A tél beköszöntével sok találgatást lehet arról olvasni, hogy mi várható az Ukrajnában zajló háborúban téli körülmények között. Melyik oldalnak kedvezhet a tél, várhatók-e nagyobb offenzívák vagy inkább a kivárás lesz a jellemző? Megpróbálunk e kérdésekre válaszolni.
Nem kellenek hozzá túl mély történelmi ismeretek, hogy az orosz, illetve a szovjet hadtörténelemben fontos szerepet játszott a tél számos alkalommal. „Tél tábornok” általában az oroszok szövetségese volt, gondoljunk Napóleon Grande Armée-jának végzetére vagy éppen arra, ahogy a Wehrmacht 1941-es előrenyomulása megakadt Moszkva alatt a farkasordító hidegben. Persze van ellenpélda is: a szovjet-finn téli háborúban két évvel korábban a szovjet erőket a körülményeket jobban bíró, mozgékonyabb finn csapatok iszonyatosan megtizedelték, és csak a sokszoros számbeli és fegyverzetbeli fölény tudta aztán a Szovjetunió felé billenteni a háború mérlegét.
A hideg fokozatai
Ha ezekre a háborúkra gondolunk, az orosz tél feltehetően mindenkinek olyan képzeteket hív elő, amelyekben a katonák többméteres hóban, „ha köpsz egyet, mire leér, már koppan” hidegben, jeges szélben küzdenek az életükért. Azonban a mai tanulságok szempontjából nagyon fontos tisztázni: a klasszikus orosz tél és az ukrán tél azért nem ugyanaz. A nagy országban persze helyi különbségek is vannak, de alapvetően azért Ukrajnában nem jellemzőek a -20-30 °C fokos hidegek. Ha a mostani harcok szempontjából leginkább releváns Donyecket nézzük, látható, hogy a téli napi középhőmérsékletek -2 és -4 °C fok között alakulnak, és bár előfordulnak -15 °C körüli hőmérsékletek is, azért nem ez a jellemző.
Márpedig a téli hadviselés szempontjából sem mindegy, hogy pontosan mennyire hideg is az a bizonyos tél. Míg mondjuk fagypont körüli hőmérsékletek idején megfelelő ruházatban szinte bármennyi időt lehet a szabad ég alatt tartózkodni, -30 °C fokban már önmagában az életben maradás is nagy kihívás lehet. Katonai szempontból egyébként érdekes módon nem egyértelműen a minél hidegebb van, annál rosszabb egyenlet érvényesül, ugyanis az enyhe, de tartós fagy általában kedvezőbb a hadseregek számára, mint a fagypont körül ingadozó, enyhébb idő. Egyrészt fagyott talajon könnyebben mozognak a járművek, másrészt a folyékony nedvesség könnyebben áztatja át az egyenruhákat és szivárog be mindenhova, mint a hó vagy a jég, és ezáltal mind a katonák egészségét, mind a felszerelés működőképességét jobban veszélyezteti.
„A tél mindenekelőtt vizes bakancsokat és zoknikat jelent. Fel kell készülnünk erre”
– mondja Jurij Bereza, az ukrán Nemzeti Gárda egyik ezredének parancsnoka, aki arról is beszámolt, hogy ennek szellemében egységének minden tagja már kapott egy váltóbakancsot és meleg takarót.
Persze más a helyzet az igazán extrém hidegek idején, -20-30 °C fokos hidegben már a legegyszerűbb műveletek is komoly kihívás elé állítják az egységeket, de a felszerelést is: a műanyagok és fémek könnyen törnek, az akkumulátorok lemerülnek, a motorok nehezen indulnak, és így tovább.
Nem lesz egyszerű
Általánosságban azért elmondható, hogy a téli hadviselés kihívást jelent a haderők számára. Először is megfelelő felszerelés kell hozzá a katonáknak. Míg nyáron kis túlzással elég valakinek egy fegyvert nyomni a kezébe, és már harcolhat, akár civil ruhákban is, télen a helyzet megfordul. Ha egy katonának nincs megfelelő ruházata, akkor mindegy hogy milyen fegyvere van, mert az első meleg helyen fogja meghúzni magát ahelyett, hogy az ellenségre lövöldözne. Ahhoz, hogy a katonák télen is megőrizzék cselekvőképességüket, meleg ruhák, megfelelő ellátás (hidegben a szervezetnek sokkal több kalóriára van szüksége, a napi visszapótlandó kalóriamennyiség akár a duplája is lehet a nyárinak, ráadásul nincsenek a földekről, gyümölcsfákról könnyen begyűjthető „kiegészítések”), meleg és száraz pihenőhely, illetve rendszeres váltás szükséges.
