Észak-Írország különös képződmény létrejöttétől fogva. Anglia, majd később Nagy-Britannia fokozatosan gyarmatosította Írországot, és 1801-ben létrehozta a ma is fennálló államformát, akkor még egész Írországgal: Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága. Az írek a múlt század elején egyre inkább fellázadtak a brit uralom ellen, és az első világháború után fegyveresen is felkeltek ellene. A britek végül kivonultak és megadták a függetlenséget, de megtartottak egy darabot az országból.
Az igazi britek
Írország északi részébe, Ulster tartományba a brit uralom alatt sokan települtek át a nagyobbik szigetről, elsősorban skótok. Főleg Belfastban éltek, amely az ír függetlenség idejére a legnagyobb város lett a szigeten, a hajógyártásra épülő iparral. A letelepedett skótok közben elvesztették skót identitásukat, viszont megtartották protestáns vallásukat, így a katolikus írektől vallásilag is különböztek. Brit tudatuk alakult ki, magukat uniópártinak nevezve, azaz ragaszkodtak Nagy-Britanniához, nem akartak ír uralom alá kerülni.
Fájdalmas megosztás
A megoldás az lett, hogy Ulster 9 körzetéből 3 Írországhoz került, 6, ahol a protestánsok voltak többségben Észak-Írországhoz, amely az Egyesült Királyság része maradt. Az ország kettéosztását az írek nehezen viselték, és évtizedekig küzdöttek ellene: létrejött az Ír Köztársasági Hadsereg nevű fegyveres erő, amelyet módszerei miatt később terrorszervezetnek minősítettek. A 60-as évek végétől a harc eldurvult: Észak-Írországban állandó nyugtalanság volt, az IRA pedig Nagy-Britannia több pontján hajtott végre terrorcselekményeket.
A béketeremtő
Végül jött Tony Blair brit miniszterelnök, és 1998-ban megteremtette a békét. Önkormányzatot adott a tartománynak, mely szabadon megválaszthatta saját parlamentjét: az IRA feladta a terrorizmust, politikai szervezete, a Sinn Fein pártként üzemelt tovább. Az önkormányzat működött, és noha mostanáig az unionista párt volt többségben, a Sinn Féin is komoly szerepet kapott a politikában és így az írek érdekei is érvényesültek.
Vulkánkitörés
Ezek után jött a tavalyi Brexit népszavazás, és felbolydította a még ki nem aludt vulkánhoz hasonlítható országrészt. A lakosság többsége, 56 százalék az EU-ban maradás mellett voksolt, így a kilépés végül is az akaratuk ellenére történik, ami különösen az íreknek fájdalmas, hisz az EU-n belül most mégiscsak egy hazában vannak nemzettársaikkal. Ha az megszűnik, félnek, hogy el lesznek újra szakítva, lezárják a határt, megszakadnak a gazdasági kapcsolatok. Miután Theresa May miniszterelnököt nem tudták meggyőzni, hogy érdekeiket komolyabban vegye figyelembe a Brexit folyamatában (ahogy a skótok sem), januárban összeomlott az unionisták és a Sinn Féin kormányzása: új választást kellett kiírni.
Ír előretörés
A választások lezajlottak, és a Sinn Féin megerősödött: 27 helyet szerzett a parlamentben, míg az unionista párt 28-at. Így az utóbbi nem tud egyedül kormányozni, a két fél kénytelen együttműködni. ha ez nem sikerül, még pedig 3 héten belül, közvetlen londoni kormányzás következik, ami a régi zord, gyarmatias időket idézné. Ráadásul a brit konzervatív pártnak sincs sok kedve most a közvetlen észak-írországi kormányzáshoz, mert csak elvonná erejüket az amúgy is igen nehézkes Brexit tárgyalásoktól.
De vajon hogy tudott így megnőni az ír nacionalisták, a Sinn Féin szerepe? Két lényeges ok van, melyek közül az egyik egy hosszútávú folyamat: a katolikus írek születésszáma évtizedek óta magasabb, így arányuk növekszik a tartományon belül, lassan a lakosság felét fogják kitenni. A másik a Brexit hatása: mindenki, akiben csak egy kis ír öntudat van, a Sinn Féin mögé állt, melynek célja továbbra is Írország egyesítése, de legalább a jelenlegi helyzet fenntartása, melyben a két Írország közt nincs határ, van viszont egységes piac, egymáshoz ezer szállal kötődő gazdaság.
Sokan attól tartanak, hogy Donald Trump elnök átfogó vámintézkedései, amelyek kereskedelmi háborút robbantottak ki, tovább növelik az árakat és gyengítik a gazdaságot. 
