Ami tény: október 10-én az orosz haderő jelentős erőkkel végrehajtott támadást indított a Donyeck közeli Avgyijivka térségében, amelynek célja a város bekerítése volt. Avgyijivka gyakorlatilag Donyeck külvárosának tekinthető, és az itteni harcok egyik különlegessége, hogy a frontvonalak e térségben nemhogy 2022 tavasza, hanem 2014 óta szinte változatlanok – e területen a „szakadár köztársaságok” és az ukrán állam hadereje már lassan egy évtizede harcol, anélkül, hogy komolyabb eredményeket ért volna el bármelyik fél. A nyílt orosz invázió megindítása óta folyamatos harcok folynak itt is, az oroszok már a mostani támadás előtt is többször megpróbálták bevenni a várost, de kézzel fogható eredményeket alig értek el. Ezért aztán Avgyijivka, mint emberek lakta település mostanra már gyakorlatilag megszűnt létezni, miközben mindkét fél alaposan kiépítette védelmi állásait a környéken.
Avgyijivka mind stratégiai, mind szimbolikus értelemben fontos célpont az oroszoknak. Az ukrán frontvonalon itt egy kiszögellés található, amely esélyt kínál arra, hogy „levágva” bekerítsék az itt harcoló ukrán erőket. A frontnak ezen szakasza ráadásul jóval könnyebben ellátható orosz részről utánpótlással, mint az ukrán tüzérségi, rakéta- és dróntámadások által folyamatosan zaklatott logisztikai útvonalak végén fekvő déli, herszoni és zaporizzsjai front, ahol az ukrán offenzíva zajlik immár hónapok óta. Egy sikeres avgyijivkai hadművelet az elérhető közvetlen célok mellett arra is reményt kínált az oroszok számára, hogy tehermentesítsék a déli frontszakaszt, rákényszerítsék az ukránokat, hogy harcedzett egységeiket, valamint tüzérségi és légvédelmi egységeket kelljen átirányítaniuk ide.
E mellett az avgyijivkai kiszögellés felszámolása jóval távolabb tolná a frontot Donyeck városától – amely ugye orosz hivatalos álláspont szerint immár egy oroszországi régió fővárosa, illetve gyakorlatilag az egész Donyeck régiót orosz fennhatóság alá vonná, így ki lehetne jelenteni, hogy az egyik elcsatolt területet immár teljesen „felszabadították” az ukrán uralom alól.
Ember tervez, a tüzérség végez
Ha csak a térképet nézzük, az orosz haditerv józan paraszti ésszel is logikusnak tűnt: egy összehangolt, a kiszögellés déli és északi részén indított támadással elvágni az Avgyijivkába vezető utánpótlási útvonalakat, és lehetőség szerint teljesen be is keríteni a várost és környékét, természetesen az itt harcoló, jelentős ukrán erőkkel együtt, amelyeket aztán szép lassan ki lehet éheztetni, fel lehet morzsolni, miközben a bekerítést végző csapatok visszaverik a várható heves ukrán ellentámadásokat, jelentős veszteségeket okozva a kényelmes védekezési pozíciókat feladni kényszerülő ukránoknak.
Combined footage of the recent Russian attacks with both infantry and armor on the outskirts of Avdiivka. Work from the 53rd separate mechanized brigade and NGU unit OMEGA. pic.twitter.com/HkaMDE0q3m
— NOELREPORTS (@NOELreports) October 11, 2023
Nagyon úgy tűnik ráadásul, hogy az ukránokat valamennyire meg tudta lepni az orosz támadás, de mindenképpen annak mérete. Az oroszok legalább idén februári, a Vuledár körzetében indított, eredményeket nem, óriási veszteségeket viszont hozó támadás óta nem hajtottak végre ilyen kiterjedt, százas nagyságrendű harckocsit és páncélost is bevető rohamot.
Massive Russian armoured column north of Avdiivka moving towards Ukrainian positions from Krasnohorivka during the first day of the offensive. pic.twitter.com/NzlV1s9h9Q
— Dmitri (@wartranslated) October 11, 2023
Azonban mindennek ellenére ez a kísérlet teljes kudarcba, méghozzá véres kudarcba fulladt. A szintén régóta nem látott módon hadoszlopokba rendeződve előrenyomuló orosz erőket az ukrán felderítés (elsősorban drónok segítségével) még messze, 5-10 kilométerrel a frontvonalak mögött felfedezte, és ezután dolgozni kezdett a precíziós nyugati fegyverekkel is felszerelt ukrán tüzérség. Az eredmények számtalan videó- és fényképfelvételen láthatók: tucatjával kilőtt orosz páncélosok, telibe talált gyalogsági formációk – iszonyatos pusztítás és veszteségek orosz oldalon. Az ukrán tüzérség azután is tovább dolgozott, hogy az oroszok elérték a saját, majd az ukrán vonalakat, így a támadás első hullámai alig hoztak eredményeket, nemhogy a teljes bekerítés nem sikerült, de az Avgyijikába vezető utánpótlási útvonalakat is csak megközelíteni tudták, de elvágni nem az oroszok.