„A szárazföldi hadviselés általában igen nehéz és bonyolult dolog. A téli hadviselés kétszer olyan nehéz és bonyolult. Egyik fél számára sem lesz egyszerű offenzívákat indítani -15 °C fokban.”
– szögezi le Mikola Bjeljeszkov, egy kijevi stratégiai kutatóintézet munkatársa.
Az is elmondható általánosságban, hogy télen az egységek harcértékének fenntartása, sőt akár puszta túlélésük is nagyban múlik a fegyelmezettségen. Hideg, sáros, fagyott talajba sokkal nehezebb lövészárkokat ásni, azok nélkül viszont védtelenek maradnak a katonák mind az elemek, mind az ellenség fegyvereinek irányába. Didergő katonákat jóval nehezebb őrjáratba küldeni, de anélkül meglepheti őket az ellenség. Ha a fázó katonák tábortüzet raknak, a lángokat vagy a füstöt bemérhetik a másik oldalon. Ha a katonák alkohollal próbálják magukat melegen tartani, akkor észre sem veszik, ha kihűlnek, miközben éberségük is csökken. Oda kell figyelni a ruhák kiszárítására, az eszközök karbantartására, a fagyási sérülések ellátására, ehhez mind-mind fegyelem és tapasztalat szükséges, mert hidegben az embereken a létfenntartási ösztönök uralkodnak el, csakhogy a harctéren ezek az ösztönök veszélyesek lehetnek.
Russian soldiers are getting frostbite in Ukraine because of inadequate winter gear
— Samuel Ramani (@SamRamani2) March 22, 2022
Mindennek megvan a logisztikai oldala is. A téli felszerelést, a plusz kalóriákat, a többet fogyasztó járművekbe és az éltető energiát adó generátorokba való üzemanyagot el kell juttatni a frontra, méghozzá a téli körülmények között nehezebben mozgó teherautókkal.
Kinek kedvezhetnek ezek a tényezők? Mindkét oldal számára kihívást fog jelenteni a téli hadviselés, de azért ne feledjük el, hogy ukrán és orosz katonákról van szó, akiknek az ukrán tél nem fog túl sok újdonságot mutatni. Az oroszok, különösen mondjuk az ország északi és keleti vidékeiről érkező katonák még ennél sokkal keményebb telekhez is hozzá vannak szokva – persze nem ugyanaz áttelelni és harcolni a fronton, mint mondjuk vadászni járni a téli tajgán, mindenesetre a téli hadviselés hagyományai mélyen átitatják az orosz haderőt. Az sem mellékes, hogy Ukrajnában valójában már 2014 óta háború zajlik, a mostani frontvonalak egy jó része nagyjából azóta változatlan Kelet-Ukrajnában. Váltásokban nagyjából a teljes ukrán reguláris hadsereg megfordult ezen a fronton, ahogy a donyecki és luhanszki szeparatista erők is, és a tapasztalataikat nyilván átadják az azóta besorozottaknak is. Ukrán oldalon rengeteg egység kap nyugaton kiképzést, a programban biztosan szerepelnek az ilyen alapvető tudnivalók is. Nem kell félteni feltehetően az orosz haderő megmaradt „elit” alakulatait sem, a különleges egységek és a hivatásos katonák minden bizonnyal megfelelő tudással rendelkeznek a téli hadviselés alapvető szabályairól.
