Az Orbán-kormány apró lépésekben haladt az elmúlt években a munkaalapú társadalom kialakítása irányába, melynek egyik sarokpontja a bérekre rakódó adóterhek folyamatos csökkentése. Az elmúlt években egykulcsos lett a személyi jövedelemadó, egyszer egy százalékponttal csökkent is a mértéke, a hatéves bérmegállapodás révén pedig folyamatosan mérséklik a munkavállalók által fizetendő járulékokat. Noha évek óta célként lebeg a kormány szeme előtt az egyszámjegyű szja is, annak végrehajtására a költségvetés egyelőre nem ad lehetőséget. Pedig minden jel arra utal, hogy a nemzetközi viszonylatban is látványos és érdemi javulás nem jöhet össze a személyi jövedelemadó jelenlegi 15 százalékos mértékének minimum 9 százalékra történő csökkentése nélkül.
2018-ban a bérmegállapodás alapján 2,5 százalékponttal 19,5 százalékra csökkent a munkavállaló által fizetendő szociális hozzájárulási adó, így a teljes adóék 46,2 százalékról 45 százalékra mérséklődött - derül ki az OECD friss kiadványából.
Az adóék azt mutatja meg egyébként, hogy a teljes munkaerőköltségnek (vagyis bruttó bér + munkáltatói terhek) hány százalékát vonja el az állam adók és járulékok formájában. 2018-ban a munkavállaló bruttó béréből
- 15 százalékot személyi jövedelemadó,
- 10 százalékot nyugdíjjárulék,
- 7 százalékot egészségbiztosítási járulék,
- 1,5 százalékot pedig munkaerőpiaci járulék címén vont el az állam.
A munkáltató a dolgozó bruttó bérére vetítve
- 19,5 százalékot szociális hozzájárulási adó,
- 1,5 százalékot pedig szakképzési hozzájárulás címén fizetett be az államkasszába.
Az ez alapján kiszámolt költségek és nettó fizetés alapján a magyar állam 45 százalékát veszi el a teljes munkaerőköltségnek. Ez pedig nemzetközi viszonylatban továbbra is kimagasló. Az OECD közlése szerint ennél nagyobb mértékben "csak" 5 ország adóztatja a fizetéseket, a magyar adóék az ötödik legmagasabb:
- Belgiumban 52,7,
- Németországban 49,5,
- Olaszországban 47,9,
- Franciaországban és Ausztriában 47,6 százalékos az elvonás mértéke.
A helyezésünk a szociális hozzájárulási adó tavalyi csökkentése ellenére változatlan maradt, és a régiónkat tekintve is kiemelkedően kedvezőtlen. Főleg annak fényében, hogy a kormány már többször megfogalmazta azt az általános célját, hogy Magyarországnak el kell érnie a visegrádi országok adóelvonási szintjét. A nehézséget csak az jelenti, hogy jelenleg szinte közelebb van a magyar adóelvonás szintje a világ élvonalához, mint a visegrádi országokéhoz.
Igaz, ugyan, hogy Csehországban is több mint 40 százalékot von el az állam, ha az átlagot tekintjük, akkor még nagyon messze vagyunk. Mint korábban írtuk: a cél elérése az egyszámjegyű szja bevezetése nélkül nem fog sikerülni.
Az OECD szerint
- Csehországban 43,7,
- Szlovákiában 41,7,
- Lengyelországban pedig 35,8 százalék az adóék.
Ennek átlaga 40,4 százalék, amihez még 4,6 százalékpontot kellene lefaragni. Igaz, idén júliustól újabb 2 százalékponttal csökken a szociális hozzájárulási adó, így az 17,5 százalékos lesz. A változtatás 44,1 százalékra fogja levinni a jelenlegi 45 százalékos adóéket, a rangsorban elfoglalt helyezésünket azonban jó eséllyel nem fogja változtatni. Bár azt nem tudjuk, hogy a többi országban idén változott-e az adórendszer, de a jelenlegi adóékkel olyan "légüres" térben mozog Magyarország, hogy a körülöttünk lévők esetében vagy jelentős adócsökkentésre vagy szignifikáns adóemelésre lenne szükség, hogy egy hellyel előrébb vagy hátrébb lépjünk.
A friss adatok szerint 2018-ban egyébként a legalacsonyabb adóék Chiléhez kötődött, 7 százalék, előtte Új-Zéland 18,4 és Mexikó áll 19,7 százalékkal. Az európai kontinens legalacsonyabbját pedig Svájc regisztrálja, 22,2 százalékot.
Sok a lemondás. 
