Itt a bizonyíték: szinte ingyen folyhatnak be százmilliárdok a költségvetésbe

Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) idén már másodszor bocsátott ki eurós államkötvényeket. Az egyenként 1,5 milliárd euró névértékű papírok futamideje 5, illetve 10 év. Az előző, januári kibocsátás még egy egészen más befektetői bizalmi környezetben történt meg, az április 12-i országgyűlési választásokon megbukó Orbán-kormány regnálása alatt.

„Januárban a 7 éves kötvények 4,29 százalékos, a 12 éves kötvények pedig 4,93 százalékos hozam mellett keltek el. A mostani aukción a közel 6 év múlva lejáró kötvények 3,62 százalékos, a közel 10 év múlva lejáró kötvények pedig 4,28 százalékon mentek el”

– érzékeltette a különbséget a Privátbankár megkeresésére Varga Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. szenior elemzője.

A rövidebb lejáraton tehát 0,67 százalékponttal (67 bázisponttal), míg a hosszabb lejáraton 0,65 százalékponttal (65 bázisponttal) kedvezőbb feltételek mellett tudott az ÁKK eurós adósságot kibocsátani. Vagyis ennyivel alacsonyabb kamatot kell fizetnie az államnak a kötvényből 3 milliárd euró értékben vásárló hitelezőinek.

A lengyelek mögöttünk, de az eurót használók még messze vannak

„A hozamcsökkenés egyértelműen annak köszönhető, hogy a parlamenti választást követően a piac bízik benne, hogy a felfüggesztett uniós források jelentős részét sikerül lehívni, illetve az új kormány elköteleződést mutat az euró bevezetése mellett – tette hozzá Varga Zoltán.

Ez a két szempont kedvezőbb országkockázati megítélést jelent a nemzetközi befektetők számára. Vagyis a külföldi spekulánsok egyre kisebb hozamfelárat várnak el azért cserébe, hogy a magyar államadósságot finanszírozzák. Másképp fogalmazva, egyre biztosabbak abban, hogy a kötvényt kibocsátó magyar állam – természetesen a kamatokkal együtt – vissza fogja tudni fizetni nekik a befektetett pénzt.

A tőkepiacon Magyarország javuló nemzetközi befektetői megítélésének legfontosabb jele a 10 éves államkötvény hozamának csökkenése, ami a cikk megírásának pillanatában (vagyis július 7-én 15 óra 30 perckor) 5,1 százalékon állt.

A saját devizát használó régiós országok közül ezzel megelőzzük Romániát (ahol 6,7 százalék a hozam) és Lengyelországot (ahol 5,2 százalék). A koronával fizető Csehország nemzetközi megítélése a 10 éves kötvényhozam alapján még kedvezőbb (4,5 százalék, ami enyhén magasabb az amerikainál, de a britnél például már alacsonyabb), miként a Közép- és Kelet-Európában már euróval fizető országoké is: Horvátországban 3,3, Szlovákiában 3,6 százalék a tízéves hozam.

Az európai etalonnak számító Németországban a 10 éves kötvény hozama 2,9 százalék. Vagyis, hiába szűkül április 12-e óta a magyar-német hozamkülönbözet, „továbbra is jelentősnek mondható hozamfelár van az eurózónával szemben” – tette hozzá Varga Zoltán.

De mit hoz ez a konyhára?

Az elmúlt 2-3 évben a magyar állam európai szinten is kiemelkedően sokat költött az adósságszolgálatra (a GDP 4-5 százalékát), jórészt a 2023-ban 20 százalék fölé elszálló inflációból fakadó magas kamatkörnyezet miatt.

A kamatkiadások csökkenésétől, így az állam finanszírozási helyzetének javulásától a Tisza-kormány kifejezetten sokat vár, de azért még nem ebben az évben szabadulhat meg a költségvetés a kamatkiadások súlyos terhétől.

„Az idei évben még nem lesz érezhető hatása a hozamcsökkenésnek, azonban a 2027-29-es időszakban már mérséklődhet a kamatkiadás. A lakossági állampapírok esetén is fokozatos lesz a hatás, a korábban 7 százalékos Fix Magyar Állampapír már csak 6 százalékos kamattal vásárolható, és további csökkentés jöhet a következő időszakban, igazodva a piaci hozamokhoz”

– reagált az ezzel kapcsolatos felvetésünkre Varga Zoltán.

Hozzátette, hogy néhány éves távlatban elérhető lehet, hogy a kamatkiadásokat a GDP 3 százalékára szorítsuk le.

2025-ben a GDP 4,7 százalékát költötte kamatkiadásokra a központi költségvetés, ami közel 4090 milliárd forintot jelentett. Ha a Magyar Nemzeti Bank (MNB) növekedési előrejelzésével számolunk (ami az idén 2 százalékos, majd 3, azt követően pedig 2,9 százalékos éves GDP-bővülést vetít előre), akkor a magyar állam kamatterhe 2028-ban (feltéve, hogy addigra elérjük a GDP-arányosan 3 százalékos szintet) csak 2820 milliárd forintot tenne ki, ami 1270 milliárd forintos megtakarítást jelentene.

Persze ebben nincs beleszámolva az infláció hatása, és azt is meg kellene vizsgálni, hogy pontosan mikor járnak le a magyar állam által korábban kibocsátott kötvények, és azokat majd milyen kondíciók mellett lehet refinanszírozni. Mindenesetre elég nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy a kamatkiadások terén bőven felsejlik egy 1000 milliárd forintot is meghaladó kiadáscsökkentési tétel.

Az alacsonyabb hozam ellenére sem lanyhul az érdeklődés

Az Államadósság Kezelő Központ az eurókötvény-kibocsátás után kiadott közleményében megjegyezte, hogy „az egyenként 1,5 milliárd euró névértékű, 5 és 10 éves futamidejű kötvények jegyzése során a kereslet a kibocsátott mennyiség közel háromszorosa volt.” Az ÁKK szerint „az erős befektetői érdeklődés lehetővé tette a kibocsátó számára, hogy jelentősen javítsa az árazási feltételeket.”

Ezt Varga Zoltán is megerősítette lapunknak, aki szerint a csökkenő hozamok egyáltalán nem riasztják el a nemzetközi befektetőket a magyar piactól.

„A külföldiek által birtokolt állampapír-állomány folyamatosan rekordokat döntött az elmúlt hónapokban, jelenleg is 10 ezer milliárd forint körül mozog, ami a teljes államadósság 13-15 százalékát teszi ki”

– fogalmazott.

Újra eljöhet 2015?

Az Equilor szenior elemzője szerint a következő években emelkedhet a teljes magyar államadósság devizaaránya és a „30-35 százalékos tartományban” köthet ki. Jelenleg az ÁKK adatai szerint 27,36 százalékon áll: ebből 21,75 százalék a deviza állampapír, 5,61 százalék a deviza hitel. A legnagyobb részt, 46,48 százalékot a forint kötvények teszik ki, míg a forint lakossági állampapírok enyhén 20 százalék felett állnak.

Legutóbb egyébként Magyarországon 2015 végén volt 35 százalékos a devizarészarány az államadósságon belül, ami akkor már jelentős javulás volt a történelmi csúcshoz, vagyis a 2011-es 52 százalékos szinthez képest.