Az IMF őszi Regional Economic Outlook prognózisában a 2016-os 1,7 százalék után Európa idei GDP-növekedési előrejelzését az áprilisban kiadott tavaszi "World Economic Outlook" elemzésben jelzetthez képest 0,5 százalékponttal 2,4 százalékra, a jövő évit pedig 0,2 százalékponttal 2,1 százalékra emelte. A 2019-es GDP-növekedést továbbra is 1,9 százalékon várja az IMF.

Az euróövezetben az idén 2,1 százalék, jövőre 1,9 százalék, 2019-ben 1,7 százalék lesz a GDP-növekedés, ami az áprilisi prognózis sorrendben 0,5, 0,3 és 0,1 százalékpontos pozitív módosítását jelenti.

A GDP alakulása.

Európán kívül

A világgazdasági növekedés 3,6 százalék lesz az idén, 0,2 százalékponttal magasabb a tavaszi becslésnél, a jövő évi és 2019-es pedig egyaránt 3,7 százalék. A jövő évit az IMF 0,1 százalékponttal megemelte, a 2019-esen nem változtatott.

Az Egyesült Államok növekedési előrejelzését lefelé módosította az IMF: az ideit 0,1 százalékponttal 2,2 százalékra, a 2018-ast 0,2 százalékponttal 2,3 százalékra, a 2019-est 0,2 százalékponttal 1,9 százalékra.

Kína az idén 0,2 százalékponttal növekszik erősebben a tavaszi becslésben jelzett 6,6 százaléknál, 6,8 százalékkal. A jövő évi növekedés 6,5 százalék lesz 6,2 százalék helyett, a 2019-es 6,3 százalék 6 százalék helyett.

Oroszország idei növekedési előrejelzést 0,4 százalékponttal 1,8 százalékra, a jövő évit 0,2 százalékponttal 1,6 százalékra emelte az IMF, a 2019-est pedig 1,5 százalékon, változatlanul hagyta.

Kockázatok

A tanulmány rámutat, hogy az európai térség néhány fejlett és számos felzárkózó országában a munkanélküliségi ráta már a krízis előtti szintre csökkent. A felzárkózó európai országok többségben pedig robusztus bérnövekedés indult meg, bár a régió túlnyomó részében a bérnövekedés a munkanélküliség csökkenése ellenére is csak gyengének mondható.

A növekedési kockázatok rövidtávon kiegyensúlyozottabbakká váltak, középtávon azonban inkább a növekedést hátráltató tényezők vannak még túlsúlyban. A gazdasági fellendülés így rövidtávon akár meg is haladhatja a jelzettet, fenntarthatóságával szemben azonban már kérdések merülhetnek fel. Hosszabb távon a hátrányos demográfiai tényezők mellett a viszonylag alacsony termelékenység vetheti vissza a növekedés ütemét. A növekedési kilátásokat belpolitikai és külső tényezők is beárnyékolhatják.

Az IMF tanulmányában felhívja a döntéshozók figyelmét a javuló kilátások által kínált lehetőség kihasználására a költségvetési tartalékok feltöltéséhez, illetve a gazdaság növekedési és sokk-elnyelő kapacitásának a megerősítéséhez. Számos fejlett és felzárkózó országnak még sok tennivalója lenne a viszonylag magas költségvetési hiány leépítésében, mégpedig a növekedést támogató módon. Ez különösen az eladósodott gazdaságokra igaz a várhatóan emelkedő kamatszint miatt.

A kedvezőbb költségvetési helyzetben lévő országoknak pedig a növekedési potenciál erősítésére és strukturális reformok végrehajtására kellene kihasználnia a javuló gazdasági növekedésnek köszönhetően megnyílt mozgásteret. Az alacsony inflációs nyomás miatt ugyanis az európai országok többségében még a laza monetáris politika folytatásával lehet számolni. Ahol azonban megindult a bérnövekedés, a jegybankoknak készen kell állnia a monetáris ösztönzők fokozatos leépítésére az inflációs várakozások rögzítése érdekében.