Nagyon kemény lehet viszont a tél a részleges mozgósítás keretében behívott orosz újoncoknak, akiket a hírek szerint néhány napos kiképzés után küldenek ki a frontra. Biztos köztük is van, akinek a kisujjában vannak a téli túlélés trükkjei, de a legtöbbüknek feltehetően saját kárukon kell megtanulniuk, mit szabad és mit nem ilyen körülmények között, márpedig háborúban, illetve szabad téren mínuszokban éjszakázva nem mindig van lehetőség tanulni a hibákból, mert azok könnyen végzetesek lehetnek. (Az alábbi Twitter-bejegyzésben kiképzés alatt álló orosz újoncokról készült felvételeket láthatunk. Téli ruházat nekik éppen jutott, viszont a fegyverzetük több évtizede sem számított már éppen csúcstechnológiának - mondjuk télen az előbbi többet ér bármilyen szuper fegyvernél.)
Photos of mobilized Russian soldiers in Kostroma with outdated T-62M tanks, Grad-1 MLRS 9P138 launchers, and early D-30 howitzers. https://t.co/LYFd0BFQ9m pic.twitter.com/KoCGNMk9Aw
— Rob Lee (@RALee85) November 26, 2022
Felszerelés tekintetében is sokféle a helyzet. Az ukránok már hónapokkal ezelőtt kértek téli felszerelést a nyugati támogatóiktól és kéréseik meghallgatásra találtak: százezres nagyságrendben érkeztek Kanadából, Németországból, Norvégiából, az Egyesült Királyságból és az Egyesült Államokból, illetve kisebb mennyiségben más államokból is ilyen felszerelések: ruhák, bakancsok, hálózsákok, sátrak, hősugárzók, miegymás. A fronton készült felvételek alapján az látható, hogy a téli ruházat el is jutott a frontra, és ha néha kicsit hevenyészettek is a három, négy különböző csomagból összelegózott ukrán „egyenruhák”, a céljuknak meg fognak felelni.
„Nagy hangsúlyt fektettünk a téli ruházatra, olyan felszerelésekre, amelyek lehetővé teszik a harcképesség fenntartását a tél folyamán: generátorokra, sátrakra és minden olyanra, amire az ukrán erőknek szüksége lehet”
– fejtette ki Jens Stoltenberg NATO-főtitkár egy októberi védelmi miniszteri találkozón.
Thanks to support from free countries, the warriors will have good gear this winter #RussiaIsLosing pic.twitter.com/hvNvOTT3Ab
— Ukraine Will Win (@tomaburque) December 8, 2022
Alapvetően orosz oldalon is rendelkezésre állnak kiváló minőségű téli felszerelések, azonban ezek eloszlása finoman szólva sem egyenletes. Az orosz különleges egységek, ejtőernyősök, elit alakulatok, a Wagner kipróbált zsoldosai nagyrészt rendelkezhetnek mindennel, amire szükségük lehet, de ez nem mondható el a nemrég mozgósított katonákról vagy éppen a Wagner által a börtönökben toborzott, ágyútölteléknek használt elítéltekről. Az orosz közösségi médiában rendszeresek a híradások arról, hogy a besorozottak maguknak veszik a cipőt, a meleg ruhát, a hálózsákot, sőt a golyóálló mellényt is, mert a laktanyákban sokan a fegyveren kívül semmit nem kapnak.
Video appeal from the instructor of the 247th Airborne Assault Regiment to the Governor of the Kemerovo Region, Sergei Tsivilev.
— Dmitri (@wartranslated) December 11, 2022
The man says that the mobilized have no equipment and protection at all. From medicine, they only have one tourniquet. pic.twitter.com/GFQmTZMKqx
Nehéz persze világosan látni a kérdésben, de a fronton készült felvételek alapján úgy tűnik, hogy az orosz egységek körében nagyon egyenlőtlen a téli felszerelés minősége és megoszlása, bizonyos alakulatoknál világszínvonalú a felszerelés, míg mások arra kell hagyatkozzanak, amit maguk össze tudtak szedni, a többségnek pedig ez-az jutott a központi raktárakból, aztán vagy sikerült kipótolniuk a túraboltok kínálatából, vagy nem.
