A vietnámi gyerekek a világ egyik legsikeresebb oktatási rendszerében tanulnak, amit az olvasás, a matematika és a természettudományok nemzetközi felmérésein elért kiemelkedő eredmények is tükröznek. A Világbank legfrissebb adatai azt mutatják, hogy a vietnámi diákok a tanulási eredmények összesítésében nemcsak a malajziai és thaiföldi, hanem a több mint hatszor gazdagabb brit és kanadai tanulóknál is jobban teljesítenek. Ráadásul az országon belül nem mutatkozik meg olyan mértékű egyenlőtlenség a diákok eredményeiben regionális és nemi szinten, mint máshol.
Egy gyerek tanulási hajlandósága számos tényező eredménye - ezek közül sok otthon kezdődik a szülői hozzáállással, és a környezettel, amelyben felnő. Ez azonban nem elégséges magyarázat Vietnám kiemelkedő teljesítményére, a titok ugyanis magukban az osztályteremben rejlik: a gyerekek többet tanulnak az iskolában, különösen az első években.
Abhijeet Singh, a Stockholmi Közgazdasági Iskola munkatársa a vietnámi iskolák diákjainak sikerességét úgy mérte fel, hogy Etiópia, India, Peru és Vietnám diákjainak azonos szintű iskolai felméréseiből származó adatokat vizsgált, ezekből pedig egyértelműen kirajzolódott, hogy a vietnámi diákok öt és nyolcéves koruk között kerülnek előnybe, ekkoriban átlagosan 21 százalékkal sikeresebben oldanak meg feladatokat, mint társaik a többi vizsgált országban.
Szintén különbséget jelent, hogy a vietnámi oktatás minősége más országoktól eltérően folyamatosan javul: a washingtoni Centre for Global Development kutatói 2022-es tanulmányokban azt állapították meg, hogy 87 fejlődő országból 56-ban romlott az oktatás minősége az 1960-as évek óta – Vietnám egyike azon kevés országoknak, amelyek következetesen ellenálltak a tendenciának.
De mi a titok?
Az ország oktatási rendszerének sikerességének kulcsa a tanárokban a keresendő – akik nem feltétlenül képzettebbek, egyszerűen hatékonyabbak. A vietnámi tanárok azért végzik jól a munkájukat, mert az állam bánik velük – gyakori továbbképzésben részesülnek, és kötött tanterv helyett jelentős szabadságot kapnak arra, hogy az órákat érdekesebbé tegyék. A regionális egyenlőtlenségek leküzdése érdekében az elmaradott területeken dolgozó tanárokat jobban megfizetik, értékelésük pedig a diákok teljesítményén is alapul. Azokat, akiknek a tanulói jól teljesítenek, „tanári kiválóság” címekkel jutalmazzák.
A kommunista pártapparátus is az oktatás megszállottja, így a tartományoknak költségvetésük 20 százalékát kell oktatásra fordítaniuk, ami hozzájárul a regionális egyenlőség elősegítéséhez, ráadásul az oktatási rendszert folyamatosan fejlesztik a nemzetközi normáknak megfelelően. A minőségi oktatásra vonatkozó igény azonban nemcsak a politika sajátja, hiszen a társadalom is rendkívül magas prioritást helyez erre. Ngo Quang Vinh, az Ázsiai Fejlesztési Bank szociális ágazatért felelős munkatársa szerint a vietnámi családok a mélyen gyökerező konfucianizmus miatt elkötelezettek az oktatás iránt, így még a szegényebb szülők is fizetnek a magánoktatásért, és külön keresik azokat az iskolákat, ahol a tanárokat díjazták.
A siker egyértelmű, ám kihívásokból nincsen hiány
Az iskolák fejlődése mellett Vietnám gazdasága is növekedésnek indult, a GDP jelentősen megugrott, ahogy azt a Világbank adatai is mutatják:
Kihívásokból azonban nincsen hiány, hiszen a cégek a hagyományos műveltség mellett egyre inkább olyan kifinomultabb készségekkel rendelkező munkavállalókat keresnek, mint például a csapatvezetés, amelyre a vietnámi diákok nincsenek kiképezve. A fejlődés a migrációt is beindította, a városokba érkezők túlterhelik az iskolákat, ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy egyre több tanár hagyja ott az oktatást a magánszektorban lévő, jobban fizető állásokért.
