A zseniális filmrendező, Wes Anderson ezúttal egy régi luxus Pullmann-vagont álmodott újra, olyan kiváló stílusérzékkel, mintha csak ez lenne a fő foglalkozása. Aki ismeri a filmjeit, nem lepődik meg rajta, hiszen alkotásai nemcsak történeteket mesélnek el a vásznon, hanem esztétikai remekek is egyben. Emlékezzünk csak a The Grand Budapest Hotel-re, vagy a nemrég bemutatott French Dispatch-re.

A világ egyik leghíresebb luxus turisztikai hálózata, a Belmond bízta meg Wes Andersont, hogy két film forgatása között frissítse fel a tehetős, ráérős "slow" turizmust kedvelő utasok számára a legendás vonat egyik kocsiját, és rendezze be, a kárpittól a porcelán tányérokig.

Anderson szakértő abban, hogy olyan fantáziavilágokat jelenít meg, amelyek hasonlítanak a valóságra, csak egy kicsit szebbek és kielégítőbbek, mint amelyekben élünk. Bárki, aki látta a The Darjeeling Limited-et, azt is tudja, hogy egyébként is vonzódik a vonaton való utazás régimódi szépségéhez. (Az Owen Wilson, Adrien Brody és Jason Schwartzman főszereplésével készült filmben három testvér találkozik Indiában, és együtt indulnak el egy vonatútra.)

"Gyakran alkalmazok a filmjeimben vonatokat, mint a cselekmény kulcsfontosságú helyszíneit" – meséli a rendező. De most nagyon szerettem volna valami újjal, valami mással kirukkolni, miközben részt vettem a restaurálási-felújítási folyamatban is.

Szavaiból kiderül, hogy nem az az első és utolsó megbízás, amelyet a Belmondtól kapott, amely az ötcsillagos szállodák üzemeltetése mellett a luxusvonattal való utaztatásnak is nagy híve. A turisztikai lánc szerint a vonatozás egyfajta "kihalófélben lévő, veszélyeztetett utazási faj" pedig nagyon is illik a korunkhoz, hiszen amellett, hogy a mai rohanó világban különleges, pihentető élményt nyújt, környezetvédő is.

A Cygnusnak, ennek az ötvenes években épült vagonnak már megvan a maga filmes történelmi háttere, hiszen egy 1972-ben forgatott filmnek volt a helyszíne, amelyben Dustin Hoffman és Vanessa Redgrave játszották a főszerepet. Egyike ez annak a tizenegy brit Pullman-kocsinak, amelyeken a királyi ház tagjai, valamint államférfiak utaztak, és amelyek túlélték a második világháborús bombatámadásokat.

A vonatok iránti közismert szeretetének és a kézművesség iránti szenvedélyének köszönhetően Anderson azt a feladatot kapta, hogy a Cygnus-vagon múltját hozza egyensúlyba a saját merész és modern víziójával. Az eredmény érdekes módon egy elegáns artdeco-elegy lett, csodás faintarziákkal, merész színpárosításokkal. A pasztell-rózsaszín mennyezetre, majd a szőnyegek és székek sokféle zöld tónusára pillantva az ide belépő turista úgy érzi, mintha egy filmdíszletben utazna. A szigorú szimmetriákat enyhíti a sok helyütt fellelhető hattyú motívum, amely utal a fülke nevére: cygnus, azaz a hattyú, Apolló szent madara. Még Poirot is elégedett lenne a berendezéssel – annál is inkább, mivel Agatha Christie szerint az akkor legmodernebb irányzatnak, az art deconak volt a híve.

Egyelőre két négyüléses kupét és egy nyitott kocsit rendezett be Anderson. A projektet menedzselő Belmond abban bízik, hogy mind a filmrendező alkotásainak rajongói, mind Agatha Christie kedvelői szívesen fedezik fel Angliát, ezen a gyönyörűen rendbehozott Pullmann-kocsin suhanva. Ahol a mesterszakácsok ötfogásos vacsorákat és ebédeket szolgálnak fel, vagy éppen pezsgővel kísért ötórai teákat.