Repelling Russian attacks on Avdiivka. Video by the 110th brigade of Ukraine. https://t.co/kUsIRpqpVK pic.twitter.com/H9qnEkAzuL
— Special Kherson Cat (@bayraktar_1love) October 14, 2023
Ez után az orosz támadás átváltott a már Bahmutnál látott, „húsdaráló” üzemmódba, azaz az elítéltekből, friss sorozottakból, a donyecki és luhanszki alakulatokból verbuvált rohamosztagok gyalogsági támadások egymást követő hullámaiban kaszáltatták le magukat az ukránokkal, hogy aztán a lőszer fogyása és az ukránok kimerülése után a jobban felszerelt és kiképzett orosz alakulatok elfoglalhassanak néhány állást. Egyes források szerint az oroszok (ismét?) kénytelenek voltak záróegységeket is bevetni a front mögött, hogy megakadályozzák saját katonáikat a menekülésben. (Az alábbi bejegyzés szerint az egyik Storm Z büntető-rohamcsapat tagjaira egy orosz páncélos nyitott tüzet, miután az ukrán, kazettás lőszereket is bevető tüzérségi tűz miatt menekülőre fogták volna.)
Russians are using barrier troops in Avdiivka to push forward those who flee due to losses, says Ukrainian soldier.
— Dmitri (@wartranslated) October 12, 2023
After getting shelled with cluster munitions, a group of 40 men in the Storm Z penal battalion started to flee. A Russian BMP arrived and started firing at them to… pic.twitter.com/ZGr42LdzjE
Összességében a több napig tartó – és csökkent intenzitással még mindig zajló – harcokban legfeljebb méterekben kifejezhető előrehaladást tudtak elérni az oroszok, egyes szakaszokon egy fasorral előrébb jutottak, máshol viszont még ennyi sem jött össze. Ha valamit egyáltalán valódi eredményként lehet elkönyvelni orosz szempontból, az az, hogy sikerült az ukránokat rákényszeríteni arra, hogy valamennyi erőt és figyelmet át kelljen irányítaniuk a déli frontszakaszokról, így az ott harcoló orosz egységek némi lélegzethez jutottak soraik feltöltésére, ellenlökések indítására, állásaik megerősítésére. Az is elképzelhető, hogy az oroszok, ha embertartalékaik engedik, egy újabb bahmuti csatához hasonló, hosszú, iszonyatos veszteségeket hozó felőrlő hadjáratba kezdenek ezen a frontszakaszon is, amely legalább addig tarthat, amíg a déli ukrán hadműveleteket az időjárás el nem lehetetleníti hosszabb időre.
Természetesen nem tudjuk pontosan, mekkora veszteségeket szenvedtek az oroszok (vagy ha már itt tartunk, az ukránok) a bő egy hete zajló hadműveletekben. Az ukránok által közölt orosz veszteségadatok mindenesetre elborzasztóak, a hadművelet kezdete óta szinte minden kategóriában megugrottak a számok. Október 13-át pedig egyenesen az orosz haderő ukrajnai bevetésének fekete napjának is lehet nevezni, egyetlen napon az ukrán adatok szerint 1030 katonát, 26 harckocsit, 49 páncélozott harcjárművet, 44 tüzérségi eszközt és egy légvédelmi eszközt is vesztettek az oroszok. A csak vizuálisan is megerősített veszteségeket összegző Oryx adatai is hasonló képet mutatnak, október 10-e óta rengeteg orosz eszköz került a veszteséglistára. Persze ezeket a számokat biztosan nem lehet vitathatatlan tényként kezelni, azt azonban mindenképp ki lehet mondani, hogy még a közben azért zajló déli ukrán offenzíva, vagy éppen a keleti frontvonal más részein is folyó harcokhoz képest is kiugróak a számok.
