A francia elnökválasztás vasárnapi első fordulójában megrendült az a kétpártrendszer, amely az országot 1968 tavasza óta jellemezte. A kívülállók diadalmaskodtak: Le Pen a nagy munkanélküliségtől sújtott térségekben győzött, ahol szinte falták az ígéretét a bevándorlás leállításáról és az EU-val fennálló kapcsolatok újratárgyalásáról. Macron pedig a dinamikus térségekben és a nagyvárosokban tudott tarolni, ahol bejött az versenyképességet és a társadalmi progresszivitást támogató platformja. A hagyományos európai szociáldemokraták számára eközben vészjósló, hogy a Szocialista Párt jelöltje, Benoît Hamon a szavazatoknak csupán a 6.12 százalékát tudta megszerezni, hasonlatosan a görög Pasok párthoz, amelynek összeomlását úgyszintén 2008-at követő megszorítások idézték elő.
Trump akaratlanul erősíti az EU-t
Szinte tapintható volt, ahogyan Brüsszel és Berlin megkönnyebbült a hír hallatán. Ahogyan már három hete előrejeleztük, a Brexit és a Trump bejövetele utáni brit és amerikai politikai turbulenciák, belharcok és dilettantizmus bizonyosan hozzájárultak ahhoz, hogy a francia polgárok ilyen tömegesen támogattak egy 100 százalékban Európa-párti jelöltet, mint Macront. A választók többsége inkább nem kért az izolacionizmusból és a bizonytalanságba vezető útból.
Macron márpedig reformokat ígért és a szinte bizonyosnak tekinthető második fordulós győzelme után nekiállhat a francia államszörny átszervezésének, amelyre sem a ripacs Sarkozy, sem a könnyűsúlyú Hollande nem volt képes. Az új francia erős ember tudja, hogy a nemzeti nosztalgia nem üzleti modell – és ebből hazánkban is tanulhatna. A múlt utáni vágyódással egy múzeumot el lehet vezetni, de egy európai, versenyképes államot már nem.
Az igazi munka júniusban kezdődik, a parlamenti választásokkal. Macron olyan nagy többséget kell gyűjtenie, amellyel képes kormányozni – és mindezt egy olyan politikai mozgalommal, amely egy éve még nem is létezett. Ígérete szerint mind az 577 választókörzetbe jelöltet állít, és legalább a felük újonnan rekrutált politikai jelölt lesz.
Berlinnek reagálnia kell
A francia politikai földrengés a német hagyományos néppártoknak is egy kellemetlen üzenetet küldött. Washington után Párizsban is olyasvalaki ragadja meg a hatalmat, aki kívülállóként szállt be a kampányba. Macron meg is ígérte, hogy a hivatásos politikusok kasztjából senkit sem kér föl miniszteri tisztségre.
Berlinnek keményen támogatnia kell Macront, hogy el ne bukjon megválasztása után a politikailag megosztott és gazdaságilag meggyengült ország élén. Alapjában véve lehetségesnek látszik, hogy Merkel egy új szintű közös együttműködésről egyezik meg Párizzsal. Hiszen Macron olyan korábbi német javaslatokat melegített újra kampánya során, mint az eurozóna közös költségvetésének megteremtését, valamint közös európai gazdasági- és pénzügyminiszteri pozíció létrehozását.
Rossz hír Orbánnak
|
| Káncz Csaba |
A francia politikai fejlemények tehát nem úgy alakulnak, ahogyan azt a magyar miniszterelnök elképzelte. Sem Hollandiában, sem Franciaországban nem folytatódott az európai projekt elleni „lázadás”, amelyre pedig oly’ nagy hangon a politikai hitelét tette föl. Egy újonnan magabiztosabbá váló EU nem jó hír Orbánnak azért sem, mert most szombaton tart ülést az Európai Néppárt Elnöksége a magyarországi helyzettel összefüggő kérdésekről.
Orbán Viktornak eleget kell tennie az Európai Bizottság igényeinek, ha az utólagos javításokat kér a felsőoktatási törvényben – nyilatkozta a Der Spiegel hírmagazinnak Manfred Weber, a Fideszt is magában foglaló Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakciójának a vezetője. A német kereszténydemokrata politikus közölte: "nincs EPP tagság minden áron", és ezt Orbán Viktornak világosan meg fogják mondani a pártcsalád szombaton esedékes elnökségi ülésén. "Vannak határok, amiket a magyar miniszterelnök sem léphet át" - tette hozzá, ilyennek nevezve a kutatás és az oktatás szabadságát. Márpedig miközben a magyar kormány a német és az amerikai diplomácia vezetőjét bekérette a Külügyminisztériumba, mert szót emeltek a CEU védelmében, addig Szijjártó Péter maga kezdeményezett Nagypénteken telefonbeszélgetést az orosz külügyminiszterrel, és arról biztosította, hogy a magyar fél célja az Oroszországgal ápolt kapcsolatok még szorosabbra fűzése.
Káncz Csaba jegyzete
Közös megegyezéssel szűntetik meg az adásvételt. 
