogy a következő tíz vagy húsz évben az infláció egy magasabb szinten fog stabilizálódni, vagy ragaszkodnak a két-három százalékos inflációs céljukhoz, ami viszont a múltban fogant és az előző harminc évben működő gazdasági struktúrában egy elfogadott cél volt.
Ez a dilemma, erre kell nekem, mint befektetőnek, például az Abacus alapban is aktívan olyan válaszokat adni, olyan befektetéseket keresni, amivel meg tudjuk őrizni az ügyfelek pénzének reálértékét, de még inkább gyarapítani. Ehhez szerintem egy sokkal aktívabb befektetés menedzsment szükséges, mint korábban. Tehát a korábbi passzív megoldásokkal már nem lehet eredményes egy alapkezelő. Ennél sokkal bonyolultabb lesz hozamot csinálni a jövőben. Pont ez benne a kihívás, ez a szakmánknak a szépsége. De kinyílt a világ és rendkívül sok lehetőség van most pénzt keresni, olyan alapkezelőknek, akik aktívan kezelik az ügyfeleik pénzét.
Készülnek valami újdonsággal még 2023-ban?
Mi most az aktívan kezelt kötvényalapokban látunk sok lehetőséget, amely egy teljesen új szín, abból a szempontból, hogy volt egy hozamsivatag az elmúlt harminc év utolsó tíz évében, a nulla kamat világában gyakorlatilag. Kis túlzással kötvényekbe fektetni értelmetlen volt, ebben viszont most van egy drasztikus változás, újra vannak kamatok a világban. Indítottunk is egy eurós kötvényalapot, hiszen úgy tűnik, hogy euróban most nagyobb az érdeklődés az ügyfelek részéről, mint forintban.
170 ezer ember jelentkezett az Európai Unió versenyvizsgájára, az EPSO szervezésében, amellyel később az EU szerveinél dolgozhatnak. 