Ukraine is claiming a sharp rise in Russian casualties including more than 1000 soldiers killed in a single day amid the failed Russian offensive at Avdiivka in eastern Ukraine pic.twitter.com/1xWbdh9t5t
— Business Ukraine mag (@Biz_Ukraine_Mag) October 13, 2023
Nem lehet elbújni
De mi volt az oka ennek a véres kudarcnak? Mint láttuk, az alapvető haditervben volt ráció, és az oroszok képesek voltak jelentős erőket is összeszedni a támadáshoz. Csakhogy ez sem volt elég, és ez sokat elmond a háború jelenlegi állásáról is.
Az egyik fontos tanulság, hogy az ukrajnai frontokon jelenleg nem lehet egy klasszikus, nagy kötelékekkel végrehajtott támadó hadműveletet úgy végrehajtani, hogy az legalább az utolsó szakaszban ne derüljön ki az ellenség számára. Egy folyamatosan minden elérhető eszközzel, köztük a frontvonal néhány kilométeres körzetében állandóan jelen lévő drónokkal pásztázott csatatéren egyszerűen lehetetlen olyan erőket összevonni, amelyek aztán képesek lennének a mindkét oldalon aknamezőkkel védett, mélységben tagolt védelmi vonalak áttöréséhez, vagy pláne egy ilyen áttörés kihasználásához. Ezt az ukrán offenzíva kapcsán is láthattuk: hiába a modernebb, nyugati páncélosok, hagyományos módszerekkel az ukránok sem tudtak közel jutni az orosz vonalakhoz – mostanra, hónapok kemény harcai után jutottak el odáig, hogy egyes pontokon átjutottak az első orosz védelmi vonalon (amely valójában persze nem egy vonal, hanem jól kiépített védelmi állások, aknamezők, lövészárkok, géppuskafészkek, harckocsiakadályok bonyolult szövedéke).
I have thoroughly reviewed a video recorded on the morning of October 12th, which includes aerial footage of the Avdiivka area and its immediate surroundings.
— Tatarigami_UA (@Tatarigami_UA) October 13, 2023
After comparing the video with satellite imagery from the previous week, I have identified a total of 58 new vehicles… pic.twitter.com/3OFhq6yQHg
A gordiuszi csomót úgy lehetne átvágni, ha a támadásra kiszemelt frontszakaszon legalább időlegesen sikerülne semlegesíteni elsősorban az ellenséges tüzérséget, de lehetőleg még a légierőt és a drónokat is.
„Ahhoz, hogy egy ilyen támadás sikerrel járjon, először is szükség lett volna az ukrán tüzérség lefogásához. Ha csak az általam felrajzolt három tüzérosztályról beszélünk, akkor is ehhez hat, de talán még több orosz tüzérosztály folyamatosan helyesbített, kiváló minőségű felderítés révén pontos céladatokkal folyamatosan ellátott csapásaira lett volna szükség. Az elmúlt fél évben orosz és ukrán források egybehangzó állítása szerint ez azonban már elérhetetlen szintű képesség az orosz tüzérség számára”
– fogalmaz Takács Márk százados, az NKE tanára az Avgyijivkánál történteket elemző írásában, hozzátéve azt is, hogy az orosz légierő sem képes arra, hogy egy ilyen támadást hatékonyan támogasson, de ha esetleg még a tüzérség vagy a légierő képes is lenne megfelelő erőt koncentrálni,
„az orosz szárazföldi haderő továbbra sincs azon a kiképzettségi szinten, hogy képes legyen koordináltan és hatékonyan támadni”.
Az orosz haderő tehát még mindig képes viszonylag jelentős erőket összpontosítani – és akár feláldozni – egy offenzív hadműveletre, legalábbis a logisztikailag kevésbé problémás frontszakaszok egyikén. Ez azonban az orosz és az ukrán tüzérség, illetve az ukrán légvédelem és az orosz légierő közti erőviszonyokat is figyelembe véve már csak annyira elegendő, hogy néhány napra heves harcokra, illetve egy-két tartalékban tartott egység átdobására kényszerítsék az ukránokat, jelentős eredmények elérésére már nem.
Persze ha azt vesszük, hogy feltehetően a következő napokban, de legfeljebb hetekben beköszönt a valódi őszi, tél eleji időjárás Ukrajnában, és ezzel még tovább nehezednek a támadó hadműveletek, akkor ez is elég lehetett ahhoz, hogy a délen harcoló orosz erők egy szusszanásnyi időt nyerjenek, és ez jelen helyzetben kritkus is lehet. Arról, hogy megérte-e ezért katonák ezreit és páncélosok tucatjait feláldozni, már inkább az orosz hadvezetést, illetve magát Vlagyimir Putyint kellene megkérdezni.