A fegyverek, járművek terén általánosságban elmondható, hogy sem a szovjet-orosz, sem a modern nyugati eszközöknek nem kéne különösebb gondot okoznia a hidegnek, de a karbantartás, a bőséges üzemanyagellátás még fontosabb lehet, mint enyhébb időben. Ha stabil fagyok lesznek, akkor a talaj lehetővé teheti akár jelentősebb páncélos alakulatok mozgását is (gondoljunk csak az ezen a hadszíntéren végrehajtott második világháborús szovjet és német téli hadműveletekre), a kisebb folyók pedig befagyhatnak annyira, hogy legalább gyalogos alakulatok száraz lábbal átkelhessenek rajtuk. Ilyen szempontból tehát a téli hónapok az őszi és tavaszi hírhedt ukrán sártengernél mindenképpen alkalmasabbak akár nagyszabású támadó hadműveletek indítására is, ám a télen egyébként is leterheltebb logisztikai rendszerek nem biztos, hogy képesek lesznek ilyen műveletek hosszas támogatására. Az oroszoknál elsősorban az utánpótlási útvonalak hossza, a szállítójárművek megbízhatósága lesz kérdéses, ukrán oldalon a legnagyobb problémákat feltehetően a dízelhiány okozhatja. A télen eleve többet fogyasztó harci járművek mellett ugyanis dízel fog kelleni a fronton működtetett generátorokba, de az orosz támadások miatt a hátországban is sok kisebb-nagyobb teljesítményű generátort kell majd működteni, miközben egész Európában szűkösek a készletek, és azokat még el is kell valahogy juttatni Ukrajnába és a frontra.
Előny Ukrajnánál
Összességében tehát elmondható, hogy az ukrán haderő valamivel jobb kilátásokkal várhatja a telet, mint az orosz. Katonáik átlagban jobban kiképzettek, motiváltabbak és jobban felszereltek, mint az oroszok, és ez télen még nagyobb előnyt jelenthet, mint melegebb időben. Különösen nagy lehet a különbség a mozgósított orosz alakulatokhoz képest, amelyeknek egy része feltehetően inkább a saját túlélésével, és nem a harccal lesz elfoglalva, csakhogy ezzel egy ellenséges támadás esetén pont a túlélési esélyeiket csökkenthetik drasztikusan. Nagy hangsúlyt kaphatnak az önállóan mozgó, magukat a nehéz körülmények között is feltalálni képes kisebb alakulatok, bár lombtakaró hiányában nagyobb kihívást jelent majd észrevétlenül mozogni a terepen.
„Nem harcolhatunk úgy télen, ahogy tavasszal és nyáron megszoktuk. Sokkal nehezebb elbújni. Új stratégiák és módszerek fognak megjelenni, és igazodni fogunk a harctéri realitásokhoz”
– mondja erről Mikola Bjeljeszkov.
Ha valaki – mint egyes elemzők az elmúlt hetekben – arra számítana, hogy télen „befagy” a háború, és az oroszoknak lesz idejük rendezni a sorokat, sőt akár tapogatózó tárgyalások megindítására is lehet idő, az valószínűleg téved. Az ukránok biztosan meg fogják próbálni kihasználni relatív helyzeti előnyeiket kisebb-nagyobb offenzívák elindítására, és ezek sikerétől és a logisztikai helyzettől függően akár komolyabb, gépesített erőkkel végrehajtott hadműveletekre is képesek lehetnek. Azonban az oroszok sem fognak várhatóan tétlenül ülni. Jól kiképzett és felszerelt alakulataik megpróbálhatják megtalálni az ukrán vonalak gyenge pontjait, és Bahmutnál például akár csak a többi frontszakasz tehermentesítésének céljával is fenntarthatják a nyomást az ukránokon.
A hideg ellenére tehát inkább az várható, hogy a következő hetekben, hónapokban, az első nagyobb fagyok után újra felforrósodik a helyzet Ukrajnában, és „Tél tábornok” ezúttal inkább az oroszok ellen fogja mozgósítani erőit. Az biztos, hogy a katonáknak mindkét oldalon meg kell majd küzdeniük az ellenség mellett a körülményekkel, és saját ösztöneikkel is. Akinek ez jobban sikerül, az akár jelentős eredményeket is elérhet a behavazott frontvonalakon.
Az ukrán elnök elismerte, hogy jelenleg nem tudnak minden elfoglalt területet visszafoglalni.
