Az ukrán kormány a napokban azt tanácsolta a külföldön élő menekülteknek, hogy tavaszig ne térjenek vissza, mivel egyre nagyobb a félelem, hogy az ország megrongálódott energetikai infrastruktúrája képes lesz-e megbirkózni a téli kereslettel. Az ország energiaszektorának egyharmadát sodorták veszélybe a közelmúltbeli orosz rakéta- és dróntámadások, figyelmeztetett Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes, kijelentve, hogy

a hálózatok nem fognak megbirkózni ezzel. Látják, mit csinál Oroszország. Túl kell élnünk a telet.

A figyelmeztetés egy olyan időszak után hangzott el, amikor a közvélemény-kutatások szerint egyre több ukrán menekült jelezte azt, hogy szívesen visszatérne Ukrajnába. Verescsuk elmondta, hogy bár szeretné, ha az ukránok tavaszig hazajöhetnének, fontos, hogy egyelőre tartózkodjanak a visszatéréstől, mert „a helyzet csak rosszabb lesz”. Azt kérte, ha megoldható, egyelőre maradjanak külföldön az elmenekült ukránok – idézte a Guardian a minisztert.

Az UNHCR, az ENSZ menekültügyi hivatalának a cikkünk írásakor rendelkezésre álló, legfrissebb, október 25-ei adatai szerint 7,75 millió ukrán menekült el a háború után, közülük 4,42 millióan az Európai Unió országaiban regisztráltak ideiglenes védelem alá.  

Nem meglepő, hogy hazatérnének

A Washington Postnak a 34 éves, Csehországba menekült Katja úgy fogalmazott, hogy egyre komolyabb ellenségességgel találkozik családja egy olyan országban, amely hónapokkal korábban még lelkesen fogadta az ukránokat.

A gyerekeinket gyakran kergetik el a játszótérről a cseh gyerekek, mert ukránul beszélnek - mondta. A Katjához hasonló, az Európai Unióba menekült ukránok milliói ugyanezt az ígéretet kapták az ideiglenes védelemről szóló irányelv keretében: három évig élhetnek, dolgozhatnak, egészségügyi ellátásban részesülhetnek, és iskolába járathatják gyermekeiket abban az uniós országban, ahol letelepedni kívánnak.

Az elsőre igen jól hangzó lehetőség gyakorlati megvalósítása azonban némileg akadozik, illetve nem teljesen sikerült. Az ideiglenes védelem alatt álló ukránok jelentős részének még mindig nem sikerült munkát találnia, ugyanis az elsősorban nőkből és gyerekekből álló menekültpopuláción belül a kisgyermekes anyák azt mondják, különösen nehéz időt találni arra, hogy állásinterjúkra vagy nyelvórákra jelentkezzenek.

Az ukrán menekültek némileg szerencsés időpontban érkeztek az Európai Unióba: Az EU több tagországa is munkaerőhiánnyal küzd, és kétségbeesetten keresi a motivált munkaerőt. Mégis nehéz volt munkát találniuk azoknak az ukránoknak, akik nem tudnak megfelelni a nyelvi követelményeknek, vagy akik olyan helyekre kerültek, ahol nem volt korábbi tapasztalat az újonnan érkezők befogadásával.

A Kantar Public által nemrégiben végzett felmérések szerint az EU-ba menekült 16 évesnél idősebb ukrán menekültek körülbelül egyharmada talált munkát, ez valamivel magasabb, mint az UNHCR által, a menekülteket befogadó 43 országban végzett felmérés, amely arra az eredményre jutott, hogy az új országokban letelepedett ukránok 28 százaléka alkalmazott vagy önálló vállalkozó, szemben az Ukrajnából való távozás előtti 63 százalékkal. A háztartások 47 százaléka fő jövedelemforrásként szociális juttatásokra támaszkodott.

Más gondok is akadnak

Az európai uniós országokba menekült ukránok azonban a gyermekgondozás hiányát és a nyelvi korlátokat sokkal gyakrabban említették a munkalehetőségek hiányánál.  Október közepéig több mint 671 ezer ukrán gyermeket integráltak az EU iskolarendszerébe. Mérceképpen: ez több mint a finnországi általános és középiskolák teljes tanulói létszáma – arról azonban nincsenek adatok, hogy hány gyermeket nem írattak még be. Egyes becslések szerint ez a szám több százezerre tehető.

Az UNHCR szerint a helyi iskolákban a helyhiány a leggyakrabban említett ok, amiért a menekült családok nem íratták be gyermekeiket. A Washington Postnak a 44 éves Tatjana elmondta, hogy az iskolai beíratás nagyrészt a szerencsén múlik – ő például csak egy segélyszervezet munkatársainak köszönheti, hogy 10 éves, hallássérült lányának sikerült iskolát találni.

Más menekültek azért is haboztak beíratni gyermekeiket az iskolákba, mivel tudják, hogy a lakhatási helyzetük csak ideiglenes - és nem tudják, hová kerülnek legközelebb.

