Különös szilveszterek, Bécstől Moszkváig - Skanzenben, kocsmában, koncertteremben

Nagyon sok svéd turista utazik szilveszterkor külföldre, de újabban már a karácsonyt sem töltik otthon, főleg a fiatalok. Akik mégis az otthoni új évi köszöntést választják, azok közül sokan kimennek petárdát durrogtatni a tengerpartra, vagy a skanzen felé tartanak. Itt 1895 óta ünnepelnek közösen a stockholmiak, amit a televízió minden évben élőben sugároz.

Mindig nagy hagyománya volt Bécsben a hangos óév-búcsúztatónak – tekintsünk most el a Covidtól. Persze itt is jórészt a turisták kedvéért zajlik a hajcihő, a báltermekben, a koncerttermekben, és az utcán egyaránt.

December 31. itt is a kötelező bulizás napja, nagy sörös kriglicsattogtatással, és később tűzijátékokkal, újévi futással. A futók közül többen beöltöznek kéményseprőnek vagy rózsaszín malacnak. 

Ezek a hagyományos szerencsehozó jelképek jelen lesznek majd számtalan formában a hajnali 2-kor kezdődő nagy utcai bulifolyamon, melynek útvonalán számos büfé kínál ilyenkor forralt bort, pezsgőt és természetesen frissen sült kolbászkákat, virsliket és édességeket.

Éjfél után hagyományosan felhangzik a Kék Duna keringő. Idén sem marad el a híres újévi koncert. Akik nem jutottak be a koncertterembe – és ők vannak többen – azok az élő adást a Rathausplatznál nézhetik végig az óriás kivetítőkön – ez is hagyomány –, miközben másnaposság ellen egy finom, tápláló reggelit fogyasztanak.

Világsztárokkal és egyedül

A szilveszter megunhatatlan témája az íróknak és a filmrendezőknek is, kontinensektől függetlenül. A New Year’s Eve című, alapötletében kissé koppintott, több sztorit egyszerre futtató, nagyon népszerű romkom vígjáték veri ebben a mezőnyt, főleg Ashton Kutchernek, Robert de Nironak, valamint a többi tucatnyi világsztárnak köszönhetően.  A ragyogó fényekben villódzó Times Square természetesen az igazi főszereplő.

Magyar megfelelője is kiváló szórakozást nyújt – azoknak persze, akik ilyenkor a képernyő előtt ülnek, márpedig ők sincsenek kevesen. Sokan ugyanis, és nemcsak kicsiny falvakban- nyugodtan megvacsoráznak, isznak egy pohár pezsgőt, leveszik a fűtést és elmennek este 10-kor aludni… Ahogy annak idején Tabi László, a valaha oly népszerű író több tárcájában elmesélte.

Zsenya rossz gépre száll

Az idősebbek még emlékeznek talán arra a nagy sikerű 1976-ban bemutatott szovjet filmre, amit Eldar Rjazanov, a sok műfajban jeleskedő népszerű filmrendező jegyzett. Bevodkázva, szilveszter éjjelén, a kötelező gőzfürdő után fiatalemberünk, Zsenya rossz gépre száll, és Moszkvát meg Szentpétervárt összekeveri. Mindkét városban létezik ugyanolyan nevű utca, amit bediktál a taxisnak, pont úgy néz ki a lakótelep, a ház, hasonló a lift, az ajtó, sőt még a kulcs is illik a zárba, és a villanykapcsoló is ugyanott van… 

Ez a klasszikus, helyszíncserés vígjáték – amelyet Magyarországon színpadra is átírtak – annak idején igen bátornak számított a Szovjetunióban, hiszen kifigurázta a házgyárak (meg a rendszer) sematizmusát. A Sors iróniája című filmhez, amely Emil Braginszkij azonos című, az ország több színházában sikerrel játszott darabja alapján készült, Rjazanov már 1969-ben hozzá kezdett. A párt kezdetben nem lelkesedett az ötletért, ám a szovjet televízió és rádió elnöke kiállt a forgatókönyv mellett. A filmet 1976. január 1-jén mutatta be a televízió. Azóta nem múlhat el nélküle az újév a volt Szovjetunióban.

Ma legalább olyan merész dolog bármit kifigurázni Oroszországban, mint annak idején, sőt - ez (sem) változott tehát semmit. Hogy mire koccintanak majd az oroszok a csaknem százféle itt gyártott pezsgővel? Nos, az attól függ, moszkvai oligarchaként üdül valaki a Seychelles-szigeteken, Ukrajnában lövi ki a rakétákat, netán egy nyenyec tanyán él a tundrán.