Azt, hogy a lakhatás mekkora probléma, jól mutatja, hogy az ENSZ menekültügyi hivatalának nemrég végzett felmérése szerint mindössze az ukrán menekültek negyede számolt be arról, hogy sikerült saját lakást bérelnie. Rengetegen viszont még mindig ideiglenes szállásokon élnek, legyen szó akár segélyszervezet központjairól, szállodákról, vagy vendéglátó családokról – ezen ideiglenes megállapodások szavatossága azonban úgy tűnik, hogy kezd lejárni. A segélyszervezetek szerint csökkenő érdeklődést tapasztalnak a menekültek befogadására hajlandó magánszemélyek körében. Sokan szívesen felajánlottak egy szabad szobát néhány hónapra, viszont azóta eltelt több mint fél év, és a háborúnak nincs vége.

Mindezen körülmények figyelembe véve tehát nem meglepő, hogy az ukrán menekültek jelentős részének fejében a jelenleg nagyon is zajló orosz-ukrán háború ellenére is megfordult a fejében az, hogy hazatérjen.

Ukránok az országhatárokon

A CSIS (Center for Strategic and International Studies) amerikai kutatóintézet tanulmánya szerint bár pontos adatok nincsenek arról, hogy a háború kezdete óta a külföldre menekült több mint 7,5 millió ukrán közül hányan döntöttek a hazatérés mellett, a határátlépések számából így is lehet következtetéseket levonni. A szervezet szerint a szeptember 20-ai, azaz nagyjából egy hónappal ezelőtti adatok szerint több mint 6 millió olyan határátlépés történt, ahol valamelyik környező országból érkeztek Ukrajnába – ennek döntő többségét, 4,5 milliót, valamint 1 milliót Románia jelentette.

Az ingatag ukrajnai biztonsági helyzet miatt arról nyilvánvalóan nincsen szó, hogy ezek mind tartósan visszatérő lakosok lettek volna, sokan például azért lépték át a határt, hogy meglátogassák a családtagjaikat, vagy további tárgyakat vigyenek el az otthonaikból.

Hosszabb távon sok ukrán menekült biztos abban, hogy szándékában áll visszatérni. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának 4300 menekült körében nemrégiben végzett felmérése arra az eredményre jutott, hogy bár csak 13 százalékuk tervezi, hogy a következő három hónapban véglegesen visszatér Ukrajnába, hosszabb távon 81 százalékuk reméli, hogy egy napon hazatérhet majd. Ráadásul a megkérdezettek többsége (79 százalék) azt tervezi, hogy ugyanoda tér vissza, ahol a háború előtt élt (79 százalék).

„Ne gyertek haza!”

Az tehát, hogy most az ukrán kormány mégis arra intette az érintetteket, hogy maradjanak távol, egyáltalán nem tűnik indokolatlannak, az igény mindenképpen valós a hazatérésre. Az azonban tény, hogy Oroszország október 10. óta több mint 200 cirkálórakétát és kamikaze drónt indított Ukrajna polgári infrastruktúrájának egyik kulcsfontosságú eleme, az elektromos hálózat ellen; a szakértő szerint pedig az Ukrajna villanyainak lekapcsolására tett erőfeszítések hozzáértőnek és hatékonynak tűnnek.

Úgy vélem, hogy Oroszország energiaszektorának néhány szakembere segített a hadseregüknek

 - mondta Dmitro Sakharuk, a DTEK, Ukrajna legnagyobb magán energetikai vállalatának ügyvezető igazgatója az Economist kérdésére. Mint mondta, Oroszország elsődleges célpontjai az ukrán hálózat különböző részeit összekötő elektromos alállomások voltak; akadt, amelyiket akár tíz rakétával is eltaláltak. A cél az, hogy a rendszert darabokra vágják, hogy ne lehessen áramot mozgatni az ország különböző régiói között a terhelés kiegyenlítése érdekében. Súlyos esetekben ez akár a hálózat nagy részének leállításához is vezethet. A DTEK már most nagyjából 40 millió dollárra becsüli a lecserélendő berendezések árát. Tekintettel arra, hogy a vállalat Ukrajna áramtermelésének csak egyötödét állítja elő, az egész ukrán energiaiparra vonatkozó költségek sokkal magasabbak lesznek. Az ukrán kormány önerőből biztosan nem engedheti meg magának, hogy ezt kifizesse.

Zeleszkijék most spórolással próbálnak fellépni az egyre ingatagabbá váló energiahálózat megmentése érdekében.  Az áramszolgáltatók gördülő áramszüneteket vezettek be, hogy a keresletet biztonságosan a rendelkezésre álló kínálat alatt tartsák. A fontosabb városokban négy órán keresztül, városrészenként kapcsolják ki az áramot. Az áramszolgáltatók megpróbáltak weboldalakat létrehozni, hogy figyelmeztessék a lakosokat, mikor kapcsolják ki a villanyt, de az áramkimaradások néha kiszámíthatatlanok.

Mindezek ellenére egyelőre Kijev éjszakai élete továbbra is virágzik, egészen az este 11 órás kijárási tilalomig. A város felhőkarcolói még mindig pislákolnak. De ennek fenntartása a könyörtelen orosz rakétacsapások mellett herkulesi erőfeszítéseket igényel – ha pedig hirtelen hazatérne több millió ukrán, biztosan nem sikerülne tovább.